Goldbergerné Magán Andrea

Segítsünk együtt a Bátraknak, avagy Andi fogyó-storyja

Sziasztok! Szeretettel köszöntök Mindenkit! Andi vagyok, és örülök, hogy belekezdhettem ebbe a programba. Nagyon hasznos, mivel azon kívül, hogy fittebbek, könnyebbek, egészségesebbek leszünk, a Bátor Tábort is segíthetjük, hogy minél több gyermek arcán lehessen önfeledt mosoly. Tudom, hogy az a munka, amit a Bátor Tábor Önkéntesei, dolgozói, és a sok segítő szándékú ember végez a krónikus beteg gyermekekért mennyire fontos. Legidősebb kislányom 7 éve 1-es típusú cukorbeteg, és lisztérzékeny, és 4 éves korában volt lehetőségünk részt venni a Bátor táborba egy családi hosszú hétvégén. Az a pár nap egy csoda volt. Kicsit elfelejtkezhettünk a betegségekről, és a Cimbik kedvessége, segítsége, a sok kellemes program felejthetetlen volt. Lelkileg teljesen feltöltődve jöttünk haza. Amit a Bátor tábor nyújt, azt minden krónikusan beteg gyermeknek át kellene élni, hogy elfelejtkezhessenek a fájdalmakról, korlátaikról, a kórházba töltött napokról, a napi 10-12 ujjbegyszúrásról, injekciók, canül belövések fájdalmairól., és egyszerűen csak boldogok lehessenek. Most ti is támogathatjátok a Bátor Tábort, ha van rá lehetőségetek, és ezzel az én fogyásomat. Nagyon nagy túlsúllyal küzdök, de a cél, hogy a leadott kilóimmal segítek a beteg gyerekeknek, egészségesebb legyek és jó példa lehessek a cukorbeteg kislányomnak nagy erőt ad, és nagyszerű motiváció, hogy ne adjam fel. Szégyellem a testtömegemet, de ezt a gátlást legyőzve felvállalom, és teszek érte, hogy ez jelentősen csökkenjen. Remélem ,segítetek ebben, és támogatjátok a Bátor Tábort akár csak kis összeggel is. Én megteszem amit tudok, és remélem a következő bejegyzésnél, már eredményeket is írhatok mínusz kg-ok ügyében. Szép napokat Mindenkinek!

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

10 000 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Fogyni szeretnék

115

KG

100

KG

90

KG

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

Támogatom
  • jún 26
  • 100

    KG

    Mérlegelés…

    Sziasztok!Szeretettel köszöntök Mindenkit!Eltelt egy év mióta nekivágtam az életmódváltásnak.Gondoltam leírom tapasztalataimat.Az az igazság,hogy 1 évvel ezelőtt egy bokasérülés után vágtam neki a programnak, és sajna most is egy bokasérülésből lábadozok.Akkor ugyan gipszrögzítésre is szükség volt,most meg szerencsére nem olyan vészes.Régebben a bal bokámba volt szalag szakadás,most meg a jobb bokám fordult alám kézbesítés közbe, és csak pihentetésre,fájdalomcsillapításra, fáslizásra van szükségem.Persze, ez a baleset miatt felmondtak a munka helyemen,ami elég érzékenyen érintett, azok után,hogy 4 óra helyett 5-6 órát melóztam a postán.Mondjuk,próbálom a pozitív oldalát nézni, és így legalább a gyermekeimmel tölthetem a nyári szünetet,utána meg majd csak adódik valami másik munkalehetőség.Úgy gondolom,ha bezárul előttem egy “ajtó”,Isten kinyit előttem egy számomra jobbat,ezért nem is kesergek. No,de beszámolok egy nagy öröm hírről is.Pár napja ráálltam a mérlegre és 99,9 kg.-ot mutatott.Hú, akkorát sikítottam örömömbe. Igazából ugyan még 3 jegyű,de jó érzés, hogy lement ez a 15 kg.Ez erőt ad ahhoz is, hogy folytassam,és a kitűzött célomat is elérhessem.Most legalább lesz időm, a Családommal strandra, úszni járni,lovagolni, és lányaimnak is átadni azokat a jó érzéseket,amit ezek a nemes állatok leápolásából,lovaglástól nyerhetünk.Július 1-én újabb jó program áll a családunk előtt.A Sportos Cukorbetegekért Egyesület szervez egy diabos találkozót, ahol körbetekerhetem a Velencei-tavat,Andikával kenuzhatunk, és a többiek is egy jót strandolhatnak.Már nagyon várom,és bízok benne,hogy a bokám is sokat javul addigra.Még futni ugyan nem tudok vele, de fáslival már kerékpározgatok, és a gyerkőcök ellátása miatt is muszáj sokat gyalogolnom.Persze,ha fáj, nagyon jól esik pihentetni is. Imádok mozogni, és szeretem,hogy ebbe az időszakba annyi idény gyümölcs és zöldség saláta van. Kívánok a többi Benefitness-es csapattársamnak is sok-sok sikerélményt,mert egy jó ügyért változtunk,és így nem lehet feladni!A kitűzött célomtól ugyan még messze vagyok,de jó belegondolni abba is,hogy képes vagyok elérni.Kérlek segítsétek a Bátor Tábort!Köszönöm eddigi támogatóm segítségét, és Családom biztatását,segítségeit.Szép nyarat Mindenkinek!

  • jún 02
  • 101

    KG

    Mozgalmas napjaim

    Sziasztok!Szeretettel köszöntök Mindenkit!Régen írtam már blogot, de alig vártam már, hogy beszámolhassak az élményeimről.Mozgásból nem volt hiány az elmúlt hónapban sem.A kézbesítés közbe is megvoltak a napi kihívásaim, és ott tartok,hogy egyre jobban megismerem “postás szemmel” is kedves városunkat.A gyermekeim mellett se unalmas az életem,és őket is próbálom mozgásra ösztönözni./Több kevesebb sikerrel./Andikámmal például voltunk kint apukámnál, és egy kellemes napot töltöttünk a lovakkal, állatokkal.Jó volt,hogy már apukám is jobban van, és nem viselte meg annyira, az elöző blogomba említett megrázkódtatás.Én is próbára tettem magam.Gondoltam kipróbálom,hogy megy e még a nyereg nélküli ugratás.Fú, nagyon jó volt Tündérrel repülni az akadály felett.Igaz a belső comb izmaim jó egy hétig utána “nem igazán akartak szóba állni velem”, de legközelebb majd nyújtok lovaglás után,és talán majd nem lázadoznak a lábaim.Gondoltam ne kelljen segítséget kérnem a lóra szállás ügyben, eszembe jutott, hogy apuék megtanították Tündért feküdni, így úgy oldottam meg a lóra szállást,hogy Tündikét lefektettem,, és úgy ráülve könnyítettem dolgom.Andikám is sokat lovagolt Kolibrin, és jó volt nézni mikor a karámba, csak úgy felpattant rá, mint én gyerek koromban.Mindenféle kantár és nyereg nélkül.Apuéktól kaptunk epret is, így az egészséges étkezésünkhöz is hozzá járultak.Húgomtól, meg korlátlanul hozhatjuk a salátákat.Nagyon jó,hogy így is segítenek minket.Lassan érik a cseresznye is.Imádom ezt az időszakot,a sok-sok idény gyümölccsel-zöldséggel.Szerencsére azért,ha lassan is,de apadnak a kilók,és már magyon várom,hogy ne 3 számjegyű legyen a testtömegem.Remélem következő blogomba,már erről írhatok,még akkor is,ha van mikor az emberre nagyon rájön a csokoládé, édesség utáni vágy.Ezt próbálom majd kiküszöbölni magnéziummal, és friss finom gyümikkel.Kérlek még a hajrába támogassátok a Bátor Tábort, és az életmód váltásomat.Bár gondolkodtam azon is, hogy hosszabítok, míg el nem érem a kitűzött célomat.Segítsetek ebben!Legyenek  szép napjaitok!

    18664195_1051434178322895_2146429988453093245_n
  • máj 05
  • 105

    KG

    Rázós és kellemes élményeim

    Sziasztok!Szeretettel köszöntök mindenkit!ígértem a folytatást,hát most megosztom veletek tapasztalataimat.Miután márciusba elkezdtem dolgozni,úgy voltam vele,hogy a mozgás mennyiségem úgy is meglesz,így nem figyeltem annyira az étkezésre.Arra igyekeztem odafigyelni,hogy mindig reggelizzek, és a fokhagymás kifliknek, édességeknek nem tudtam annyira ellenállni.Persze, ha feszültebb voltam akkor is ettem, és annak eredménye lett, megint a testtömeg gyarapodás.Tudtam,hogy az így nem jó,de bántott a lelkiismeret,hogy nem tudom megcsinálni, amire vállalkoztam.Ezért megint összeszedtem magam, és elkezdtem még keményebben sportolni.Múlt héten estem egy nagyot kézbesítés közbe, de szerencsére a lila foltokon kívül nem lett nagyobb bajom.Persze ez azért nagyba visszavett a teljesítésemből a postán, de igyekeztem olyan dolgokból töltődni amit szeretek.Szombaton ki bicikliztem apukámhoz Gárdonyba.Hú, az út egy csoda volt.Nem rohantam,hanem gyönyörködtem a dinnyési fertő gazdag madárvilágában.Rengeteg nagyon szép madarat láttam.Mikor kiértem Apuhoz , az orrán láttam egy sebet, és most jön a történetem megrázó része…Aput a felesége mentette meg aznap, mert egy elöregedett vezeték miatt megrázta az áram.Szerencsére mire kiértem hozzá, már élcelődve mesélte mi történt, de azért rá tudtuk beszélni, hogy az egyik segítsége bevigye a kórházba.Úgy láttam őt, inkább zavarta, hogy ott vagyok, és be akarom vitetni a kórházba, no meg én is megmondtam neki rendesen a véleményem,ezért inkább a Tündérrel foglalkoztam.Kihoztam a karámból, megtisztítottam,és kimentem vele lovagolni.Nagyon jó volt ismét lovon ülni.Mikor bejöttem a terepről, leszerszámoztam, elrendeztem, majd Móninak segítettem beengedni a lovakat.Amikor minden rendbe volt indultam haza.A kisfaludi emelkedőn azért még le kellett szállnom a kerékpárról, elfáradtam,és még nem tudtam egyhuzamban feltekerni, de mikor felértem büszke voltam,hogy letekertem a 40-43 km-t.Apuról is jó híreket kaptam, és csak egy napot kellett bent lennie megfigyelésen.Jó volt,hogy otthon vár a Családom, és Jánosom vigyázott a gyerekekre, és gyönyörűvé varázsolta a konyhát.Nagyon szeretem őt és a gyerkőceimet is, és nagyon hálás vagyok értük.Május elsején ismét nem tudtam otthon ülni a fenekemen, így kisfiammal betekertem a sport majálisra.Nagyon jó volt. Az is jó, hogy az étkezésemre is jobban odafigyelek, és megint csökkennek a kilók.Úgy szeretném azt elérni,hogy már ne három számjegyű legyen. Biztassatok ebben,azzal,hogy támogatjátok a Bátor Tábort!Szép napokat Mindenkinek!

  • máj 04
  • 105

    KG

    Mozgalmas hosszú hétvége

    Sziasztok!Végre megint megindult a fogyás.Blogomba később írom az élményeimet, és beszámolok napjaimról, ha több időm lesz.Addig is mindenkinek szép napokat!

  • ápr 27
  • 107

    KG

    Vissza!Vissza!Visszajött….

    Sziasztok!Szeretettel köszöntök Mindenkit!Megint szégyenkezve fogok bele ebbe a blog bejegyzésbe, mert nagyon hullámzó a test tömeg csökkenésem,/növekedésem/Most sajna megint gyarapodtam, mert újból és újból beleesek azokba a hibákba, melyek ezt eredményezik.Ezek minden életmódváltás buktatói.Sorolnám:Ha feszült vagyok, valamit nem sikerül úgy megoldanom, ahogy szeretném az evésbe menekülök, édességgel vigasztalom magam.A másik, mivel fizikai munkát végzek, úgy gondoltam, elég lesz az a napi 3-4-5 óra mozgás, amit a levelek kézbesítése közbe végzek, plusz a három gyermek melletti teendők.Ennek tudatában elmaradtak az olyan mozgások amik igazán feltöltenek/úszás, nyitott tornatermek keretén belüli tornák/.No és nem utolsó sorban a  lovaglás, ez hiányzik a legjobban,  és, hogy lovak között lehessek/.A férjem többször felajánlotta a “szabad napot” szombatonként, de fáradtnak éreztem magam a + biciklizéshez, ezért nem mentem ki a lovakhoz. A gyerekekkel is akartam lenni, mert  volt amikor a kicsik felváltva betegek voltak.Szegény Krisztikém az egész tavaszi szünetet végig “hánykolódta, lázadozott”, mert a utolsó nap a suliba beszerzett valami vírust.Édesemmel nem úsztuk meg a kórházat és az infúziót.Még a cukorbeteg és lisztérzékeny leányzóm bírta a legjobban egészségileg, bár a cukrai iszonyú ingadozóak,nem ritka a 17 feletti és erősen kamaszodik, ami nem könnyíti meg a helyzetemet.Na de nem akarok panaszkodni,magyarázkodni, hogy miért híztam megint, mert ezen is túl kell lennem, és tennem ellene.Én itt nyafogok, közbe meg vannak, mások akik sokkal rosszabb helyzetbe vannak, azok a gyermekek, családok akikért a Bátor Tábor is van.Akiknek az állandó kórházi lét nehezíti meg az életüket, vagy belegondolni is rossz, de elvesztenek egy családtagot daganatos betegségben. Ilyenkor “elhalványulnak” a betűk, és együtt érzek azokkal a szülőkkel, akiknek ezt át kellett élni. Hálás vagyok a gyermekeimért és mindenért.Azért,hogy Andikám a betegségei ellenére is velünk lehet,stb…Annyi mindenért vagyok hálás, és szeretnék tenni a beteg gyermekekért. Most te is részese lehetsz,ha támogatod az életmódváltásomat, hogy minél több krónikusan beteg gyermek átélhesse azt a csodát, amelyhez annyi Cimbora, Önkéntes és jó lelkű Ember hozzájárul.Szeretnélek én is ösztönözni, és felajánlom azoknak az embereknek akik 3000 Ft felett támogattak, vagy támogatni fognak, hogy meghívom őket édesapámhoz a lovardába, ahol lovagolhatnak, lovak között lehetnek, és kellemes szombatot tölthetünk az állatok között.Ha soha nem ültél volna lovon, ne aggódj, a lovak szelídek, és én vezetlek a karámba vagy terepen, hogy te is átélhesd azt a csodát, amit ezek a nemes állatok nyújtanak, és vigyázunk rád!Szóval támogatásra fel, és én remélem a következő blogomba ismét eredményeket írhatok mínusz kg-ok ügyében.Igyekszem, és segítséget is kérek a Benefitness-es dietetikusoktól,edzőktől, mert a sorozatos “visszaeséseim” amiatt is lehetnek, hogy nem kértem a segítségüket. Lusta voltam étkezési és edzési napló vezetni, pedig ők a többi Benefitness-es csapattársaimnak is nagy segítség.Az Ő sikereik is nagyon motiváló, nekem meg még rengeteget kell fejlődnöm.Kérlek legyetek társaim ebben is!Szép napokat!

  • már 22
  • 104

    KG

    Visszarázódás a postai kerékpáros kézbesítéshez…

    Sziasztok!Jelentem újból dolgozok.Most nem sok időm van blogot írni, de mindenképpen le akarom majd írni Nektek a tapasztalataimat.4 órába mentem vissza a postára, és eddig olyan “ismerjük meg Székesfehérvárt” szituk voltak.4 munkanap alatt 3 körzetbe voltam sima leveleket kézbesíteni, ebből 2 teljesen ismeretlen volt számomra, a 3.körzetben pedig 15 évvel ezelőtt tanultam be.A postás munkatársaim nagyon segítőkészek voltak, sok mindent elmagyaráztak, de azért még nagyon vissza kellene szoknom, mert kicsit rezeltem az ismeretlen körzetektől, és hogy hibázok.Ma már könnyedebben vettem az az akadályokat, és nagyon hálás vagyok, hogy ilyen gyönyörű volt az idő.Nagyon örülök az igazi tavasznak.Mióta elkezdtem dolgozni, nem mentem a nyitott tornatermek programjaira,de ha jobban összeszedtem magam, az is tervbe van. Igazából az étkezésemen is kellene változtatnom, mert most nem fogytam ,és eléggé össze-vissza ettem.Az pozitívum,hogy a reggelit nem hagytam ki,de kézbesítés után olyan szomjas és éhes szoktam lenni, hogy nem figyeltem annyira a minőségi étkezésre, hanem csak beszaladtam a boltba és volt mikor vettem 4 fokhagymás kiflit, 1 liter tejjel, és azt ebédeltem.Ma már okosabb voltam, vittem ki kellő mennyiségű vizet, és  egész munkaidő alatt kortyolgattam, ezzel elejét is vettem a falási kényszeremnek.No meg munka után vásároltam egy csomó zöldséget, és azt készítem el magamnak.Szóval igyekszem még tudatosabban táplálkozni, és remélem következő blogomba megint eredményeket írhatok, mínusz kg-ok ügyében.Addig is kérlek segítsétek a Bátor Tábort!Csodaszép tavaszi napokat Mindenkinek!

  • már 14
  • 104

    KG

    Ismét nyeregben

     

    Sziasztok! Szeretettel köszöntök Mindenkit! A hétvégi élményeimet és kihívásomat szeretném megosztani veletek. A szombat délelőttöm, ugyanúgy zajlott, ahogy szokott. Mostam, főztem ebédet a családnak, kiteregettem, majd gondoltam jó lenne már kibiciklizni Gárdonyba, szénát hozni a tengerimalacnak, és ha van rá lehetőségem, és időm lovagolni. Az indulás kissé nehézkes volt, ugyanis drága nagy leányzóm elrejtette az új láthatósági mellényemet, és „elfelejtette” hova… Kiderült, hogy kukásat játszott benne, jobban mondva gúnyolódott rajtam, és csak az ima segített, hogy megtaláljam, és végre nekivághassak a nagy útnak. Mindenesetre meglett, és nyugodt szívvel indulhattam útnak, úgy, hogy Jánosra hagytam a gyerekeket. Hálás vagyok érte, hogy mindig támogat, segíti, hogy elérjem álmaim, és nagyszerű férj és Apuka. Kellemes időbe, tekerhettem, csak a szép fújt egy kicsit. Nagyon jó volt a lejtőkön leszáguldozni, és az emelkedőkön kipróbálni az erőmet. Volt is részem az enyhe szintkülönbségekben, mert a Pákozd- Dinnyés közti bicikli utat vízáteresztés miatt lezárták, így a régi kerékpárúton tekertem. Sok kerékpárossal találkoztam, mert volt egy szervezett tókerülő túra is, és sokan pattantak nyeregbe. Annyira más kerékpárról szemlélni a környezetünket, így nem kerüli el a figyelmünket a táj szépsége, a tavaszi ébredő természet, és nagy élmény volt, mikor Gárdonyba láttam a fűbe fehér és lila ibolyákat. Mikor kiértem a lovardába, hamar átöltöztem, majd Zselé tengerimalacnak válogattam egy nagy zsákszatyor szénát. Utána Apuék megengedték, hogy kihozzam Tündért. Megtisztítottam, és nagyon jól esett neki, hogy megszabadul egy csomó téli szőrétől, és sártól. Igaz, volt olyan érzésem, ahogy az arcomba, hozta a szél a szőrét, hogy a végén én szőrösebb és koszosabb leszek, mint ő. Na, de azért szépen letisztítottam Tündérkét, felnyergeltem, majd Apu segített ellen tartani a nyerget, míg felszálltam. Hát ez a felszállás elég öregesre sikeredett, de legalább nem kellett Apunak feldobnia a ló hátára engem. Tündérrel élmény volt kilovagolni terepre. Igaz az elején kissé félénk volt, de csodálatosan viselkedett alattam, pedig már elég régen lovagolták. A meggyesbe megint láttam felröppenni az egerészölyvet. Így is szép volt a táj, de később milyen csodálatos lesz, amikor majd virágoznak a gyümölcsfák. Apu meseerdőnek nevezi olyankor a meggyest, és nagyon szép akkor is ott lovagolni, séta kocsikázni. Körülbelül egy jó másfél órát lovagolhattam, majd visszatértünk a lovardába. Elrendeztem Tündért, és még a túra előtt apu megkért, hogy tisztítsam le Marcipánt is. Nekiálltam, de apu figyelmeztetett az időre is, és hogy indulnom kéne, ha még időbe haza szeretnék tekerni, és nem kell megtisztítanom Marcipánt. Szedelőzködtem, feltettem a zsákszatyornyi szénát a biciklire, és indultam haza. Dinnyésnél, már lejelezte a szervezetem, hogy itt sajgott, ott sajgott, de minél előbb haza akartam érni, ezért tekertem tovább. Kicsit félelmetes volt az is mikor a kerékpárúton tekertem, és elvakított egy-egy szembe jövő autó fényszórója, és pillanatokig nem láttam a bicikli utat. Persze az elég széles volt, nem kellett volna berezelnem, de nem volt túl jó érzés. A kisfaludi emelkedőnél megint győzött a fáradtság, és toltam a bicót, de még így is nehéznek éreztem a lábamat, meg egyebeket, és a vállam is fájt. Persze a legtetején elöntött az a jó érzés, hogy megcsináltam,  lovagoltam egy jót, és száguldhatok hazafele, és otthon várnak a szeretteim, és egy jó meleg fürdő. Szép volt ez a szombatom is. Vasárnap Istentiszteletre mentünk, és a szombat a testemnek és lelkemnek is nagyon jó volt, vasárnap lelkileg töltődtem, és hálás vagyok a z Úrnak azért a sok csodáért, amit átélhetek, hogy a vasárnapi iskolán taníthatok, és a családomért. Hétfőn nem mentem tornázni, mert leányzómmal Budapestre utaztunk, ahol Benefittness-es találkozó volt, és megköszönték a „leköszönő” csapattársaimnak az erőfeszítéseit, és azt a sok-sok csodát, amit ez az év alatt véghezvittek. Nagyon jó példák egytől-egyig nekem. Köszönjük a krónikusan beteg gyerekek, és a Bátor Tábor nevében! Volt közös dietetikai játék is, és hát rá kellett jönnöm, hogy mennyi mindent nem-vagy rosszul tudok. Mindenesetre egy kellemes estét töltöttünk együtt, és Leányzóm is értékelte, hogy külön vele foglalkozok, utazok. Megemlítették, hogy amit eddig a csapattársaim összegyűjtöttek, abból közel 70 krónikusan beteg gyermek tábori étkezését tudják biztosítani. Nagy gratula Nektek! A Bátor Tábor nem kér pénzt az ott táborozó krónikusan beteg gyermekek családjától. Azt, hogy minél több gyermeknek szerezhessenek önfeledt pillanatokat adományokból, biztosítják, és sok-sok önkéntes Cimbi orvos, dietetikus dolgozik azon, hogy ezeknek a gyermekeknek ne csak a kórházi kezelések, mindennapos fájdalmaikról szóljanak a napjaik. Kérlek Ti is segítsetek! Támogassátok az életmódváltásomat, akár csekély összeggel is. Tapasztald meg az önzetlen adás jó érzését, és Mennyei Atyánk is megáld jó cselekedeteidért! Szép napokat Mindenkinek!

  • már 10
  • 104

    KG

    Kellemes meglepetés a tornán…

    Sziasztok! Szeretettel köszöntök Mindenkit.

    Újból jelentkezem, hogy megosszam veletek milyen, kellemes meglepetés várt, mikor elmentem a nyitott tornatermek torna programjaira. Ahogy odaértem, nem lehetett bemenni az öltözőbe, mert két hölgy masszírozta az ott a nyugdíjasokat. A nyílt tornatermek program kordinátorától, és az önkormányzattól, kapott az iskola labdákat is, hogy színesíthessük a tornát. Így a gyógytorna labdás feladatokból is állt, és nagyon élveztem. Ebben az a jó, hogy teljesen átmozgat, és legalább sikerélményem is van, mert ezeket a gyakorlatokat végig tudom csinálni. Utána jött a női kondi torna, amit a zene jó hangulata, a ritmusos mozgás jellemez. Azt is nagyon szeretem, bár ott van olyan gyakorlat, amit nem csinálok tökéletesen, vagy elfáradok, és kihagyom. Szóval mikor, torna előtt rákérdeztem, hogy a kondi tornásoknak lesz –e masszázs, mondták, hogy még egy kártya van, úgyhogy, mikor végeztek a hölgyekkel, én is részt vehetek, egy frissítő hátmasszázsban. Még egy 20-30 percet tornáztam, majd utána nagyon jól esett a masszázs. Szükségem is volt, erre a kis plusz kényeztetésre, mert gyermekeim kissé náthásak voltak. Otthon maradtak, és azért nem túl feszültség mentesek voltak a napjaim. Mindig mennem kellett velük valahova,Andussal kontrollokra, és akkor mind a hármat vinnem kellett magammal. Szóval volt programom a héten, nem unatkoztam. Azért már nagyon örülök, hogy a kicsik meggyógyultak, és jövő héten Andika is mehet suliba. Már alig várom azt is, hogy elkezdhessek dolgozni. Megosztanék még veletek egy idézetet, amit az egyházba kaptunk, és nagyon bíztató. Örülök nagyon az új Benefitnesses csapattársaimnak is, és jó olvasni a blogjukat, lelkesedésüket, és hogy ezt egy jó ügyért vállalták. Szeretném Őket is bíztatni ezzel az idézettel: ”Úgy hiszem, hogy ha szívünkben elhatározzuk, hogy Isten, a mi Mennyei Atyánk áldásai által és révén el fogunk végezni egy bizonyos munkát, akkor Isten megadja nekünk azt a képességet, amellyel elvégezhetjük azt a munkát;ha azonban feladjuk, ha elcsüggedünk, ha a hegy tetejére tekintve azt mondjuk, lehetetlenség felmászni a csúcsra,ha nem teszünk semmilyen erőfeszítést, akkor soha nem fogjuk elvégezni azt.”Szóval csak Bátran előre,hogy minél több krónikus beteg gyermek arcára varázsolhassunk önfeledt mosolyt! Ebben Ti is segíthettek, ha támogatjátok életmódváltásomat.

    Szép napokat Mindenkinek!

  • már 02
  • 105

    KG

    Mozgásból nem lesz hiány…

    Sziasztok! Szeretettel köszöntök Mindenkit! Nagy hírem van: Március közepétől ismét dolgozok. Ez azért is örömteli, mert eddig a gyermekeim ellátásáról szóltak a napjaim, és mint főállású anyuka tevékenykedtem. Nem mintha olyan unalmasak lettek volna a napjaim, mindig volt dolgom, de most ezek mellett egy új kihívást is vállalok. A másik nagy előnye, hogy napi szinten 3 órát biztos mozgok, kerékpározok, ugyanis a kézbesítő osztályra megyek vissza.4 órába vállaltam, mert persze a gyerkőcök az elsők, de nem utolsó szempont, hogy anyagilag is könnyebb lesz. Persze van azért bennem kis aggodalom, hogy mi lesz az iskolai szünetekbe, hogy oldjuk meg a gyermekek felügyeletét, de Édesanyám is mondta, ha tud segít. Nagylányom születése előtti években is, kerékpáros kézbesítőként dolgoztam, így szerintem nem lesz nehéz újra visszailleszkedni. Mondjuk 13-15 év alatt sok minden változott, de kész vagyok a tanulásra, biciklizni meg úgy is szeretek. Szóval már várom az újabb kihívást, és tudom, hogy Isten is vigyáz ránk, és mindig ad erőt, hogy jól végezhessem a munkámat, és a gyermekekre is ugyanúgy tudjak ügyelni, és segíteni Őket. Addig pedig még kihasználom, hogy szabadidőmbe el tudok járni az uszodába, és a nyílt tornatermek programjaira, mert imádok mozogni. Igaz a tavaszi fáradság kissé engem is utolért, és hétfőn a gyógytornán sokat ásítoztam, de a kondi torna zenéje, ritmusossága segített ezt leküzdenem. A tegnapi nap az uszodába a medencébe tornázás, és úszás is nagyon jól esett. Örülök, hogy itt a tavasz, és minél több időt tölthetünk a szabadba. Kérlek Ti is találjatok örömet a mozgásba, és segítsük együtt a Bátor Tábort! Szép napokat!

  • feb 19
  • 106

    KG

    Céljaim…

     

    Sziasztok! Szeretettel köszöntök Mindenkit! Ma anyukámnál vagyok, így van lehetőségem írni a blogomat. Egy kicsit a céljaimról, kitűzött vállalásaimról szeretnék írni Nektek, és megosztani azt az örömet, amit a mozgás nyújt nekem. Tavaly nyár elején kezdtem bele ebbe a programba, és hálás vagyok azért, hogy ezt kitalálták, és én is részese lehetek. Ahogy a bejegyzéseimbe is írtam, volt mikor jól ment az életmódváltás, de volt benne egy nagyfokú visszaesés is. Viszont erőt ad, ha a céljaimra összpontosítok. Lehet, hogy nem is 1 év alatt teljesítem, amit kitűztem magamnak, de igenis szeretném megcsinálni, és szeretnék még több támogatót szerezni a Bátor Tábornak! Jó példák ebben a Csapattársaim, és amit Ők, mint Cimbiként, mint emberileg tesznek a beteg gyermekekért! Már alig várom a tavaszt, a jó időt, hogy minél több időt tölthessek a szabadba, biciklizhessek, lovagolhassak, a családdal kirándulhassunk, mert már nagyon hiányzik. Tegnap is lovakkal álmodtam. Kiscsikóknak vakargattam a nyakát, szügyét. Jó lenne, ha ez valóra is válhatna, mert már nagyon hiányoznak a lovak. Persze, míg nincs olyan jó idő, addig se maradt el a mozgás. Nagyon jó lehetőség eljárni a nyitott tornatermek, tornáira. Hú, szerdán egy másik hölgy tartotta a női kondi tornát, és jól megmozgatott minket. A végén úgy gondoltam, hogy ez a torna nem az én „súlycsoportomnak”, való volt, mert volt, ahol meg kellett állnom, de nagyon jól esett a mozgás, és már alig várom, hogy hétfőn újra elmehessek. Jó volt eljutnom az uszodába is, és ott, a medencébe tornázgatnom, és amikor kellett Andikámra is odafigyelni. Jövő héten ismét megyek, és remélem a leányzóm se lesz rosszul, mert kicsit fél még a mély vízbe, és a stressz  még emeli a cukrát is. Most a testtömegem ugyan nem csökkent, de érzem a sport hatását. Ha jobban ellen tudnék állni a szülinapi torták, feszültség űző kis csokik csábító hatásának, akkor biztos fogytam is volna, de remélem a további blog bejegyzéseimben, már ismét mínusz kilók ügyében is írhatok. Addig is bíztatlak benneteket, tegyetek az egészségetekért! Mozogjunk önfeledten, és győzzük le káros szenvedélyeinket, mert ezzel csak nyerhetünk. Aki megteheti, segítse a Bátor Tábort, és akkor megízlelheti a segítség, adás örömét is, mert tudom, hogy ez milyen jó érzés! Szép napokat Nektek!

  • feb 05
  • 106

    KG

    Sportosan szép az élet…

     

    Sziasztok! Szeretettel köszöntök Mindenkit! Nagyon jó olvasni a Benefitness-es csapattársaim bejegyzését, és sok erőt ad nekem, hogy ők mikre képesek a közös célunkért. Szerencsére nálam is ismét megindult a fogyás, és mint mindig, örömet találok a mozgásban. Persze nem olyan intenzív a súlycsökkenés, de nem is bánom, mert jól érzem magam így is a mozgás közbe, és azért igyekszek odafigyelni az étkezésre is. Nem azt mondom, hogy teljesen száműztem életemből az édességet, de mértéktartóbb vagyok, és előnybe részesítem a gyümölcsöket, zöldségeket, savanyúságokat. Nagyon szeretek, női kondi tornára járni, sőt elhatároztam, hogy előtte részt veszek a nyugdíjasok gyógytornáján is. Ott  legalább nagyobb sikerélményem van, mert minden gyakorlatot jól csinálok. A kondi torna nem megy annyira tökéletesen, az egyensúlyérzékemet is fejleszteni kellene, no meg a csípőmet, néha a lábaimat se tudom úgy emelni, ahogy kellene. No, de majd idővel, biztos jobban megy. Amúgy meg imádom a torna hangulatát, ritmikusságát, és a zenére együttmozgást. Ezen a héten viszont, nem tudtam elmenni, mert hétfőn, kedden szülői értekezletekre kellett mennem. Szerdán diabos. közgyűlés lett volna, no meg az utak is „korcsolyapályává” változtak. Viszont a mozgás meg már hiányzott, ezért gondoltam uszodába megyek. A lányokat elvittem suliba, majd igyekeztem elcsúszkálni a buszmegállóig. Úgy gondoltam nem akarok elesni, ezért inkább a tömegközlekedést választottam. Az uszodába tornázgattam a vízbe, majd jött a nagy leányzóm osztálya úszni, és Andikámat rendeztem. Mikor az osztály belement a medencébe, én is gondoltam folytatom a vízbe tornát úszogatást, de látom ám hogy Andikámat kíséri az egyik osztálytársa, mert szédül. Hamar ki a vízből, és Őt rendeztem. A cukra nem esett le, de rosszul volt. Szerencsére hamar rendbe jött, de azért még a suliba is visszakísértem. Másnap minden rendbe volt vele, jó cukorral ébredt, és nyugodt szívvel engedtem iskolába. Gondoltam, ha szerdán nem sikerült annyit tornáznom és úsznom a medencébe csütörtökön, ha elrendeztem a gyerekeket, és ismét meglátogatom az uszodát. Hú nagyon jó volt, rengeteget tornáztam a medencébe, és úszogattam is. Amikor végeztem, nézem a telefonomat, és 9 nem fogadott hívás jelezte, hogy valami nincs rendbe. Hamar hívtam a férjemet, ő mondta, hogy telefonáltak a suliból, hogy Andusnak 28-as a cukra, és már útba vannak a suliba Andiért. Mondtam mi a teendő, és én is siettem az iskolába. Teljesen tanácstalan voltam, mert tudtam, hogy Andikám megint félreevett, és inkább felhívtam a diabos. nővérkét, és Ő azt tanácsolta menjünk be a kórházba. Mire ott cukit mértek, szerencsére lement 9.8-ra  a cukra, de bent töltötte az éjszakát. Szegénykém lázadt ellene, de mikor a cuccait is vittem vissza, már önfeledten nevetgélt, társasozott a kis betegtársaival. Másnap már volt időm kimenni a kórházzal szembeni kinti kondi eszközökhöz, hogy a bennem lévő feszültséget egy kis mozgással oldjam. Szombaton már jöhettünk is haza. A szombati napunk elég mozgalmas volt. Húgom hívott, hogy Apunál disznóvágás lesz, és elkél a segítség. Andikám is alig várta, hogy kutyusozhasson, állatok között legyen. Ő is ügyesen segített Apunak, és szeretett volna lovagolni kedvenc kislován, de Kolibri sánta volt. Mondtam neki, hogy Andikám, most a disznóvágásnál kell segítenem, nem tudom neked kihozni Dalmát, és a lovak is nagyon elevenek voltak. Azért ő önállóan ügyesen tisztított lovat, és a baromfik etetésébe is segített. Mások is jöttek lovagolni, ezért Apu kihozta Solymászt, és azon lovagolhatott a két kisgyerek. Utánuk Andika is ráült, és nagyon ügyesen fogta a szárat, de nem mertem elengedni, mert Solymi minden zajtól megijedt, és féltem, hogy leesik róla. Így ő nem gondolta olyan „izgalmasnak” a lovaglást, inkább leszállt róla. Azért,  Ő is nagyon jól érezte magát, és ahol tudott segített, és jót kutyázott. Mi is kaptunk egy csomó finomságot, úgyhogy jó ideig nem kell húsit vennünk. Hétfőn, ha semmi nem jön közbe, ismét megyek tornázni, mert nagyon szeretek mozogni. Sokan vannak, akiknek ez nem adatott meg, és egy-egy betegség a kórház falai közé kényszeríti őket, vagy tolószékbe. A Bátor Tábor élményterápiás táboroztatása, segít ezeknek a gyerekeknek, családoknak kiszakadni a mindennapok nehézségeiből, és új élményekkel, sorstársakkal ismerteti meg Őket. Kérlek Ti is segítsétek ezt a munkát! Támogassátok az életmódváltásomat, és ezzel a Bátor Tábort! Szép napokat Mindenkinek!

  • jan 24
  • 107

    KG

    Együtt, az igazi Hősökért…

    Sziasztok! Szeretettel köszöntök Mindenkit! Végre ismét eredményekről számolhatok be. Elhatároztam, hogy minden hétfőn és szerdán elbiciklizek Női zenés kondi tornára, és nagyon élvezem a mozgást. Igaz nincs valami igazi kerékpározós idő, de, ha mindig csak kifogásokat keresnék, akkor otthon maradnék. A férjem is messzemenőkig támogat az elhatározásomban, és addig vigyáz a gyerkőcökre. Az is változás, hogy már nem csokival, egyéb finomságokkal kényeztet, hanem gyümölcsöt hoz nekem. A hétvégén pedig biztatott, hogy menjek el nyugodtan biciklizni, lovakhoz. Most nem apukám lovardáját választottam, mert ebben a hidegben nem bicikliztem le volna 25-50 km-t, hanem a régi munkahelyem tulajdonosának a kórszerű, modern lovardáját. Igaz ezelőtt, még csak egyszer voltam ott, és kérdezősködtem. de odataláltam. Éppen fogathajtó verseny volt, nagyon szép fogatokkal, és nem győztem gyönyörködni a lovakban. Nagyon jó volt ló közelbe lenni, kicsit simogatni, vakargatni őket. A múlt hét pénteken még eljutottam tollas labdázni is. Imádok tollasozni, igaz nem tudok valami jól, de a hölgy akivel játszottam magyarázta a szabályokat. Egy dolog volt ami elmaradt, és amit meg is bántam a bemelegítés. Igaz először csak egy kisfiúval játszottam, lazán, de legközelebb jobban bemelegítek tornázok és utána igyekszek nyújtani, mert lázadozik már pár napja rendesen a jobb kezem. A tegnapi női kondi torna is nagyon jó volt. Igaz az egyensúly érzékem nekem a legrosszabb ott, de olyan jó érezni, hogy egyre jobb kondiba vagyok, és a fogyás is ismét megindult. Bíztatok Mindenkit, hogy tegyünk az egészségünkért! Annyi ingyenes sportolási lehetőség van, csak akarnunk kell változni. Aki esetleg valamilyen káros szenvedéllyel küzd, próbáljon lemondani róla. Akár csak alkalmanként is, és ajánlja fel a cigi, szeszes ital, stb…árát a Bátor Tábornak. Azzal csak nyerhet, mint fizikailag, mint lelkileg. Annyira sokrétű az a munka, amit a Bátor Tábor, önkéntesei, dolgozói végeznek a beteg gyermekekért, családjukért. Segítsünk együtt, hogy minél több krónikus beteg gyermek, arcán lehessen önfeledt mosoly! Kérlek lehetőségeitekhez mérten, Te is támogasd a Bátor Tábort!Szép napokat Mindenkinek!

  • jan 18
  • 108

    KG

    Lányos nap,és egyebek…

     

    Sziasztok!Szeretettel köszöntök Mindenkit!Végre ismét jobban odafigyelek az étkezésemre,mozgásra és így vidámabban kezdhettem bele ebbe a blogbejegyzésbe. Szerencsére ismét megindult a fogyás, és szeretnék kitartani is ezen az úton. Megosztanám veletek, a hétvégi élményeimet, és hogy milyen jó érzés volt ismét eljutni a nyitott tornatermek női kondi tornájára. Sokkal jobban ment a mozgás, bár volt ahol meg kellett állnom, vagy nem volt összhangba a kéz és a lábmozgás kordinációja, de ma ismét megyek. A férjem is támogat ebben, addig vigyáz a három gyerkőcre, így legalább hétfőn, szerdán, és lehet, hogy pénteken is eljutok a női zenés tornára. A tollasozás is nagyon csábít, meglátom belefér e az időmbe. Mindenesetre szeretnék kitartani az elhatározásomba, és nem visszaesni. Ebben a Ti segítségetek is szükséges, hogy együtt tudjuk támogatni a Bátor Tábort. Visszatérve a hétvégére. Gondoltam együtt mozgunk a lányokkal, és meglátogatjuk a Lovas papát. Busszal mentünk ki, majd kb. 1 és fél km-t gyalogoltunk. Persze nagy volt a sikósság, és mikor az iskola előtt mentünk én szinte végig a kerítésébe kapaszkodtam, Eszembe is jutott az a vicc, mikor a kisfiú elkésik az iskolából, és számon kéri a tanárja, hogy miért késett. Erre a kisfiú: -Tanár úr, annyira csúszott az út, hogy egyet léptem előre, kettőt hátracsúsztam. Erre a tanárja:-Akkor, hogy, hogy itt vagy?A kisfiú válasza: -Megfordultam, hogy hazamegyek. Na szóval óvatosan kimentünk a papához. Mindegyik leányzónak vittem bőven plusz ruhát, cipőt,kaját, csak az indulás előtti kapkodásba, magamról megfelejtkeztem, és véletlenül Krisztikének tettem be 2 pár plusz cipőt. Persze ezzel, már a lovardába szembesültem, és apu feleségének nem volt ideje, hogy a másik házból hozzon nekem apu kabátjából,felsőjéből…Na akkor gondoltam,hogy ok-s, lányok induljunk haza,de legyőzve gondolati indulataimat, inkább az istállót választottam. Felvettem apu egyik segítőjének a pólóját a pulcsimra, és az istállóba nekiálltunk a lányokkal lovat tisztítani. Jó volt Kormikát, Kolibrit, Törp picurt, a lányokkal megtisztítani, és az istállóba jobb idő is volt. Mikor megérkezett apu, mondta,hogy ott az istállóba lovagolhatnak a lányok. Andikám inkább akkor a kutyusozást választotta,de Krisztike szeretett volna lovagolni a Törpin és a Kormoson is. A többi lovat kiengedtük, és először Kormikán vezetgettem csak úgy kötőfékkel, majd felült Törpire. A kanyarba le is csúszott róla,de nem ütötte meg magát szerencsére, rögtön visszaült és utána már úgy vezetgettem, hogy a combiját is fogtam. Hogy ne legyen rossz élménye, még visszaültettem Kormikára, és amíg szeretett volna lovagolni vezetgettem. Jó volt ismét lovak között lenni, és a leányzóknak is örömet szerezni a lovak és kutyák társaságával. Sajnos, azért volt egy baleset is, mert a német juhász anyakutyát, ki akartam vezetni a házból, az meg feldöntötte az olajradiátort,ami épp Krisztike lábára esett. Gyorsan leemeltem róla, és szerencsére nem tört el neki, de Mamánál már azzal dicsekedett, hogy extrém lila,kék a lába. Mérges voltam magamra, de olyan könnyen megtörténnek az ilyen balesetek. Apu lehozott minket a vonathoz, majd az anyukámhoz vittem a gyerkőcöket, mert Andus már régóta a mamánál szeretett volna aludni,Anyu meg már nagyon várta őket. Remélem, azért Krisztikébe is inkább a jó élmény marad meg, nem az „extra/extrém/ lila” lábikó, és a fájdalom. Ma ismét megyek tornázni, igaz a múlt alkalom előtt, a gyerkőcök nem igazán akartak elengedni. Amikor indulni akartam, mindjárt fontos lett Andikának is a matek,hogy segítsek neki stb…,de elhatároztam magam,elmentem tornára és este segítettem neki. Egészen addig, még nem kezdett el rondán beszélni, hogy nem érti, miért adtak fel ennyi leckét…,na de inkább nem részletezem. Még annyi, amit megosztanék veletek, hogy közbe volt a két kicsinek a szülinapja, és jó érzés volt, mikor tudtam mértéket tartani, édesség szempontjából. A tortákat is úgy sütöttem, hogy mindenki ehessen belőle. Igaz a marcipán nagyon csábító volt, mind Andikának, és nekem is,de nem estem „bűnbe”, és nagyon jó volt gyermekeimnek örömet szerezni. Ti is örömet szerezhettek, a krónikusan beteg gyerekeknek, ha támogatjátok a Bátor Tábort. Ott tényleg valóra válnak az álmok. Eszembe jutott, mikor a magas kötélpályán „szárnyaltam”.Minél több beteg gyermeknek,családjának át kell élnie azt az életérzést, ami kiszakítja őket a mindennapok nehézségéből, fájdalmaiból. Hálás vagyok az Önkénteseknek, Cimbiknek, Orvosoknak, hogy ezt lehetővé teszik. Ti is tehettek értük, ha lehetőségetekhez mérten segítitek, támogatjátok a Bátor Tábort!Tudom,hogy adni öröm,akár egy mosolyt,kedves szót, mert azzal mások életét is szebbé tehetjük. Szép napokat Mindenkinek!

  • jan 12
  • 109

    KG

    Ez most így nagyon nem “jó-jo”….

    Sziasztok! Szeretettel köszöntök mindenkit! Boldog, egészségben gazdag új évet kívánok Nektek. Az az igazság, hogy nem ok nélkül maradtak el a bejegyzéseim. Beleestem újból és újból a saját hibáimba, és ez egy nagy fokú testtömeg növekedést eredményezett. Mindig halogattam, hogy, ha sikerül, visszaállnom a kívánt testtömegre, újból írok blogot, de ez nem sikerült. Mondjuk nem is, tettem érte semmit. És a problémák elől az evésbe menekültem, elhagytam magam. Ennek meg is lett az eredménye. No de sose késő, visszatérni, és újból nekirugaszkodni, annak amit elkezdtem. nem csak magamért teszem, és ez nagyon ösztönző. Mindenki életébe vannak hullámhegyek és völgyek. Viszont egy-egy megpróbáltatás csak megerősít minket, és nagyon jó látni a csapattársaim lelkesedését, és szinte hihetetlen teljesítményüket! Tegnap előtt volt egy nagyon szép álmom. Azt álmodtam, hogy a Bátor Táborba vagyok, és csak futok-futok, majd társaim is lettek a futásban, és később házakat, nagy árkokat ugrottunk át együtt. Mikor felébredtem eszembe jutott a Tan és a Szövetségekből egy kis Szentírás részlet. A lényege az, hogy akik betartják a „bölcsesség szavát” azok erőt nyernek köldökükbe, futnak és el nem fáradnak stb…Ez, és az „álombeli szárnyalásom”, újból arra ösztönzött, hogy kitartsak, és újult erővel nekilássak, annak amit célul kitűztem magamnak. Tudom, hogy egy nagyszerű célt segítek, azzal, ha legyőzöm gyengeségeimet, és újból belekezdek ebbe az életmódváltásba. Igaz a visszajött kilókat is újból le kell dolgoznom, de a szégyenérzet nem tántoríthat el. Kérlek ti is segítsétek a Bátor Tábort! Köszönöm eddigi segítőm felajánlását! Szép napokat Mindenkinek!

  • nov 23
  • 106

    KG

    Nehéz az újra és újrakezdés…

    Sziasztok!Szeretettel köszöntök Mindenkit!Nehéz 2 hónap áll mögöttem, és már annak örültem, hogy legalább, ha nem is megy le most a test tömegemből, de nem gyarapodik.Persze sose késő visszaállni, az elkezdett nagyon egészséges életmódra. Az biztos, hogy most,ha megbotlok elesek is , fel kell állnom, és akkor se fogom feladni és igyekszek kitartani, mert nem csak saját magamért csinálom.Andikámnak is szörnyűek a cukrai.Látom,hogy milyen félve böki be magába az inzulint, és szinte sírhatnékom van, mert aggódok érte, sajnálom, de nem mutathatom előtte,mert erősnek kell maradnom, és segíteni őt.A rossz cukik miatt rengeteget “éjszakázom”, de másnap ugyanúgy el kell látnom őket, és nem dőlhetek ki.A férjem messzemenőkig támogat és segít, átvállal p.l. olyan dolgokat is amit nekem kellene csinálni/mint:mosogatás/. És Anyukámra is mindig számíthatok.Mégse volt annyi energiám önmagamra, hogy a feszültséget inkább mozgással vezessem le, mert egyszerűbb volt begubóznom, kajálni a csokoládét, mint a célomat szem előtt tartva visszaállni arra az életformára amit el is kezdtem.Pedig van összehasonlítási alapom, és tudom, milyen jó érzés mozogni és imádok is biciklizni, lovagolni, tornázni, és úszni, felnőtt játszótéren edzeni, de a gyerkőcök betegségei,az én felső légúti nyavalyáim, miatt erre nem volt annyi módom, mint szerettem volna.Na de nem nyavalygok tovább, mert ebből a lelki mélypontból is ki kell kerülnöm, és remélem a következő blogbejegyzéseimben már eredményeket is írhatok.Nagyon azon leszek, és jó volt a múltkori zenéz női torna is. Igaz nagyon bénának éreztem magam, a cardió és az erősítő részénél is, mert volt mikor meg kellett állnom, vagy nem tartottam addig a fejemet, törzsizomzatot,mint kellett volna.Szóval van még mit fejlődni/és mindig lesz is/,de jó volt mikor a torna után éreztem, hogy az egész testem feszesebb, és néhol még izomláz is van.Igaz utána megint ledöntött egy elég csúnya torokgyulladás, és ritkán lázasodok be, de most nyelni nem tudtam és “lázadoztam” is.Szerencsére most már túl vagyunk ezen, tehát semmi nem tarthat vissza a mozgástól.Anyukám tanácsolta, hogy reszeljek le gyömbért, keverjem össze citromlével, és minden reggel igyunk belőle egy fél pohár teával, és az távol tartja a bacikat, vírusokat.Már jó pár napja iszom és itatom a gyerekekkel, és remélem, nem leszünk betegek.Adom nekik a vitaminokat,és mikor megengedhetjük a friss zöldségeket, gyümölcsöket, és remélem már nem döntenek le minket ezek a felső légúti nyavalyák.Ma is olyan gyönyörű idő van, mindenképpen beiktatok valami felnőtt játszótéri edzést, és igyekszem ismét a csokikajolás helyett a mozgásban oldani a feszültséget, és lelkileg feltöltődni.A következő héten már, mínusz kilókba is szeretnék eredményről írni, úgyhogy drukkoljatok, imádkozzatok értünk, és minden betegséggel küzdő, gyermekért, családjáért, mert nagy szükségünk van a Ti lelki támogatásotokra is.Aki megteheti kérem segítse a Bátor tábort,mert ők most is azon dolgoznak, hogy sok beteg gyermeket nevelő család is részesüljön, abban az élményterápiában, akár egy hosszú hétvégén, ami kizökkenti őket a mindennapok nehézségeiből, és lelkileg feltöltődhessenek.Köszönöm támogatóm segítségét, aki igen nagy összeggel segített, pedig neki se könnyű.Szeretnék több ilyen jó szívű embert, mert segíteni, adni mindenkinek jól esik, és Mennyei Atyánk rengeteg áldásban részegíti a jószívű adakozót!Szép napokat Mindenkinek!

  • nov 09
  • 106

    KG

    “Elszaladt velem a ló”,de nagyon…

    Sziasztok!A mai blogom nem abból az örömből, íródott, mert eredményekről számolhatok be, hanem egy nagyfokú visszaesés miatt.Gondolkodtam,hogy leírjam-e ezt Nektek,de mivel ez is hozzám tartozik,ez is én vagyok mindenféle gyengeségemmel, gondoltam megosztom veletek.Hogy beköszöntött az október vége, november a gyerkőcök felváltva lebetegedtek.Ráadásul Andikámmal át kellett állnunk inzulinpumpáról pen-re, és ez is okozott némi aggodalmat, félelmet az éjszakai mérésektől, stb.Szóval nem magamra figyeltem,a feszültséget úgy próbáltam levezetni, hogy csokiztam, rágcsáltam és elhagytam magam.No aztán jött a haragba vagyok a mérleggel, de az csak a valót mutatta.Szóval most újból egy nagy levegő, és az a célom,hogy teljesítsem amit vállaltam.Drukkoljatok nekem, és imádkozzatok,hogy sikerüljön, és én igyekszek változtatni, és így segíteni a Bátor Tábort a Ti támogatásotokkal!Blogírás után is indulok női zenés tornára, és visszaállok az édesség nélküli, aktív életre, mert nem akarom cserben hagyni a Bátrakat!Igazi Hősök ezek a gyermekek, bármilyen krónikus betegséggel is kell szembenézniük.Nagy leányzómra is nagyon büszke vagyok, hogy egyre ügyesebben kezeli a cukorbetegségét!Sajnálom a sok-sok fájdalmas tűszúrás miatt, de az élete múlik ezeken, és én a legmesszebbmenőkig szeretném segíteni Őt, és jobb példa lenni neki.Csodálatosak a Benefitness-es csapattársaim, és az ő sikerük is ösztönöz.Kérlek segítsétek Ti is a Bátor Tábort!Szép napokat!

     

  • okt 23
  • 103

    KG

    Egy kis lazítás után, ismét vesszük Tündérrel az akadályokat

    Sziasztok!Szeretettel köszöntök mindenkit!Amióta nem írtam, volt egy kis visszaesés az életmódváltásomba.Ezt is leírom,mert a kudarcainkból,emberi gyengeségeinkből tanulhatunk.Ez azzal kezdődött, hogy több nasit megengedtem magamnak, azzal a címmel, hogy úgy is lemozgom. Két -három hete, lebetegedett a kisfiam, és kedd este már én is éreztem,hogy valami nem stimmel a torkommal.Ennek ellenére szerdán elkísértem nagy leányzómat úszni,és mivel össze akartam hozni a kellemest a hasznossal,én is tornázgattam a vízbe, és úszkáltam.Na erre kissé rá is fáztam, még jobban előjött a bennem bujkáló felső légúti nyavaja. Szóval az a hét a gyógyulásról, pihenésről szólt, és persze, hogy kényeztettem magam csokival is…Egy gond volt,annyira belejöttem a nassolásba,hogy utána már lelkiismeret furdalásom lett. Persze nézegettem,hogy a nyitott tornatermek közül hova mehetnék el, de nem jutottam el a zenés női tornára.Ezeket meg is osztottam férjemmel, és akkor ő felajánlotta a mindig bevált “szabadnapot”.Szombaton tehát gondoltam tartunk egy lányos napot, és kimegyünk a Lovas Papához busszal, lovagolni és megnézni a kölyök kutyákat. Andika viszont, a héten még beteg volt, és a gipszet se nagyon régen vették le róla, úgyhogy inkább maradt.Gondoltam akkor megyek biciklivel, és Krisztit viszem a gyerekülésbe.Így is tettünk.Nagyon jó idő volt, és jó volt így tekerni.Gárdonyba érve gondoltam bemegyünk az ottani Aldiba, viszek Andinak gluténmentes zsemlét,és Krisztike is választhatott valamit.Vicces volt,mert mikor befejeztük a vásárlást, két hölgy a biciklitárolóba megjegyezte,hogy ilyen nagylányt miért viszek gyerekülésbe.Mondtam,hogy eddig megtettünk 21 km.-t Székesfehérvárról, és az neki sok lett volna/a tervezett 50 km.-t már nem is említettem/.Erre a hölgy:Közelebb nem volt Aldi?Csak nevettem magamba, és mondtam, hogy nem a vásárlás miatt tekertünk ennyit,hanem mert megyünk a Lovas Papához.Eléggé elfáradtam, és az utolsó 500 méteren már felváltva tekertem és toltam Krisztikémmel a biciklit.Végre megérkeztünk a Lovasudvarba, és jó volt lovak között lenni.Kicsit segítettünk apuéknak felszedni a krumplit, majd kivezettük Kormikát, Krisztikével megtisztítottuk,és futószáron lovagoltattam a karámba.Nagyon tetszett Krisztának,a lovaglás, kicsit tornáztattam a lovon, megmutattam a helyes szárfogást, és vezetgethette egy kicsit Kormost.Kormos nagyon közel áll a szívemhez, mert őt én lovagoltam be,kiskamasz koromban,mikor még csődör volt.Most már ő is a 30. évén túl van, és már a gyermekeimet lovagoltatom rajta.Krisztikének is ő a kedvence.Mikor Krisztike végzett, kivezettem a karámból Tündért,megtisztítottuk,fel nyergeltem és a karámba lovagoltam rajta.Krisztikém addig sarazott, kutyusokkal,cicákkal foglalkozott, és képeket is készített rólunk.Tündér eléggé eleven volt, és mikor vágtába akartam ugratni bakolt rendesen alattam, de mivel fennmaradtam rajta, két-három rúgás után nem próbálkozott.Mikor kellően bemelegítettem Tündért nekiálltam ugratni vele.Egyszer se vertük le az akadályt, pedig 12-15-öt biztos ugrattunk.Persze volt közte amit nem olyan szép ívbe ugrott, vagy lassított előtte és szinte helyből ugrotta,de vettük az akadályokat.Hú nagyon régen nem ugrattam már, de jó érzés volt repülni az akadály felett.Szerintem Tündér is élvezte.Mikor végeztünk Krisztikémet feltette apu elém, és így sétáltunk, vezettük le Tündért.Miután lenyergeltem és áttörölgettem a lovat, még Krisztikét felültettem szőrén Kormosra, kicsit még had lovagoljon.Nagyon tetszett neki a mai program, és nem érdekelt, hogy szinte fejünk búbjáig koszosak,sárosak vagyunk, jól éreztük magunkat.Mikor visszavezettük a karámba istállóba a lovakat elbúcsúztunk Apuéktól, és indultunk haza.Már besötétedett és Agárdnál Krisztikém elkezdett fázni is a biciklin.Erre ráadtam a pót nadrágját, és az én pulcsimat is ráhúztam a kabátjára, és utána már nem fázott.Nagyon elfáradtam, és Kisfaludnál a biciklin már nagyon lejelezte a szervezetem,hogy sok volt neki. Mikor leszálltam,hogy feltolom az emelkedőn, a combom belseje is fájt,mert a nyereglakat is megnyomta.Persze Krisztikét biztattam, hogy ugyan leszálltam és tolom a biciklit, kicsit később érünk haza, de nemsokára Székesfehérváron vagyunk. Hú de vártam már,hogy túl legyünk a kisfaludi emelkedőn, és utána már fáradtan,de büszkén tekertem, tele élményekkel.Nagyon jól esett otthon János ölelése, és a jó meleg fürdő.Igaz egyszer úgy begörcsölt a lábam a kádba, hogy kiabáltam Jánosnak,mert nagyon fájt, és a görcs után meg elkezdett remegni.Nagyon jó volt mikor lóbalzsammal Jánosom bekente.Szóval kell,hogy össze tudjam hangolni a megfelelő mozgásmennyiséget, és egészségesebben étkezzek, és azért ne is hajtsam túl magam.Tervezem a közeljövőbe, hogy eljárok úszni, vízbe tornázni,és már nagyon vágyom rá, hogy eljussak a nyitott tornatermek ingyenes tornaprogramjaira is.Remélem a következőkben erről is írhatok, és újból megindul majd a testtömegem csökkenésem is.Kérlek benneteket,ha megtehetitek támogassátok a Bátor Tábort!Szép napokat Mindenkinek!

    14725559_908070255992622_400835936287424311_n-1
  • okt 09
  • 103

    KG

    Étkezés és mozgás összehangolása

    Sziasztok!Szeretettel köszöntök Mindenkit!Az elmúlt bejegyzésem óta sok minden történt.Ráadásul átestem egy olyan időszakon is, mikor szinte egész nap csak rágcsáltam volna. Valahogy a szervezetem behúzta a vészféket, én meg engedtem, annak a csábításnak, mikor a férjem csokival kínált.Nem mintha bántam volna,mert előtte volt úgy,hogy naponta  igénybe vettem a szabadtéri felnőtt játszótér okozta örömöket.Szükségem volt a mozgásra is,utána  a pihenésre, és hogy kicsit “kényeztessem” magam finomságokkal is.Persze ebből nem fogok rendszert csinálni, de fontos, hogy mindig figyeljek a szervezetem jelzéseire.Ami hiányosságot észrevettem még magamon, hogy nem iszok annyi folyadékot, mint kellene.Ezután tehát törekszem arra, hogy minét több vizet, natúr, cukor nélküli gyümölcs- vagy gyógyteát igyak.Az egyházunkba van egy olyan parancsolat, hogy :bölcsesség szava.Ez az Úr egészségünkre vonatkozó kinyilatkoztatása, és hálás vagyok, hogy ezek szerint élhetek.Ez azt jelenti, hogy nem fogyasztunk alkuholt,nem dohányzunk,nem iszunk kávét, fekete teát, nem drogozunk, és semmi egészségünkre kártékony szereket nem használunk.Amikor így élünk az Úr megáldja életünket, egészséget nyerünk.A mértékletességre és arra,hogy mindent hálaadással fogadjunk is megtanít Mennyei Atyánk.Szeretek Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának a tagja lenni.Még rengeteg dologba fejlődhetek,de ha céljaim jók, mindig megkapom az erőt az Úrtól.A másik nagyszerű dolog, amiről még írnék az egyházunkkal kapcsolatban, hogy minden hónap első vasárnapja böjti vasárnap.Ez azt jelenti,hogy Istentiszteleten bárki megoszthatja a bizonyságát, és aki felnőtt és egészséges az böjtölhet is.Ez nálunk abból áll, hogy két étkezést  kihagyunk,és k.b. 24 órán keresztül az úrvacsorán kívül nem veszünk magunkhoz se ételt se italt,és annak az árát amit megettünk volna felajánljuk az egyház böjti alapjába.Az egyház ebből segíti a rászorulókat.Szóval ugyanúgy, ahogy a Bátor Tábor célja mások élete szebbé és jobbá tétele, egyházunk is rengeteg lelki, fizikai áldásban részesít minket.Az nagyon érdekes,hogy mióta elkezdtem ezt az életmódváltást, a böjtjeim is mindig teljesek.Azt elfelejtettem leírni, hogy böjtünknek mindig lehetnek céljai.Böjtölhetünk a betegek gyógyulásáért, és bármiért amire szükségünk van, vagy másoknak szükséges.Amikor még nagyon nehezen indultam neki az életmódváltásomnak, találtam egy idézetet, ami nekem nagyon ösztönző volt, és nagyon beigazolódott az igazsága.Nem tudom pontosan leírni, de a lényege az, hogy az önuralom, olyan, mint egy izom.Minél többet használjuk, és ellenállunk a csábításoknak, annál erősebbek leszünk, és annál könnyebb lesz nagyobb kihívásokkal is szembe néznünk.Már nagyon régen voltam uszodába, de tegnap Jánosom biztatott és elkísért.Nagyon jó érzés volt a vízbe tornázni, úszkálni, ezért elhatároztam, hogy a jövő héten többször elmegyek az usziba.Imádok mozogni, de azt tökéletesítenem kell még azzal, hogy jobban összehangoljam az étkezéssel.Szóval van még mit fejlődnöm, de már talán nincs olyan nagy szégyenérzet bennem a kövérségem miatt, hogy ne tegyek ellene, és ne tudjam élvezni az úszást, vízbe tornázást.Bíztatok mindenkit, hogy tegyünk az egészségünkért, és ha lehetőségünk van segítsük a Bátor Tábort, mert amit ők  tesznek a krónikus beteg gyermekekért,családjukért az egy nagyszerű munka.Volt részünk az egész családunkkal részt is venni abban a csodában, most én is szeretnék tenni az életmódváltásommal és a Ti segítségetekkel, hogy minél több krónikus beteg gyermek részesülhessen ebben, és önfeledten mosolyoghasson!Köszönöm állandó segítőm támogatását!Szép napokat Mindenkinek!

  • sze 20
  • 105

    KG

    Szabad szombat,szabad sportolni…

    Sziasztok!

    Megint tele vagyok sikerélményekkel,a mozgás okozta örömmel,és azzal a tudattal,hogy mennyire szeret engem Mennyei Atyánk!Nagy-nagy köszönettel tartozok a Férjemnek, aki ismételten biztatott, hogy a szombatot töltsem úgy ahogy nekem tetszik.Tehát megint kaptam egy “szabadnapot” tőle. Pénteken már hallottam az időjárás jelentésbe, hogy elég csapadékos lesz az idő, gondoltam akkor a Gárdonyba kibiciklizés, és a lovaglás nem fog összejönni.Szombat délelőtt még volt dolgom a belvárosba,piacon.Vásárolnom kellett amiből otthon kifogytunk, és az unoka húgim szülinapjára is vettem ajándékot.Gondoltam biciklivel indulok neki, még ha az időjárás, nem is volt olyan kedvező,de nem áztam meg nagyon.Anyut is meg tudtam látogatni és a vásárolt cuccokat oda vittem, és mikor a lépcsőházba beléptem akkor kezdett el nagyon zuhogni az eső.Isten ügyelt arra,hogy ne ázzak agyon, és jó volt anyuval is beszélgetni.Gondoltam, ha ilyen az idő, akkor inkább uszodába megyek, ha elintéztem a dolgaimat.Sajnos otthon rá kellett jönnöm, hogy ennek vannak akadályai, de mivel mindenképpen aktívan szerettem volna tölteni a szombatot “újraterveztem”.Olyan szép idő lett, gondoltam mégiscsak kibiciklizek Gárdonyba, és ha lovagolni nem is lesz lehetőségem,legalább hozok szénát a tengerimalacnak.A biciklizés abba a szép környezetbe igazán felemelő volt.Imádom a Dinnyési fertőt, a gazdag madárvilágával, a Velencei-tavat a maga szépségében, Ráadásul ,azért sikerült elég  tempósan is tekernem/önmagamhoz képest/, és gyönyörű időben.Amikor kiértem a lovardába Apu egyik segítsége mondta, hogy szüreti felvonuláson vannak a lovakkal apuék, és nem sikerült nekik úgy ahogy eltervezték.Az egyik lovaskocsival haza is kellett jönni, mert Bailay-s és Szása nem akarták húzni a kocsit és bebangultak. Erre találtam egy csikós kantárt, és gondoltam lovagolok egy kicsit Szásával.Eddig még soha nem ültem rajta, de imádkoztam,hogy az Úr vigyázzon ránk. Az elején meg kellett mutatnom neki,hogy lovas ül rajta és nem azt csinálja amit akar. de nagyon jó volt lovagolni rajta.Azt nem mondhatom, hogy  nyeregben éreztem magam, mert nyereg nélkül ültem rajta, de nagy élmény volt.Miután a karámba mentünk, ismerkedtünk egymással elindultam apuék elé.Szása olyan szépen ment alattam.Aztán mikor találkoztam Apuékkal, és befordultam a lovaskocsik után hirtelen nagyon begörcsölt a combom, és elég kellemetlen volt, de szerencsére 2-3 percen belül elmúlt.Szása hazafelé nagyon ideges volt,megijedt a háta mögött zörgő lovaskocsitól, vissza kellett fogni, leizzadt, Így a karámba még sétáltam vele, és ott lehiggadt, és már laza száron sétáltunk.Mikor kikötöttem kicsit átdörgöltem ronggyal, majd eleredt az eső, és csak szakadt-szakadt.Szerencsére fedett helyen voltunk akkor, és olyan érdekes volt, amíg imádkoztam csökkent az eső, és mikor felnéztem az égre megpillantottam egy szivárványt, ebből később dupla szivárvány lett.Próbáltam a többiekkel is megosztani örömömet, de apu felesége azt mondta, hogy bocs, de egy ilyen nap után nem tud osztozni az én boldogságomban. Nem baj, én próbálkoztam…Mikor elállt az eső, hátramentem szénáért, majd elbúcsúztam Apuéktól és nagyon hálás voltam, hogy ennyi csodát láthattam, átélhettem.Hazafele végig jó tempóval tekertem, és a császárvíznél jó volt látni a sok felszálló kócsagokat, szürke gémeket, récéket, és elég közelről egy hattyút.Pákozdnál azért már elég fáradt voltam és ráadásul szembeszél fújt,de egész úton nem esett az eső.A kisfaludi emelkedőnél szintén le kellett még szállnom a bicikliről, mert már igencsak elfáradtam.Utána már jó volt hazatekerni, és átölelni a Jánost,gyerekeket.Egy jó kis zuhanyzás után, ugyan használni kellett a lóbalzsamot, de nagyon jól lehűsítette a fáradt testrészeimet.Jánosnak ugyan nem volt a legkönnyebb dolga a gyerekekkel, háztartással, de megtette értem, és nagyon szeretem Őt.Reggel mérlegre állva jó volt látni az eredményt, és büszke vagyok,hogy lement már eddig -10 kg.Sokkal jobban érzem magam,könnyebben mozgok, és nagyon nagy motiváció, hogy ezzel általatok a Bátor Tábort is segíthetem.Akinek van lehetősége, kérem támogassa a krónikusan beteg gyermekek élményterápiáját!Köszönöm állandó támogatóm segítségét!Szép napokat mindenkinek!

    G_Andi_lovas
  • sze 07
  • 107

    KG

    Szeptember

     

    Sziasztok! Mindenkit szeretettel köszöntök, aki olvassa a blogomat! Szeptemberben elkezdődött két gyermekemnek az iskola és kisfiamnak az ovi. Ebbe a pár napban se unatkoztam, mivel nagyleányzómnak törött lábbal indult meg a tanév. Amíg fekvőgipsz volt a lábán, addig anyunál lehetett, ne kelljen a negyedikre felcipelni, és pihenjen. Anyunak viszont, volt mikor el kellett mennie a nagymamámnak segíteni, a szem műtétje után. Így kicsit „kétlaki” életet éltünk. Ez abból a szempontból jó volt, hogy többet mozoghattam, biciklizhettem a két lakás között. Viszont eléggé komoly szervezőmunkát igényelt a férjemtől és tőlem, hogy mindegyik gyermeket eljuttassuk oviba, suliba, gipszelésre és még a kedvükbe is járjunk. A múlt szombaton is még anyunál voltunk, és rengeteg jó program volt a városba. Elterveztem, hogy a két picit délelőtt elviszem a Nemzeti Cirkusz ingyenes nyílt napjára, és addig férjem vigyáz Andikára. Persze Krisztike inkább a mamánál maradt számítógépezni, így kisfiammal bicikliztünk a vásártérre az ingyenes próbákat, előadásokat nézni. Nagy élmény volt, még a próbák is igen színvonalasak voltak, és utána az állatkákat megnézni, kicsit lovat vakargatni, simogatni is nagyon jó volt. Volt, hogy bevezettek egy gyönyörű szürke hidegvérű lovacskát, és mondták, hogy aki elég BÁTOR felállhat rá. Kapva az alkalmon, mentem is Janikával, levettem a szandálom, hogy a bemutatójuk után én is szerettem volna felállni rá. Erre azt mondták, hogy csak gyerekeknek lehet, no meg szerintem a biztosítókötél öve, se érte át a derekam, és nem kockáztattak, Saját felelősségemre meg nem engedték, hogy felálljak a lóra. Megértem, én se kockáztattam, volna meg, ha jön egy nagydarab nő szoknyában, hogy fel akar állni a lóra, mert első a biztonság. Azért mondjuk jó lett volna, de az-az igazság, hogy nagyon régen álltam már lovon, és már a lehetőségtől is nagyon izgatott voltam. Mindenesetre nagy élmény volt a kisfiamnak is nézni a produkciókat. Utána visszabicikliztünk, anyu lakásába, ott megetettem a gyerekeket. Ezután nekem haza kellett tekerni mosni, otthon is kicsit rendezkedni, majd vissza a gyerekekhez. Még délután a játszótéren volt egy nyárbúcsúztató program, amin szintén nagyon jól éreztük magunkat a gyerekekkel, és a végén volt még lehetőségem kicsit edzeni a felnőtt játszótéren. Hálás vagyok Férjemért, Anyukámért, a Gyermekeimért, hogy ennyit tesznek értünk, segítik az életmódváltásomat. Amikor gond van nagyon összefogóak vagyunk a Testvéreimmel is, és rájuk mindig számíthatok. Ők az én kincseim, nagyon szeretem őket. A férjem is volt, hogy két háztartásba segített, és rengeteget mosogatott, míg a mamánál is voltunk. Amióta elkezdtem az életmódváltást, szinte lételemmé vált a mozgás is, bár néha nagyon elfáradok, de ez jóleső fáradtság. Jó észrevenni magamon a fejlődést, és már nincs lelkiismeret furdalásom, azért, mert meg kell ennem a kislányom maradék fagyiját, ami kifogott rajta. Tudom, hogy úgy is le tudom dolgozni, és a mértékletességre úgy is odafigyelek. Persze mindig előnybe részesítem az egészséges ételeket, és ez így jó. Hálás vagyok ezért a programért, aki ezt kitalálta, mert nagyszerű motivációs erővel bír. Továbbra is kérlek benneteket, hogy lehetőségetek szerint segítsétek a Bátor Tábort! Köszönöm állandó Segítőm támogatását! További szép napokat Mindenkinek!

     

  • aug 27
  • 108

    KG

    Újra nyeregben

     

    Sziasztok! Szeretettel köszöntök mindenkit! Tegnap ismételten kaptam a Férjemtől egy „szabadnapot”, és úgy gondoltam kedvenc mozgásformáimmal töltöm. Már reggel elindultam Gárdonyba biciklivel. Felfedeztem egy újabb általam még nem használt kerékpárutat, így rövidítettem és csodálatos környezetbe tekerhettem. A Császárvíz mentén vezetett az út, és eszembe jutottak olyan lovas élmények, mikor a lovakkal mentünk a vízben. Emlékszem mikor kis koromban a Csinoson ültem, és ahogy ment a lovascsapat a vízben egy mélyebb részhez értünk, ahol nem ért le a lovak lába egy kis szakaszon. Csinos a partoldalhoz vitt és kidobott a szárazföldre, de úgy hogy semmi bajom se lett, és így én „szárazon megúsztam”. A lovaknak se lett semmi baja, és mikor kijöttek a vízből, visszaülhettem Csinire. Hú, de régen volt már…Na, de visszatérve a tegnapi élményekhez: Csodálatos volt a Dinnyési Fertő. Számtalan madarat láthattam. Hattyúkat, Kócsagokat s.t.b… Vissza felé Vadludak vonultak, és a tarlón megpihent egy csapat, láttam még foglyokat , és sok olyan vonuló madarat, amiket messziről nem ismertem fel. Mikor kiértem Gárdonyba, engedtem vizet a lovaknak az egyik karámba, majd Apu megengedte, hogy kilovagoljak Tündérrel. Megtisztítottam őt, felnyergeltem, kicsit le futó száraztam, majd következett a nap fénypontja: Kimentem vele terepre. Amint a meggyesben lovagoltam, egy egerészölyv repült felettünk. Egyből énekelni támadt kedvem, és mivel szerencsére nem zavartam a határba senkit, nyugodtan kiereszthettem a hangom. Tündér meg nem reklamált, nyugodtan ballagott alattam. Inkább a kutyáktól, autóktól ijedt meg néha visszafele, de könnyű volt megnyugtatni. Kedvenc vágta terepemen is két nagy kutya ugatta meg, de Tündérrel kölcsönösen vigyáztunk egymásra. Persze mielőtt lóra ültem, imádkoztam, és tudtam, hogy Mennyei Atyánk is vigyáz ránk. Csodálatos volt ez a lovaglás, igaz mikor leszálltam, kicsit furcsán éreztem a lábaimat, de szemem ragyogott az élmény miatt. Utána segítettem apunak a szomszédja felesleges fáit, tujáit felpakolni a pótkocsira, hogy télen legyen tüzelőjük. Jó kis erőpróba volt, bár valamelyik növénytől tiszta kiütéses lett az alkarom, és a parlagfű is kínzott. Mikor végeztünk, lebicikliztem a Velencei-tóra és kicsit pancsoltam, úszkáltam, majd visszabicikliztem a lovardába. Közbe kaptam egy rossz hírt, hogy Andikámnak fáj a lába, mert lábával fékezte a játszótéren a hintát. Persze gipsz lett belőle, de családunk össze fogásával és telefonos kapcsolattartással megoldottuk a nehézségeket. Így mikor hazaértem Gárdonyból, még eltekertem Anyuhoz, hogy Andusnak vigyek cuccokat. Szóval megvolt a kiló méterem, és ezt már egyre jobban lejelezte a szervezetem, de János este bekrémezte fájó és fáradt testrészeimet. Ha Andikával nem történik baleset, ez egy tökéletes „szabadnap” lett volna. Imádok mozogni, és ennek már látható eredményei is vannak, egyre jobban érzem magam a bőrömben. A ti lelkesítésetek is nagyon jól esik, és erőt ad, hogy ne adjam fel, kitartsak ezen az úton. Boldogan veszem az akadályokat, és az étkezésem megreformálása is nagyon célravezető. Kérlek Titeket, hogy segítsétek a Bátor Tábort! Az ott táborozó gyerekeknek nem adatott meg, hogy teljesen egészségesek legyenek, de az élmények segítenek nekik önfeledten mosolyogni, és megfelejtkezni a mindennapok fájdalmáról, nehézségeiről. Ha van lehetőségetek, segítsétek az önkéntesek munkáját felajánlásaitokkal, akár csak kis összeggel is. Tegyetek ti is az egészségetekért, és ha csak a káros szenvedély egy kis részére fordított pénzt felajánljátok, az Úr biztos megáld Benneteket! Köszönöm állandó támogatóm segítségét! Jó érzés, hogy vannak olyan emberek, akik szívből segítenek és a jó ügy mellé állnak. Szép napokat Mindenkinek!

  • aug 18
  • 111

    KG

    Siker-Élményekkel telve

    Sziasztok!Szeretettel köszöntök mindenkit!A kezdeti nehézségek után végre boldogan állhattam mérlegre, és már alig vártam ,hogy ezeket le is írhassam Nektek.Imádok mozogni, és mivel egészségesebben is étkezek, szerencsére apadnak a kilók.Most már nem a kifogásokat keresem, hogy itt fáj, ott fáj, a gyerekek mellett nincs időm,s.t.b., hanem igyekszem őket is bevonni egy -egy mozgásformába, a fájdalmat,meg le lehet győzni.Kisfiammal is megbeszéltem, hogy őt viszem, biciklivel a játszóra, és ott azt csinálhat amit szeretne.Vittük is a homokozófelszerelést,mivel azt választotta, de főleg a közelembe akart maradni, így együtt “edzettünk”, a felnőtt játszótéren.Olyan édes volt, ő is sok mindent kipróbált, de legjobban az tetszett neki, mikor ráültettem egy olyan gépre, amivel a felnőttek a saját testsúlyuk egy részét emelgetik/emelgetnék, és így én se szakadtam meg, és neki is tetszett. Andikámmal is elmentünk kettesbe biciklizni, vásárolni.Igaz egy kis sétával indult, hogy a kölcsönbicikli kerekét fel fújassam neki, és amilyen “ügyes” voltam a hátsó biciklis szelepet elszúrtam a benzinkúton.Még jó, hogy nem haragudott a kerékpár gazdája, és amint lesz lehetőség megcsináltatom nekik.Szóval utána visszasétáltunk a húgi bicikliéért, majd ismét a benzinkutat céloztuk be.Szerencsére onnan már tudtunk együtt kerékpározni,vásárolni és Andikám annyira belejött a tekerésbe, hogy hazafelé emelkedőnek felfelé, csak úgy elszáguldott előlem, de végig szót fogadott, és már nagyon várja a következő biciklizésünket, amire Krisztikém is szívesen elkísér rollerrel.Szóval számtalan lehetőséget próbálok arra fordítani, hogy minél többet sportoljak akár egyedül, akár a gyerkőcöket is bevonva.A strandolás is egy jó közös élmény volt, igaz gyermekeim folyton rajtam lógtak volna, és a végén kérnem kellett, hogy legalább 1 hosszot had ússzak le egyedül, ahogy én szeretném, mert annyira tetszett nekik a pancsolás, mókázás, hogy végig “foglalkoztattak”.Szóval jól telik a nyári szünet, már készülgetünk az iskolába, és kérlek Titeket akinek van lehetősége, támogassa a Bátor Tábort, hogy ők is siker-ÉLMÉNYEKKEL gazdagíthassák a Krónikusan beteg gyermekeket!Nem kell sokról lemondani, csak amit ti is megtennétek az egészségetekért. P.l: Káros szenvedélyről egyszer-egyszer lemondani, és azt az összeget a beteg gyermekek táboroztatására fordítani.Higgyétek el megéri!Ti is egészségesebbek lehettek, és az Úr rengeteg áldásban részesíti, azt aki segíti a másikat.Ezúttal nagyon köszönöm támogatóm segítségét is, és azt amit ő is teljes szívvel tesz az emberekért!További szép nyarat, és minden jót Nektek!

  • jul 31
  • 113

    KG

    A biciklizés és a lovazás hatása

    Sziasztok!Régen jelentkeztem,mert nem voltam internetes számítógép közelbe és az az igazság,hogy a lelkes kezdés után volt egy hetem, mikor úgy éreztem én vagyok a leggyengébb láncszem a Benefitness csapatban.Ez azért volt,mert nagy lelkesen nekiálltam.Megreformáltam az étkezésemet,kedvencemmé vált a saláta,amit én állítottam össze fejes vagy jégsalátából,tettem hozzá vörös- és lila hagymát,lila káposztát, sárgarépát, uborkát és isteni saláta öntetet. Sokszor vettem a nagy melegbe a gyerekeknek jégkrémet, és jó volt, hogy megálltam, hogy én nem ettem velük.Jól esett velük a közös séta, játszóterezés.Aztán mivel nem ment olyan dinamikusan a testtömeg csökkenése elkeseredtem, és  újból előjöttek azok az emberi gyengeségeim amivel küzdök.Férjem testvére,szülei családja olyan rendes volt, mikor náluk voltunk és abba a három napban fejedelmi kényeztetésben részesültünk. Nagy leányzómnak mindent elkészített gluténmentesbe is és azok az isteni ételek…Szóval nagyon -nagyon elcsábultam,ráadásul hazafelé a pisztáciafagyinak se tudtam ellenállni.Szóval “bűnöztem rendületlen”, elhagytam magam és ráadásul bántotta a lelkiismeret, hogy így hogyan fogok kitartani,ha már az első hónapba ez van.Ezt megbeszéltem férjemmel, aki azt tanácsolta, hogy  menjek el kikapcsolódni, lovagolni, biciklizni, ő addig vigyáz a három gyerkőcre, legyen nekem is egy “szabad napom”.Végül is úgy döntöttem másnap kibiciklizek Pákozdra, egy kis ” lóillatot” szippantani,de viszem magammal kisebbik leányzómat is,mert ő is imádja a lovakat.Szóval nagyon-nagyon jól esett a biciklizés vele, igaz a lovak tulajdonosára jó pár órát kellett várni, de addig lovakat, kutyusokat simogattunk és az az igazság,hogy én úgy feltöltődtem,már azzal,hogy lovak közelébe vagyok, hogy elhatároztuk Krisztikével, kitekerünk Gárdonyba a Lovas Papához.A Velencei tó partján csodás volt biciklizni.Ráadásul Krisztikével olyan helyeken is megálltunk,amit ha nem vittem volna őt biztos kihagyok.Találtunk az út mellett almafát, így tudtunk szedni a lovacskáknak is almát, Krisztikém ringlót evett, és a kilátóra felmenni amelyen egy gólya álldogált nagy élmény volt.És ráadásul a bokám se fájt.Igaz a nagy melegbe a végén azért piszkosul elfáradtam,és kitekerni a zártkertekhez,már nem ment olyan simán.Az utolsó 700 méteren már nem tudtam tolni egyszerűbb a bicót, vagy hajtani.De győzelem, kiértünk a Lovas Papához, és igazán jól esett a lyukas slagot “párakapunak” használni.Krisztikém is élvezte az utazást, sokat itattam vízzel, naptejet használtunk, csak sajna a szúnyog riasztót felejtettem el.Mikor már nem volt az a hőség,4 lovacskára is felültettem a karámba, és Kolibrin és öreg Kormikán és vezetgettem, csak úgy kötőfékkel , nyereg nélkül.Én nem lovagoltam,de a lóközelség teljesen feltöltött, és az, hogy Krisztikének ilyen örömet szereztem és az a tudat, hogy letekertem 25 km-t igazán jóleső volt.Apukám ugyan aggódott a hazaútnál,nem fogom bírni és finanszírozta a vonatos hazaérkezést, de én sejtettem, hogy van még bennem annyi, hogy legalább Dinnyésig lebiciklizek Krisztikével.A Kisfaludi emelkedőt, mikor Dinnyésen voltunk már nem vállaltam be, mert már éreztem rendesen a lábaimba a kiló métereket,és a bicikli is egyre kényelmetlenebb lett…Szóval onnan hazavonatoztunk.Ráadásul másnap ráálltam a mérlegre, és azt hittem elromlott, mert kevesebbet mutatott.No azért anyunál is megmértem magam, és felderült az arcom.Szóval a lényeg az,hogy ne keseredjek el,ha a lóközelség és a biciklizés kell ahhoz, hogy átlendüljek a mélypontokon, és a hit Istenben és magamban akkor ezt kell tennem.  Remélem így igazán tudom segíteni a Bátor Tábort!Én igyekszek egyre erősebb lenni, és legyőzni az édesség ,és az fincsi ételek iránti vágyat.Ebbe nagy segítségemre van férjem, Anyukám. Fontos a mértékletesség és a rendszeresség és szerintem kapok erőt, Istentől,hogy célomat elérjem .Azt elfelejtettem leírni, hogy a nagy leányzómmal is voltunk a hó közepén kettesbe egy Velencei-tavi fürdőzésen, majd kisétáltunk Lovas Papához.Akkor mindketten lovagolhattunk, ami csodálatos közös élmény  volt.Szóval egyik gyerkőcöm se marad ki majd az ilyen “Anya-csak rám figyel” élményekből.Most a kisfiammal is tervezek, valami biciklitúrás, új játszótér felfedezős, őt érdeklő kikapcsolódást, de az még a jövő zenéje. Kérlek Benneteket, akinek módja van segítse a kampányomat,hogy még több krónikus beteg gyermek önfeledten mosolyoghasson!Szép napokat!

     

    Fénykép0409
  • jul 03
  • KG

    Első hét tapasztalatai

    Sziasztok!Szeretném leírni az első hét tapasztalatait,tanulságait.A hét eleje folyamán igyekeztem jobban odafigyelni az étkezésre.Ebben nagy segítséget kaptam a családomtól is,és több salátát, gyümölcsöt iktattam az étkezésembe az édesség helyett.Elég zűrösen indult a hetem, mert nagy leányzommal vasárnap és hétfőn kórházba voltunk.Rengeteget játszottunk, társasoztunk,és mikor anyukám és férjem is bejött Andikához, volt egy kis időm átmenni a kórházzal szembeni felnőtt játszótérre egy kicsit edzeni.Szívesen mozogtam,és talán egy kis feszültségoldásnak is jó volt.Az utána következő napokban is odafigyeltem arra,hogy többet mozoghassak,még ha ez sima séta is volt a gyermekeimmel. Általában mikor hazaértek az oviból, és túltengett bennük az energia, elmentem velük sétálni, dédimamát és nagynénit látogatni.Addig Apa is pihenhetett és mi is jót szórakoztunk együtt.Persze minden ilyen nap után bizakodva álltam a mérlegre, és elkeseredettem szálltam le, mert még nem láttam eredményt.Na nem csüggedek, de remélem, ha még jobban odafigyelek, jövő héten már kezdek majd kicsit barátságba lenni a mérleggel is.Szép napokat Nektek!

  • jún 26
  • KG

    Bátran elkezdeni az életmódváltást!

    Sziasztok! Szeretettel köszöntök mindenkit! Rászántam magam és nekilátok az életmódváltásnak. Az  igazság az, hogy eléggé ellustultam, mert áprilistól május közepéig gipsz volt a lábamon, bokaszalag szakadás miatt és mikor levették a gipszet nem úgy mentek a dolgok ahogy szerettem volna. Sokáig még simán pár métert se tudtam futni, és némely mozdulatnál még bele nyílalt a fájdalom. Persze folyamatosan javul a bokám, és egyre jobban esik a mozgás is. Nagyon nagy súlyfelesleggel küzdök, de le kell győznöm önmagam, nem kifogásokat keresni, hanem belevágni az életmódváltásba. Fel kell állni egy-egy nehézség után, mert csak úgy juthatunk előre, úgy érhetjük el céljainkat. A krónikus beteg gyermekek is sokadszorra felállnak, leküzdik a korlátaikat, fájdalmaikat és éppen ez is a Bátor Tábor célja. Olyan élményeket biztosítanak a gyerekeknek, amely által megfelejtkezhetnek a betegségeikről, visszatér az önbecsülésük. Rengeteg barátság szövődik táborozók és cimborák között is. Az életbe vannak megpróbáltatások, melyek által fejlődhetünk. Mikor 3 éves kislányom cukorbeteg lett nehéz feladat hárult az egész családra. Meg kellett tanulnunk sok mindent, miközben a 2. gyermekemet hordtam a szívem alatt, de összefogtunk és együtt kerestünk megoldásokat. Krisztike születése után pár hónapra újabb megpróbáltatással szembesültünk. Andikánál lisztérzékenységet is diagnosztizáltak. Újabb tanulási folyamat, főzés megreformálása, szigorú gluténmentes, diabetikus étrend készítésének megtanulása következett. Ezek után vettünk részt a Bátor tábor családi turnusán, és olyan volt mintha egy kis boldogság szigetre érkeztünk volna. Mindenki nagyon kedves volt, a Cimbinkre mindig számíthattunk, és az a rengeteg élmény, amit átélhettünk felejthetetlen volt. Azóta Andikám 11 éves lett, és született egy öcsikéje is, és megtanultunk az évek folyamán a betegségeket együtt élni. Múltkór Andikám azt mondta, hogy nem baj, hogy ő cukorbeteg, mert rengeteg barátot nyert a betegségéből kifolyólag.  Most itt az ideje, hogy én is tegyek a Bátor táborért, gyermekeimért és a saját egészségemért, és együtt segíthessünk. Remélem jövő héten leírhatom Nektek, hogy sikerült legyőznöm önmagam, milyen jól érzem magam mozgás közbe, és hogy sikerült átalakítanom az étkezésem. Kérlek, segítsétek elhatározásomat, hogy Ti is támogatjátok a Bátor tábort! Szép napokat mindenkinek!

     

Támogatóim (5)

XY
XY
XY
XY
GJ