Benke Fruzsina Erika

Tápláld a lelked!

Sziasztok!

Fruzsina vagyok, egy bátor, jótékony életmódváltó. Vagyis remélem azzá tudok válni. Hosszú utat tettem meg eddig, s még a java hátravan, hogy rögtön egy közhellyel indítsak, ne haragudjatok érte, ígérem jóvá teszem.

Olyan tipikus fiatal vagyok, akit beszippantottak a hétköznapok, annyi mindenbe kezdtem bele, és folytam bele, és aktívan vettem részt benne, hogy néha elfelejtettem mi is a célom, mi tesz boldoggá és miért is vagyok az, aki vagyok. Vagyishát, aki lenni szeretnék.

És ez az a pont, amiért támogatom a Bátor Tábort, s ez az a pont, amiért meg kérlek Téged is, hogy támogasd a Bátrakat. Hogy azzá váljunk, akik lenni szeretnénk, hogy elérjük a céljainkat és hogy a táborozó kis Lurkók is megélhessék azt a lendületet, azt a Csodaországot, ami majd erőt ad nekik a szürke hétköznapokban, a kezelések között, vagy a diéta tartásában egy szülinapi zsúron.

Tudom, hogy miről beszélek, hogy mit tud a tábor adni az olykor reményvesztett fiataloknak, hiszen legyen az a Bátor gyermek 10, vagy 16 éves, “ugyanúgy” megviseli az új helyzet, és kiesik az addig biztonságosnak mondott közegéből. Átéltem milyen betegnek lenni crohn betegként, és volt szerencsém átélni, milyen is a Bátor Tábor, és hogy mire is képes. Azt szeretném, hogy ez minél több kis Bátorhoz eljusson, hiszen szükségük van rá, vagy később szükségük lesz rá, hogy egy nehéz pillanatban visszaemlékezhessenek és erőt meríthessenek a boldog pillanatokból.

Tett lehetővé, és segítsd Benefitness kampányomat a Bátor Táborért, saját magadért, és értem, hogy mindannyian ráléphessünk a saját utunkra, ahol minél egészségesebbek, minél boldogabbak, minél Bátrabbak vagyunk!

Köszönöm

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

15 818 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Fogyni szeretnék

68

KG

68

KG

58

KG

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

Támogatom
  • sze 29
  • KG

    Feltámadás

    Fuss Szívvel 13.0 km 02:05:00 0 kCal

    Sziasztok!

    Sajnos egy időre a technika megviccelt, így eltűntem az elektronikus Föld színéről. Azonban nem kell megijedni, rengeteg minden történt velem, amelyeket próbálok idő szerinti sorrendben felvázolni Nektek!

    Agusztusban, amikor is elhatároztam, hogy le fogok futni 12km-t nagyon motivált voltam, hogy valóban meg fogom csinálni. Majd eltelt 2 hét, és drága Crohn barátom (ha nem ismeritek, a betegségről itt olvashattok) úgy döntött, már régen tombolt kicsit, így gondolta majd főnökösdit játszik. Mivel sajnos 20-30 percnél tovább nem tudtam mosdótól távol tartózkodni, így a futások száma drasztikusan lecsökkent. Egész augusztus, vagyis inkább a második fele hosszúnak és reménytelennek tűnt.

    De nem így a szeptember! Szépen lassan, fokozottabb odafigyeléssel a táplálkozásra és úgy gyógyszerekkel, és reeeeengeteg vitaminnal elkezdtem egyre jobban, jobban lenni, így újból elkezdtem futni. Nagyon lassan és nagyon keveset, majd egyre többet. Sajnos a gyakorlás közben, mivel későn kezdtem el a gyakorlást nem jutott időm lefutni, begyakorolni a 12km-t. Ettől függetlenül úgy gondoltam, ott a helyem a futáson, így el is mentem.

    Most vasárnap volt a futás. A hosszabb távra jelentkezők (ugye én is) 6 ellenőrzési ponton mentek át. Ezek az ellenőrzési pontok nagyon hasznosak voltak frissítés, mosdó, pihenés, és egy kis játékos feladat szempontjából is. Mivel a pontos útvonal nem volt megadva, mindössze az ellenőrzési pontok, kicsit olyan volt, mint egy teljesítménytúra, így maga a táv is egyénenként eltérő hosszúságú volt. Meghirdetve 10-12km volt, így 12-vel számoltam korábban, hogy biztosan teljesíteni tudjam. Habár az emelkedőket elfelejtettem beleszámolni, hiszen Budán abból van rengeteg és még több is. Arra tippeltem, hogy az emelkedők miatt is volt izomlázam, hiszen csak a lábszáram elülső részében és a derekamban éreztem egy kis izomlázat, ami szerencsére hamar, már hétfő este- kedd reggel el is múlt.

    Maga a futás hangulata hihetetlen volt. A térkép leolvasása, a lelkes sportoló társak összefogása, ahogy egymásnak segítettünk a legjobb útvonal kitalálásában, a csodálkozó gyalogosok tekintete. Egyszerűen csodás volt. Ráadásul volt akkora szerencsék, hogy vasárnap délelőtt nagyon jó idő volt! Talán nem véletlen!

    Névtelen-terv
  • aug 22
  • KG

    futás felkészülés 1. hét, fallabda, jóga

    Sziasztok!

    Múlthéten írtam arról, hogy mi a következő célom, nem kevesebb, mint 12 km lefutása egy nemes cél érdekében. Kértelek Titeket, hogy segítsétek a felkészülésben, és ezalatt az idő alatt támogassátok a Bátor Tábort is. Így a felkészülésem mozzanatait elhozom nektek.

    Épp egy finom kis reggeli jógán vagyok túl, de még a reggeliig nem jutottam el, nehogy elfelejtsem megírni az elmúlt hét történéseit Nektek.

    A héten még nem tartottam a táv felénél sem, viszont 5 km-t egyben lefutottam. Kicsit lassabb a tempóm, mint amilyet szeretnék. Nem aggódom, azzal nyugtatom magam ilyenkor, hogy így is gyorsabban futok, mint aki a kanapén ül egész álló nap. A következő cél 6 km, ami már a táv fele lesz, de nem bízom el magam, hogy azt is könnyedén fogom teljesíteni, azonban bízom magamban és reménykedem a pozitív erőben, amit bele fektetek a dologba. Sajnos a héten egyre többet dolgozom, és ingázom, így újból egyre nehezebb lesz bent tartani a sportot az életemben, de ezt most nagy célnak helyeztem ki saját magam elé.

    Amiről még szerettem volna írni nektek (csak hogy ne húzódjon túl soká az írásom) az az első fallabda tapasztalatom. Meg kell mondanom, hogy valóban igen kemény sportág, még úgyis, hogy a szabályokat még ha akartam se tudtam volna betartani, hiszen a labdát se mindig sikerült eltalálnom, így csak felváltva próbáltuk a labdát a falhoz ütni. A hirtelen rövid szakaszos futások, és az erős ütések következtében nagyon elfáradtam, megizzadtam a végére. Az egy óra alatt másfél liter vizet ittam majdnem, sőt! A lényeg az, hogy ez egy igen intenzív sport. Az izomlázat még mindig érzem, ahhoz képest, hogy szombaton mentünk… Ami kicsit fura, hogy sajnos nagyon féloldalas az izomláz.. A bal kezemben (mivel azzal jóformán semmit sem csináltam) nem éreztem semmit, a jobb kezem még mindig szenved. Viszont, amit még meg kell említenem, hogy régen nevettem ennyit és ilyen jót. Hamar nagyon jó hangulat lett a pályán, s ez végig kitartott, így nagyon jól esett az egész program és az izomláz is. Ha még nem próbáltad ki vagy csak réges-régen, szerintem mindenképpen el kell menned fallabdázni, abban már most biztos vagyok, hogy felejthetetlen élményben lesz részed!

    Jövőhéten újabb heti beszámolóval érkezem, addig is, kérlek motiválj, támogasd a Bátrakat akár egy kis fagyi, jegeskávé, fröccs árával!

    Köszönöm!

    IMG_6887-4
  • aug 15
  • KG

    Fuss Szívvel

    Sziasztok!

    Már egy ideje gondolkodom a következő mini kihívásomon, amellyel előrébb lendíthetem a dolgokat. Úgy határoztam, hogy keresek egy futóversenyt szeptemberre és az augusztust, szeptembert pedig a felkészülésre fogom fordítani. Így neki is álltam megkeresni a versenyt, amely megfelelő lenne számomra mind helyileg, mind időpontilag stb.

    Végül a Fuss Szívvel futásra esett a választásom (melynek részletes leírását itt olvashatjátok). A rendezvény támogatja a Magyar Kardiológusok Társaságának alapítványát, továbbá a Magyar Nemzeti Szívalapítványt.

    Magyarország még mindig „előkelő” helyet foglal el Európában a szív- és érrendszeri megbetegedések számával. Így beszélni kell ezekről a betegségekről és úgy érzem, fel kell hívni rá a figyelmet. Ezért is választottam ezt a futást, hiszen ezek a megbetegedések radikálisan csökkenthetőek vagy korban eltolhatóak lennének helyes, egészséges életmóddal (táplálkozás, mozgás, stressz-kezelő technikák).

    És így részben így kapcsolódik a kampányomhoz a verseny. Hiszen most próbálom kialakítani és beépíteni az életembe az egészséges életmódot, miközben támogatom a Bátor Tábort. Tudom, hogyha nem kezdtem volna bele ebbe az egészbe, akkor sosem találkoztam volna ezzel a futással. Így látszik, hogy a jótékonyság több jótékonyságot, amely tényleg tiszta lelki egészséget ad.

    Igyekszem a következő héten bejelentkezni hetente, hogy elújságoljam, hol tart a felkészülésem. A cél nem kevesebb, mint 12km lefutása a városban. Egyelőre elég messzinek tűnik mind a táv elérése, mind a futás időpontja, de minden nappal közelebb lesz, s remélem nemcsak az időpont, hanem a táv is.

    Támogassátok a Bátrakat és engem a versenyre való felkészülésben, vagy gyertek el és fussatok velem, így támogatva a Magyar Nemzeti Szívalapítványt, esetleg ha mindkét nemes ügyet a Szíveteken viselitek, tartsatok velem a felkészülésben és fussunk együtt is (jelentkezni itt tudtok a versenyre, felvenni velem a kapcsolatot pedig itt)!

    sziv-egeszseg-01
  • jul 28
  • KG

    Futás este

    Sziasztok!

    Legutóbb arról írtam, milyen is egy reggeli futás az én szememmel. Most összehasonlítom az esti futásommal.

    Ugyanazt az intervallt és távot céloztam meg, sőt, ugyanazon a tájon is futottam mind a kettőt, így adott, hogy ugyanannak kellene kijönnie, bár a valóság nem az, ezért is írom le Nektek a tapasztalataimat.

    Este ugyanúgy nehéz magam rávenni elindulni, mint reggel, no de most már azért, mert fáradtabb vagyok, s nem azért, mert kényelmes lenne elteázgatni a kertben. Végül csak sikerül rávennem magam, majd elindulni. Amint elindultam, nem éreztem könnyebbnek, se nehezebbnek a dolgot, futottam. Lassabban indultam, komótosabban, nem volt rajtam a „legyünk-rajta-túl” érzés. Amikor végre belejöttem a futásba, megálltam sétálni, mert lejárt a futó idő.

    A madarak most nem csicseregtek, nem bőgtek a tehenek, és nem volt tele minden élettel. Vagyis nyilván nem tűnt el minden, de elrejtőztek, nyugovóra tértek, és én hiába vártam, hogy bármi vagy bárki megmozduljon. Helyette néha kutya csaholást lehetett hallani a távolban. Olyan hamar nem sikerült legutóbb felkelnem, hogy a napfelkeltét lássam, azonban a napnyugta most csodás volt. A hangulata teljesen magával ragadja az embert, főleg a lágy kellemes zenével egybekötve, ami a fülemben szólt (mivel a táj nem zenélt, így pótoltam azt).

    Elfutkorásztam, sétálgattam az edzés elejét, majd mikor észbe kaptam, hogy a felén túl vagyok, rákapcsoltam, mert még volt erőm bőséggel. Az utolsó 4 perc futást tényleg jól meghúztam, legalábbis szerintem.

    Összességében jobban sikerült, kellemesen elfáradtam, ugyanakkor fel is pörögtem a futás végére. Nemcsak a jó élmények maradtak meg, hanem az eredményem is jobb lett, ugyanazon az időn 400 métert javítottam, ami több, mint amennyit remélhettem volna.

    Arra ez a két alkalom nem volt elég, hogy kitaláljam, melyik tetszik jobban. Mind a két napszaknak megvan a maga varázsa.

    Kérlek, támogassátok a Bátor Tábor munkáját, és motiváljatok további nagyszerű futás élmény begyűjtésére!

    IMG_20170713_203013
  • jul 09
  • KG

    Jó reggelt! futás

    Sziasztok! Ma reggel, nemrég futottam egyet, s amíg friss az élmény, gondoltam, megosztom veletek (habár reggel nem sikerült közzé tennem, most gyorsan pótlom)!

    Maga a felkelés nekem nem okozott különösebb gondot, hiszen alapvetően korán kelős típus vagyok, úgy gondlom a napnak ez talán a legproduktívabb része, néha. Tehát felkeltem időben, megreggeliztem, mert kis ejtőzés után, közvetlen ébredés után reggeliztem, ez ma sem volt máshogy. Hogy legyen elég energiám a futásra gyorsan felszívódó szénhidrátokban és fehérjében gazdag reggelit választottam. Majd felöltöztem, gyors bemelegítés (lehet kevés volt?) és indulhatok is.

    Intervallt futottam. Vagyis inkább az volt a terv. Meghatározott időtartamú  tempós séta és futás váltotta volna egymást. Ebből mindössze 2 kör ment, utána már annyira nem, így kocogás, séta, futás váltotta, szinte össze-vissza egymást.

    Be vallom az őszintét, a harmadik kör közepén a lábaim úgy döntöttek, ehhez nincs kedvük, a tüdőm ki akart esni a helyéről és csak kapkodtam a levegőt. Úgy állapítottam meg, ennek nemhogy értelme nincs így, hanem még az egész napos kedvem is képes lenne elrontani, így megálltam, és lélegeztem, közben persze sétáltam, mintha az intervall sétálós része lenne. Figyeltem a légzésemet, orron be, szájon ki, halk sóhaj kíséretében, próbáltam mélyen lélegezni.

    No, és itt jött el a pillanat, amikor kitárult az egész világ. Becsuktam a szemem és átengedtem magam annak, ami körbevesz. Mert nem a város közepén futottam, hanem egy kicsit arrébb, és teljesen más világba csöppentem. Ezer féle madár reggeli csicsergését hallottam, tücskök ciripelését, tehenek bőgését és szamárok iázását. Finoman simogatott a napfény, közben még a reggeli hűvös szellő vett körül. Egy pár perc ebben a lassú, koncentrált sétában eltelt, viszont sokkal jobb kedvem lett. Elhatároztam, hogy befejezem a futást.

    Már nem néztem az időt, hogy mennyit futok vagy milyen gyorsan. Csak futottam és sétáltam, majd újra. Nagyon felemelő volt, és különlegesnek éreztem, élveztem a dolgot.

    Amikor végeztem, letelt az edzésre szánt idő, nagyot pihentem, és lőttem egy pár képet, hogy megoszthassam veletek. Majd elindultam a levezető sétámra, ami volt még egy szép kilométer.

    Ugyan többet is ki lehetett volna hozni az edzésből, de úgy érzem ez most így volt tökéletes, nagyon feltöltött! (legutóbb, amikor ezt a fajta intervalt csináltam, 4,1km-t futottam, most sem maradtam sokkal alul).

    Szerintem mindenképpen próbáljátok k milyen reggel is futni, hátha megfog titeket is a varázsa.

    bogár
  • jún 16
  • KG

    Helló Süni! Helló Nyár!

    Viszlát tavaszi félév! Viszlát csúnya, gonosz vizsgák! Viszlát sürgető határidők és elfelejtett projektek! Indulhat végre a nyár! és vele együtt mennyi kaland, móka és hát… minden ami kell!

    A vizsga időszak lezárásával mindig úgy érzi az ember, hogy most már teljesen más lesz az egész élete, vagyis én tutira azt érzem. Ilyenkor kinyílik az egész univerzum (ha pedig ellátogat az ember a planetáriumba, akkor szó szerint). De hogy mit is értek azalatt, hogy kinyílik a világ?

    Egyszerűen végre megengedhettem magamnak, hogy kimenjek a kertbe és csak élvezzem a jó időt, az egészséges üdítőmenet, és a pillanatokat, a jelent. Na, de ezt egy kis motoszkálás a bokorban megzavarta, egy aranyos sündisznó képében. Bevallom, hogy még nem láttam testközelből valódi, igazi sünit. De rettentően aranyos, és pontosan úgy néz ki, mint az igazi gyerekrajzokon a sündisznók, éppen csak annyi különbséggel, hogy hiányzott a tüskéi végéről a szép piros alma.

    Nagyon bátor kis süni volt, nem gömbölyödött össze, amikor megfogtuk, bár valószínűleg rettegett, csak úgy, mint én. Elindultunk vele egy nagy sétára, és kivittük egy rétre, ahol már nem nagyon járnak emberek (mármint forgalom nincs) és elengedtük. Persze előtte, nagy unszolgatásra, óvatosan megsimiztem, ő pedig csak nézett a nagy kerekded szemeivel. Elbúcsúztunk egymástól és lassú, komótos lépteivel belevetette magát a füves rengetegbe, mi pedig vissza. Szerintem mindannyiunk számára emlékezetes találkozás volt.

    És ezzel azt mondom, hogy hivatalosan is megkezdődött a nyár, amazt jelenti, hogy még több sport, még több egészséges étel és még több vidámság kerül az asztalra! Remélem nálatok is! Használjuk ki a jó időt és kalandra fel!

    cbntxzwrxhu
  • jún 11
  • KG

    Az első szigetkör….

    Sziasztok! Ha már ígértem, hogy rendszeresen írok, igyekszem is betartani, így most hoztam egy újabb beszámolót nektek!

    Bizonyára találkoztatok már a BENEFITness felületén Csurka Anikóval, ha nem, akkor itt tehetitek meg, olvashattok az ő motivációjáról is és támogathatjátok őt is.  Nos, ez a szuper lány megszervezte a 2. közös futást Anikóval, amelyre most el tudtam menni, így én is megpróbálkoztam egy szépséges szigetkörrel.

    Bármennyire is meglepő, vagy csak számomra az, elég hosszú volt az a kör… és néha úgy éreztem, hogy nem akar elfogyni. Szerencsémre mégis elfogyott és kijelenthetem, hogy megcsináltam!

    No, de nem megállás nélkül… Az még azért eléggé messze van, messze lesz. Mondjuk először is meg kell tanulnom cipőt kötni, mert még az első 200 méter után könnyű elindulni a leguggolásból, de a 4. kilométer után már nem így gondoltam.

    Összességében büszke vagyok az elért eredményre, még ha lassan is ment és döcögősen. Nyilván lehetett volna sokkal szebb eredményeket elérni, de egyelőre beérem ezzel, s majd még megmutatom, amint még jobb, fittebb leszek, mert ugyebár leszek!

    Ezúton is megköszönöm Anikónak a csodás futás élményét, a frissítőt és a mosolygós természetét, amivel várt minket a “célban”. Köszönjünk Anikó!!

    Támogassátok a nagyszerű Bátor Tábort, és ezzel együtt motiváljatok engem a folytatáshoz!

     

    IMG_20170610_124056
  • jún 07
  • KG

    Lépés, lépés, lépés

    Ezer éve, hogy nem jelentkeztem, de ez nem azt jelenti, hogy nem is történt azóta semmi sem. Igyekszem ezek után többször írni, hiszen olyan gyorsan történnek az események, csak úgy pörögnek, főleg az utóbbi időben.

    Még réges-régen  belevágtam a “ha várni kell, inkább sétálok” minikihívásomba, ahol az volt a feladat, hogyha buszra vagy villamosra 5 percnél többet kell várni, lesétálok 1 vagy esetleg több megállót.

    Szerencsére egész májusban tudtam csinálni, így a szokásos 120.000 lépés helyett, amit egy hónapban megtettem, most több, mint 360.000 lépést sétáltam! Ami valljuk be, nem kis különbség. Voltak olyan napok is, amikor több, mint 20.000 lépést tettem meg, ami kárpótolt egy-két otthon ülős, laza vasárnapot.

    Azonban néha voltak hátrányai a sétálásnak, amikor elszámoltam a távot és lekéstem a következő és a következő buszt is, s végül kb. egy bő órát voltam kénytelen sétálni nap végén, amikor annyira kedvem se lett volna… Előnye is volt bőven, nehogy azt higgyétek, hogy nem! Előfordult olyan is, hogy 3 megállót sétáltam le, ahol már több busz járt, így korábban tudtam felszállni a másik buszra, ami ugyanoda vitt el, mint amelyikkel eredetileg szerettem volna menni. Ez igazán felemelő érzés volt!

    A másik, amit észrevettem és tényleg beválik, próbáljátok bátran ki Ti is, az az, hogyha lépésszámlálóval közlekedtek többet léptek. Első pár nap szembesültem a valósággal, majd szépen lassan elkezdtem növelni, félig tudatosan a távolságokat, félig pedig a sétálós szabálynak köszönhetően. Szóval ez csak egy kicsi trükk, amivel az aktivitásotokat növelhetitek, de ezzel is tesztek az egészségetekért!

    És most tehettek a kis bátrak lelki egészségéért és támogathatjátok az élményterápiás gyógyítás varázsát, a Bátor Tábor munkáját, illetve motiválhattok engem is, hogy elérjem a céljaimat, bát jótékonykodjatok!

  • ápr 07
  • KG

    Merj változtatni!

    Nemrég olvastam egy listát, amely segítséget nyújt, milyen lépésekkel érd el, amit szeretnél, mit kell tenned ahhoz, hogy egészséges, boldog és kiegyensúlyozott legyél. A lista nagyon hosszúra nyúlt, 42 pontban foglalta össze a legfontosabb tennivalókat. Azért hoztam el a teljesség igénye nélkül egy párat erre a felületre, mert érdekes módon van összefüggés az életmódváltás és a az előbb említett boldogság feladatlista között.

    1.  Mozogj rendszeresen!
    2. Kelj korán (5-7 között) minden nap (még hétvégén is)!
    3. Aludj eleget!
    4. Egyél eleget, de ne túl sokat! Válogasd össze a számodra megfelelő tápanyagokat!
    5. Lépj ki a negatív szokásaid bűvköréből! (alkohol, dohányzás, halogatás, körömrágás, túlzott chatelés, munkamánia, nassolás stb.)

    Még sorolhatnám a listát. A lényeg, hogy mindent változtass meg, amit eddig csináltál… és akkor egészséges, kiegyensúlyozott, boldog leszel. Az életmódváltás akkor tulajdonképpen gyógyír, nem? Gyógyír a lustaságra, a kifogásokra és minden másra, amivel eddig saját magunkat áltattuk.

    A nagy kérdés az, hogy szükség van-e rá? Mert ugye már a csapból is ez folyik… Erre csakis Te (és az orvosod) tudod(ja) a választ. Ha boldogtalannak érzed magad, nem vagy elégedett azzal, ahol és ahogy most vagy. Ha belenézel a tükörbe és nem az néz vissza rád, akit szeretnél. Ha az éves vérvételen úgy köszönnek vissza a csillagocskák a koleszterinnél (stb), mintha ezer éve ismernétek egymást, akkor érdemes elgondolkodni, hogy szükség van-e rá, eljött-e az idő, hogy végigmérd, hogyan éled az életet, mit eszel, mennyi időt töltesz a TV előtt, mikor sétáltál 5 percnél többet utoljára és belásd, hogy Neked, csakis neked kell tenni magadért. Nem 1 hétig, nem 1 hónapig, hanem mindig.

    Én már belekezdtem ebbe a nagy és hosszú utazásba, nem mondom, hogy könnyű, mert nem az. Sokszor csak az ágyamra, a csokimra és egy jó kis ki-nem-mozdulok innen napra vágyom, mint ahogy régen előfordult egy párszor. Kegyetlenül húz vissza a rutin és a megszokás, a kényelem és a lustaság. De MOST ÉN GYŐZÖK.

    Mert eldöntöttem, mert itt vagyok, mert csinálom! nemcsak magamért, hanem a BÁTRAKÉRT és környezetemért! Mert, ha megváltoztatom azt, ami a fejemben van, megváltoztathatom az egész világot!

  • már 26
  • KG

    Plusz lépés

    Sziasztok!

    A múlt héten (vasárnap van, szóval a hét elején) tettem egy újabb fogadalmat, hogyan is kívánom véghez vinni az egészséges életmódhoz szokásaim kialakításait, átalakításait. Nem egyszerű, mert a “régi élet” szó szerint borul. Talán ezért is életmódváltás a neve? 😀

    Tehát annyira egyszerű az új játékszabályom, hogyha 5 percet vagy annál többet kell villamosra vagy buszra várnom, lesétálok egy megállót (vagy többet). Egyedüli kivételt a gyakorlatra sietés képez, de már igyekszem időben elindulni, hogy azzal se legyen gond. Viszont korábban kelni nehéz, és még nehezebb időben elindulni és elkészülni!

    A héten elég jól ment a dolog, szerencsére nem kellett sokat várni, szinte sehol. 🙂 Majd jövőhéten meglátjuk mi változik.

    Támogassátok kampányomat, az idővel, és egy kis “lépéssel”, hogy a Bátrak is önfeledten tudjanak lépegetni a Táborban! 🙂

  • már 07
  • KG

    Még meg kell szoknom…

    Sziasztok!

    Most, hogy igyekszem a sportot a mindennapi életem részévé tenni, egyre többször tapasztalom, sőőőőt, lassan állandó az izomláz. Mire elmúlik az izomláz, addigra jöhet a következő edzés.

    Már épp kezdtem megszokni ezt a körforgást vagy inkább belenyugodni, amikor is a jó hatására ki nem mozdultunk. No de nem akárhová, rendesen ki a szabadba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultunk kirándulni. Hegynek fel, ott fogjuk érezni a legjobban a napsütést. De “lábnap” utáán???

    Azt hittem a hegymászás jó lesz, de helyette lépcsők voltak. 500m-nyi szintemelkedőnyi lépcső. Hogy őszinte legyek, az első is nehéz volt, bár akkor még azt hittem, hogy csak a hegylábig vezetnek a faluból. Azonban, mint kiderült, az egész út lépcsőkkel volt kibélelve. Borzasztó 😀

    DE SIKERÜLT. Kicsit lassabban, szenvedősen, de felértem a tetejére. Amúgy utána a helyen egy nagy pik-niket tartottunk, csupa egészséges ételből, aminek a nagyobb része inkább pihenés volt. Szerintem ez a megérdemelt pihenés kategória, hiszen utána még haza is kellett jutni 😀

  • már 02
  • KG

    Üdvözlet!

    Sziasztok!

    Crohn-betegként volt szerencsém a Bátor Táborban táborozni. Rengeteg élménnyel, tudassál, tapasztalattal, önbizalommal gazdagodtam, amely(ek), így évek múltán is, bennem van(nak), a lényemet képzi(k). Sok sorstársat, barátot és nagyszerű cimbiket ismerhettem meg.

    Nagyon nehéz megköszönni és meghálálni mindazt a csodát, amit a tábor adott. A szó legszorosabb értelmében lehetetlen. Így apró lépésekkel próbálok segíteni. A célom 180 óra aktív mozgás az egészségemért (és testemért), és 180ezer forint a Bátrakért és a Táborért. Egyik sem kis szám, de úgy gondolom ezeket teljesíteni, azonban már nem lehetetlen.

    Ebben viszont a Ti segítségeteket kérném, gyűjtsünk együtt egy olyan célért, amiért valóban, igazán megéri.

    Talán azért írtam a bemutatkozás után egy újbóli “bemutatkozást”, hogy jobban láthassátok motivációmat, céljaimat. Hiszen az egészség a legfontosabb és kik ne tudnák a legjobban, mint a reményt kapott Bátrak.

Támogatóim (10)

XY
FD
XY
CA
ZV
XY
XY
GK
FBT
XY