Erdélyi-Csutorás Sára

Nincs mese, Bátraké a szerencse!

Hol volt, hol nem volt… pár felcsúszott kiló, pár világgá ment izom, és szomorúan porosodó úszósapkák a szekrényben.

Élsportoló voltam, úsztam medencében keveset, majd egyre többet, aztán a nyílt vízre is kimerészkedtem, mondhatni eredményesen.
Majd jöttek a munkák – családi szálon fut nálunk a kis-és nagy gyermekek igazgatása vízben és szárazföldön, emellett gyógyúszás, és terápia, amit egyre melegebb szívvel csináltam napról-napra, így osztanom kellett az edzésekkel eltöltött órák számát.
Na és persze a szerelem! Ég adta, hogy olyan Úriembert sodort elém az Élet, hogy a mozgás öröméből, Vasemberes- jókedvvel kereste a kenyerét.
Kapva ezen csodás Duón, amit alkottunk, egy nemes sportág – a triatlon égisze alatt, együtt kezdtük terelgetni a jóra való gyermekeinket, és saját magunkat is…
Egészen 2016 októberéig, mikor a szívem alatt hordott, parányi emberke a Világra jött, és azóta is bearanyozza minden megtizedelt percünket.

Bátraké a szerencse, tartja a mondás – így hát, ideje megmozgatni az “anyatestet”, és megnézni, mi fér bele két pelenka csere közé!

Adományoddal súlyosan beteg gyerekek gyógyulását segíted, a Nevükben is köszönöm Neked! ♥

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

16 000 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Sportos leszek

28

ÓRA

460

ÓRA

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

Támogatom
  • máj 06
  • Merengő

    Egy újabb nap, “csendes” magányunkban Zorkával. Apa küzd Káptalantótiban, mi meg rendezgetjük ügyes-bajos dolgainkat itthon, amivel akkor sem haladok gyorsabban, ha a gyerek alszik – ez furcsa 😉
    Várom a holnap reggelt, lemegyek úszni, kicsit lecsendesítem az elmém, mert az utóbbi 2 hónap elfárasztott.

    Mertem egy nagyot álmodni, és hétfőn elkezdődik.
    Édesanyám személyében olyan szakembert tisztelhetünk, akinek a végzete – persze jó értelemben – hogy reményt adjon, segítő kezet nyújtson.
    Mozgásfejlesztő Tanodánk megnyitja kapuit, még szerényen, de annál nagyobb örömmel és lelkesedéssel. Festettünk, fúrtunk-faragtunk, hol reggel hol este… és olyan volt az egész, mint a várandósság alatt, és most itt ülök, a gyomrom remeg, mint a szülés előtti napon – lesz még egy “gyerekem”?

    Valamelyik nap délután baktattam be az uszodába, és anyukám gyógyúszó csapatából 2 nagyfiú sietett elém – Ádi, a többszörösen műtött agydaganatos fiú, és nagy barátja Márkó egy oldalt érintett bénulással – majd jó hangosan elmondták, hogy úgy elbújnak, soha senki meg nem találja őket, de kérdezzem meg a szüleiket, hogy vannak, az nekik elég idő kitalálni merre rejtőzzenek.
    Nagyon kedvelem Őket, volt nem egy alkalmam együtt dolgozni velük, vagy segíteni nekik – csak sejtem, milyen lehet Velük az élet, de hálás vagyok, mert minden alkalommal emlékeztetnek.
    Emlékeztetnek, hogy az egészség milyen érték. Emlékeztetnek, hogy a szellem milyen érték. És arra is, hogy minden lépésünk, tettünk, gondolatunk amit a családi vállalkozásunkkal teszünk, csodálatos dolog.
    Mindig hálával zümmögöm magam álomba. Om mani padme hum.

    Sok kicsi, sokra megy – Kedveld, Oszd meg, Támogasd!
    Köszönöm!

  • máj 02
  • Tizennégy nap + back to life edzés sorozat

    Back to life I. 0.0 km 01:00:00 0 kCal

    Az elmúlt 2 hétben megállt az idő – nem pozitív értelemben.
    A stresszfaktor száma nőtt, az edzések száma csökkent, természetesen jön a mondás, ” mindenkinek arra van ideje, amire szakít…” ( vagy valami ilyesmi) , én is ezt vallom, csak reális kereteken belül.

    Akinél gyerek van a házban, annál biztosan nem kell fehérre mosnom magam, akinél még nincs, az készüljön, mert ezek az angyalarcú kis ördögfiókák biztosan nem fogják megkönnyíteni, egy amúgy sem egyszerű helyzetet.
    De ettől még imádjuk őket! 🙂
    A történet április közepén kezdődik, ahol a Páromat elvezényelték munkaügyben, cirka 240 kilométerre.
    – Apa, marad 1 gyerek, 2 csoport, napi 2 edzés, plusz munkák, és hétvégén iskola = Anya
    Azaz sehogy sem egyenlő, mert fizikai képtelenség lett volna mindezt kivitelezni segítség nélkül ( amit remekül logisztikázunk ketten, hozzá kell tennem!),
    így maradt Anyukám és a kolléganőim, akik rendületlenül tartották a frontot – ezúton is köszönöm nekik!

    Semmi pánik, jó lesz ez!
    A hinta helyén jól mutat a TRX és természetesen az erősítő edzések közösen mennek a lurkókkal, otthon lesz idő a munkára, iskolára, takarításra, nameg főzésre,mert enni kell!
    Ez a csillámporos-unikornisos álom tartott egészen 2, azaz kettő napig!
    Siva kezei sem lettek volna elegek ezen tevékenységek 24 órába sűrítéséhez.
    Így maradt a néhai erősítő edzés, 2x tudtam főzni,az étkezéseim hol egész napra húzódtak, hol reggel 8 és délután 5-kor volt eme fontos tevékenység, volt hogy hajnali 2-kor ettem cukkinis lecsót, de megtanultam az összes gyerek népdalt, és legalább annyi magyar népmesét, és a 7 kilós Pöttöm emelgetése kellően kigyúrta a karjaim.

    4 nap után azért megszépülnek azok a nehéz percek is, bár mérges voltam eleinte, hogy nem haladok “terv” szerint. De itt a terv Zorka , ő áll a 0.helyen, minden más utána… A lemaradást majd behozom, a plusz kilókat majd ledolgozom.
    Jobban haragudtam volna magamra, ha egy hajnali 6-os hernyós kúszás próbálkozást kihagytam volna, mert igen, azt is kezdjük.

    Talán ennek a sok bigyónak a lényege; türelem!
    Nem kergetnek, így nem kell sietni. Az öröm ne legyen kényszer, a munka, az út boldogítson. Hiszen így van értelme, mindennek.

    Ennek örömére ma reggel, munka után végre megmozgattam “rossz sorsú” testemet, és rájöttem – mint minden alkalommal-, imádom ezt csinálni!

    “Az Út maga a Cél!”
    Sok kicsi, sokra megy – Kedveld, Oszd meg, Támogasd!
    Köszönöm!

  • ápr 12
  • Ha Öreganyád meg tudja csinálni, akkor Te is!

    Pörgesd meg! 0.0 km 01:30:00 0 kCal

    … ismétlem ezt a mondatot számtalanszor,  miközben edzést tartok a Gyerekeknek, na meg Magamnak is.
    Ma sem volt ez másképp. Én az a típusú edző vagyok, aki a szárazföldi edzéseket szereti végig szenvedni a tanítványaival, – ezt több okból is hasznosnak vélem:

    • Példa mutatás (? ezt majd a gyerekek megerősítik ), hiszen ha az “Öreganyjuk” megcsinálja, akkor nekik is megy! Mondjuk, már nem is veszek fel pulzusmérőt…Minek, csak kiakadna 😉
    • Zorka lányom mellett, bár nagyon vicces, de olykor lehetetlen kivitelezni az otthoni intenzív mozgást. De az ugrálásokat élvezi, nagyon szokott nevetni, főleg ha két tüdőlebeny kiköpése közt még mondókázom is, lásd négy ütemű fekvőtámasz.
    • Egyesek szerint motiválóbb vagyok, mint Rubint Réka!(volt idő, mikor gyakoroltam a szitkozódást vele, csak a monitor mindig annyit válaszolt : Nyomjad! Keményen! És még 8…)
    • Imádom, mikor a 2009-es születésűtől, a 1991-ig ott sorakoznak, és minden szavam-mozdulatom lesik! Már ezért a látványért megéri 🙂

    Még sorolhatnék kismillió okot, a lényeg, nincs olyan, hogy lehetetlen, és jó ha ezt Ők is tudják, meg mindenki más is.
    És persze arra van időd, amire szakítasz…

    Sok kicsi, sokra megy – Kedveld, Oszd meg, Támogasd!
    Köszönöm!

  • ápr 10
  • Csobbanás!

    3 hónap után újra csobb! 0.0 km 01:00:00 0 kCal

    Szuszog a mellkasomon Hurcicában a Gyermek, így írok pár sort az elmúlt napokról.

    Önmagában is megvalósult volna, hogy gyakrabban mozogjak újra, de így kellemest a hasznossal összekötve sokkal jobb érzés. A bemutatkozóban olvashattátok érintőlegesen milyen kapcsolatom van a kicsit másabb gyerekekkel.
    Nem betegek, nekem nem – talán Mi, akik képesek elveszni a mindennapokban, haraggal kelni-feküdni, sopánkodni, sajnálkozni, Mi vagyunk a betegek.
    Közhely a “carpe diem”, és nagyon sokan félre is értik ezt a szálló igét, de érdemes belegondolni milyen mikor mindig ott vagy, mindig a jelenben, ma! Talán ezek a gyerekek-felnőttek így élnek. És ha el is feledkeznek a dolgok megéléséről, itt ez a csodás kezdeményezés. Ez megindító, minden szempontból.

    Mikor ma becsobbantam a gyerkőceim közé, azért elkapott a nosztalgia, és persze a szaunázás iránti fellángolásom is… 3 hónap hosszú idő! De tény hogy azt a sok-sok kilométert nem felejti el az ember teste ( csak 400 m múlva,t karjaim savasodása mellett – istenem de fájt! ). Jó volt úszni, azután kimászva eszembe jutott, hátha ezt a pár sort olvasva, másnak is kedve lesz pár hónap kihagyás után újrakezdeni valamit.

    Nem utolsó sorban, már most szeretnék nagy köszönetet mondani az Adományozóknak! Mivel még nem volt dolgom ilyen helyzettel, azért elmorzsoltam pár könnycseppet, hálás vagyok hogy Velem vagytok, támogattok!

    17838378_10213021499282906_118757527_o

Támogatóim (4)

FG
SLP
XY
XY