Benke Fruzsina Erika

Mozogjunk Bátran!

Sziasztok!

Fruzsina vagyok, egy bátor, jótékony életmódváltó. Célomul tűztem ki, hogy ezt a mondatot olyan magabiztossággal és őszinteséggel tudjam kimondani, mint amennyire nagyszerű maga a BÁTOR TÁBOR! (tudom, ez nem lesz könnyű feladat, de remélem most elszántságom győz.)

Minden életszakaszban megvannak a megfelelő kifogások, hogy miért nem érünk rá saját magunkkal, környezetünkkel, világunkkal foglalkozni, így eddig lelkesedésem mellett, nekem is volt bőven akár komolyan hangzó, akár még érezhetően mondvacsinált okom, amiért nem értem rá ebédet főzni másnapra, fél órát edzeni, lesétálni egy megállót vagy éppen csak a 4-re fellépcsőzni. Leggyakrabban a tanulásra, kapcsolataim ápolására és az ingázásra fogtam eddig. EDDIG.

Most pedig összeszedem magam és a lehető legjobb célért, a kis Bátrak mosolyáért megmakacsolom a kényelmes edzőruhámat és nekiállok a feladatnak. Leteszem a tollat, felemelem a popsim és hajrá!

Ebben pedig a TE segítséged is fogom kérni! Köszönöm, hogyha adományoddal támogatod a lurkók élménytáborát, a különleges, egyedi és bámulatos (nem, nem túloztam egy pillanatra sem) BÁTOR TÁBORT, és ezzel együtt jelképesen engem is támogatsz és segíted célom elérését!

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

11 498 HUF

Ebben a hónapban:

4 500 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Sportos leszek

36

ÓRA

180

ÓRA

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

Támogatom
  • jún 16
  • Helló Süni! Helló Nyár!

    Viszlát tavaszi félév! Viszlát csúnya, gonosz vizsgák! Viszlát sürgető határidők és elfelejtett projektek! Indulhat végre a nyár! és vele együtt mennyi kaland, móka és hát… minden ami kell!

    A vizsga időszak lezárásával mindig úgy érzi az ember, hogy most már teljesen más lesz az egész élete, vagyis én tutira azt érzem. Ilyenkor kinyílik az egész univerzum (ha pedig ellátogat az ember a planetáriumba, akkor szó szerint). De hogy mit is értek azalatt, hogy kinyílik a világ?

    Egyszerűen végre megengedhettem magamnak, hogy kimenjek a kertbe és csak élvezzem a jó időt, az egészséges üdítőmenet, és a pillanatokat, a jelent. Na, de ezt egy kis motoszkálás a bokorban megzavarta, egy aranyos sündisznó képében. Bevallom, hogy még nem láttam testközelből valódi, igazi sünit. De rettentően aranyos, és pontosan úgy néz ki, mint az igazi gyerekrajzokon a sündisznók, éppen csak annyi különbséggel, hogy hiányzott a tüskéi végéről a szép piros alma.

    Nagyon bátor kis süni volt, nem gömbölyödött össze, amikor megfogtuk, bár valószínűleg rettegett, csak úgy, mint én. Elindultunk vele egy nagy sétára, és kivittük egy rétre, ahol már nem nagyon járnak emberek (mármint forgalom nincs) és elengedtük. Persze előtte, nagy unszolgatásra, óvatosan megsimiztem, ő pedig csak nézett a nagy kerekded szemeivel. Elbúcsúztunk egymástól és lassú, komótos lépteivel belevetette magát a füves rengetegbe, mi pedig vissza. Szerintem mindannyiunk számára emlékezetes találkozás volt.

    És ezzel azt mondom, hogy hivatalosan is megkezdődött a nyár, amazt jelenti, hogy még több sport, még több egészséges étel és még több vidámság kerül az asztalra! Remélem nálatok is! Használjuk ki a jó időt és kalandra fel!

    cbntxzwrxhu
  • jún 11
  • Az első szigetkör….

    Sziasztok! Ha már ígértem, hogy rendszeresen írok, igyekszem is betartani, így most hoztam egy újabb beszámolót nektek!

    Bizonyára találkoztatok már a BENEFITness felületén Csurka Anikóval, ha nem, akkor itt tehetitek meg, olvashattok az ő motivációjáról is és támogathatjátok őt is.  Nos, ez a szuper lány megszervezte a 2. közös futást Anikóval, amelyre most el tudtam menni, így én is megpróbálkoztam egy szépséges szigetkörrel.

    Bármennyire is meglepő, vagy csak számomra az, elég hosszú volt az a kör… és néha úgy éreztem, hogy nem akar elfogyni. Szerencsémre mégis elfogyott és kijelenthetem, hogy megcsináltam!

    No, de nem megállás nélkül… Az még azért eléggé messze van, messze lesz. Mondjuk először is meg kell tanulnom cipőt kötni, mert még az első 200 méter után könnyű elindulni a leguggolásból, de a 4. kilométer után már nem így gondoltam.

    Összességében büszke vagyok az elért eredményre, még ha lassan is ment és döcögősen. Nyilván lehetett volna sokkal szebb eredményeket elérni, de egyelőre beérem ezzel, s majd még megmutatom, amint még jobb, fittebb leszek, mert ugyebár leszek!

    Ezúton is megköszönöm Anikónak a csodás futás élményét, a frissítőt és a mosolygós természetét, amivel várt minket a “célban”. Köszönjünk Anikó!!

    Támogassátok a nagyszerű Bátor Tábort, és ezzel együtt motiváljatok engem a folytatáshoz!

     

    IMG_20170610_124056
  • jún 07
  • Lépés, lépés, lépés

    Ezer éve, hogy nem jelentkeztem, de ez nem azt jelenti, hogy nem is történt azóta semmi sem. Igyekszem ezek után többször írni, hiszen olyan gyorsan történnek az események, csak úgy pörögnek, főleg az utóbbi időben.

    Még réges-régen  belevágtam a “ha várni kell, inkább sétálok” minikihívásomba, ahol az volt a feladat, hogyha buszra vagy villamosra 5 percnél többet kell várni, lesétálok 1 vagy esetleg több megállót.

    Szerencsére egész májusban tudtam csinálni, így a szokásos 120.000 lépés helyett, amit egy hónapban megtettem, most több, mint 360.000 lépést sétáltam! Ami valljuk be, nem kis különbség. Voltak olyan napok is, amikor több, mint 20.000 lépést tettem meg, ami kárpótolt egy-két otthon ülős, laza vasárnapot.

    Azonban néha voltak hátrányai a sétálásnak, amikor elszámoltam a távot és lekéstem a következő és a következő buszt is, s végül kb. egy bő órát voltam kénytelen sétálni nap végén, amikor annyira kedvem se lett volna… Előnye is volt bőven, nehogy azt higgyétek, hogy nem! Előfordult olyan is, hogy 3 megállót sétáltam le, ahol már több busz járt, így korábban tudtam felszállni a másik buszra, ami ugyanoda vitt el, mint amelyikkel eredetileg szerettem volna menni. Ez igazán felemelő érzés volt!

    A másik, amit észrevettem és tényleg beválik, próbáljátok bátran ki Ti is, az az, hogyha lépésszámlálóval közlekedtek többet léptek. Első pár nap szembesültem a valósággal, majd szépen lassan elkezdtem növelni, félig tudatosan a távolságokat, félig pedig a sétálós szabálynak köszönhetően. Szóval ez csak egy kicsi trükk, amivel az aktivitásotokat növelhetitek, de ezzel is tesztek az egészségetekért!

    És most tehettek a kis bátrak lelki egészségéért és támogathatjátok az élményterápiás gyógyítás varázsát, a Bátor Tábor munkáját, illetve motiválhattok engem is, hogy elérjem a céljaimat, bát jótékonykodjatok!

  • ápr 07
  • Merj változtatni!

    Nemrég olvastam egy listát, amely segítséget nyújt, milyen lépésekkel érd el, amit szeretnél, mit kell tenned ahhoz, hogy egészséges, boldog és kiegyensúlyozott legyél. A lista nagyon hosszúra nyúlt, 42 pontban foglalta össze a legfontosabb tennivalókat. Azért hoztam el a teljesség igénye nélkül egy párat erre a felületre, mert érdekes módon van összefüggés az életmódváltás és a az előbb említett boldogság feladatlista között.

    1.  Mozogj rendszeresen!
    2. Kelj korán (5-7 között) minden nap (még hétvégén is)!
    3. Aludj eleget!
    4. Egyél eleget, de ne túl sokat! Válogasd össze a számodra megfelelő tápanyagokat!
    5. Lépj ki a negatív szokásaid bűvköréből! (alkohol, dohányzás, halogatás, körömrágás, túlzott chatelés, munkamánia, nassolás stb.)

    Még sorolhatnám a listát. A lényeg, hogy mindent változtass meg, amit eddig csináltál… és akkor egészséges, kiegyensúlyozott, boldog leszel. Az életmódváltás akkor tulajdonképpen gyógyír, nem? Gyógyír a lustaságra, a kifogásokra és minden másra, amivel eddig saját magunkat áltattuk.

    A nagy kérdés az, hogy szükség van-e rá? Mert ugye már a csapból is ez folyik… Erre csakis Te (és az orvosod) tudod(ja) a választ. Ha boldogtalannak érzed magad, nem vagy elégedett azzal, ahol és ahogy most vagy. Ha belenézel a tükörbe és nem az néz vissza rád, akit szeretnél. Ha az éves vérvételen úgy köszönnek vissza a csillagocskák a koleszterinnél (stb), mintha ezer éve ismernétek egymást, akkor érdemes elgondolkodni, hogy szükség van-e rá, eljött-e az idő, hogy végigmérd, hogyan éled az életet, mit eszel, mennyi időt töltesz a TV előtt, mikor sétáltál 5 percnél többet utoljára és belásd, hogy Neked, csakis neked kell tenni magadért. Nem 1 hétig, nem 1 hónapig, hanem mindig.

    Én már belekezdtem ebbe a nagy és hosszú utazásba, nem mondom, hogy könnyű, mert nem az. Sokszor csak az ágyamra, a csokimra és egy jó kis ki-nem-mozdulok innen napra vágyom, mint ahogy régen előfordult egy párszor. Kegyetlenül húz vissza a rutin és a megszokás, a kényelem és a lustaság. De MOST ÉN GYŐZÖK.

    Mert eldöntöttem, mert itt vagyok, mert csinálom! nemcsak magamért, hanem a BÁTRAKÉRT és környezetemért! Mert, ha megváltoztatom azt, ami a fejemben van, megváltoztathatom az egész világot!

  • már 26
  • Plusz lépés

    Sziasztok!

    A múlt héten (vasárnap van, szóval a hét elején) tettem egy újabb fogadalmat, hogyan is kívánom véghez vinni az egészséges életmódhoz szokásaim kialakításait, átalakításait. Nem egyszerű, mert a “régi élet” szó szerint borul. Talán ezért is életmódváltás a neve? 😀

    Tehát annyira egyszerű az új játékszabályom, hogyha 5 percet vagy annál többet kell villamosra vagy buszra várnom, lesétálok egy megállót (vagy többet). Egyedüli kivételt a gyakorlatra sietés képez, de már igyekszem időben elindulni, hogy azzal se legyen gond. Viszont korábban kelni nehéz, és még nehezebb időben elindulni és elkészülni!

    A héten elég jól ment a dolog, szerencsére nem kellett sokat várni, szinte sehol. 🙂 Majd jövőhéten meglátjuk mi változik.

    Támogassátok kampányomat, az idővel, és egy kis “lépéssel”, hogy a Bátrak is önfeledten tudjanak lépegetni a Táborban! 🙂

  • már 07
  • Még meg kell szoknom…

    Sziasztok!

    Most, hogy igyekszem a sportot a mindennapi életem részévé tenni, egyre többször tapasztalom, sőőőőt, lassan állandó az izomláz. Mire elmúlik az izomláz, addigra jöhet a következő edzés.

    Már épp kezdtem megszokni ezt a körforgást vagy inkább belenyugodni, amikor is a jó hatására ki nem mozdultunk. No de nem akárhová, rendesen ki a szabadba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk kirándulni. Hegynek fel, ott fogjuk érezni a legjobban a napsütést. De “lábnap” utáán???

    Azt hittem a hegymászás jó lesz, de helyette lépcsők voltak. 500m-nyi szintemelkedőnyi lépcső. Hogy őszinte legyek, az első is nehéz volt, bár akkor még azt hittem, hogy csak a hegylábig vezetnek a faluból. Azonban, mint kiderült, az egész út lépcsőkkel volt kibélelve. Borzasztó 😀

    DE SIKERÜLT. Kicsit lassabban, szenvedősen, de felértem a tetejére. Amúgy utána a helyen egy nagy pik-niket tartottunk, csupa egészséges ételből, aminek a nagyobb része inkább pihenés volt. Szerintem ez a megérdemelt pihenés kategória, hiszen utána még haza is kellett jutni 😀

  • már 02
  • Üdvözlet!

    Sziasztok!

    Crohn-betegként volt szerencsém a Bátor Táborban táborozni. Rengeteg élménnyel, tudassál, tapasztalattal, önbizalommal gazdagodtam, amely(ek), így évek múltán is, bennem van(nak), a lényemet képzi(k). Sok sorstársat, barátot és nagyszerű cimbiket ismerhettem meg.

    Nagyon nehéz megköszönni és meghálálni mindazt a csodát, amit a tábor adott. A szó legszorosabb értelmében lehetetlen. Így apró lépésekkel próbálok segíteni. A célom 180 óra aktív mozgás az egészségemért (és testemért), és 180ezer forint a Bátrakért és a Táborért. Egyik sem kis szám, de úgy gondolom ezeket teljesíteni, azonban már nem lehetetlen.

    Ebben viszont a Ti segítségeteket kérném, gyűjtsünk együtt egy olyan célért, amiért valóban, igazán megéri.

    Talán azért írtam a bemutatkozás után egy újbóli “bemutatkozást”, hogy jobban láthassátok motivációmat, céljaimat. Hiszen az egészség a legfontosabb és kik ne tudnák a legjobban, mint a reményt kapott Bátrak.

Támogatóim (9)

XY
FD
XY
CA
ZV
XY
XY
GK
FBT