Erdélyi-Csutorás Sára
Nincs mese, Bátraké a szerencse!
Hol volt, hol nem volt… pár felcsúszott kiló, pár világgá ment izom, és szomorúan porosodó úszósapkák a szekrényben.
Élsportoló voltam, úsztam medencében keveset, majd egyre többet, aztán a nyílt vízre is kimerészkedtem, mondhatni eredményesen.
Majd jöttek a munkák – családi szálon fut nálunk a kis-és nagy gyermekek igazgatása vízben és szárazföldön, emellett gyógyúszás, és terápia, amit egyre melegebb szívvel csináltam napról-napra, így osztanom kellett az edzésekkel eltöltött órák számát.
Na és persze a szerelem! Ég adta, hogy olyan Úriembert sodort elém az Élet, hogy a mozgás öröméből, Vasemberes- jókedvvel kereste a kenyerét.
Kapva ezen csodás Duón, amit alkottunk, egy nemes sportág – a triatlon égisze alatt, együtt kezdtük terelgetni a jóra való gyermekeinket, és saját magunkat is…
Egészen 2016 októberéig, mikor a szívem alatt hordott, parányi emberke a Világra jött, és azóta is bearanyozza minden megtizedelt percünket.
Bátraké a szerencse, tartja a mondás – így hát, ideje megmozgatni az “anyatestet”, és megnézni, mi fér bele két pelenka csere közé!
Adományoddal súlyosan beteg gyerekek gyógyulását segíted, a Nevükben is köszönöm Neked! ♥