Hrisztov Radmila

Keep calm és fuss tovább ;)

Ha lenne olyan, hogy anonim 30-asok klubja, akkor így kezdeném a bemutatkozást:
„Radi vagyok. December óta 30 éves. Még mindig tagadásban élek.”
Tipikusan az a személy vagyok, aki négy év elmúltával is 26 évesnek mondja magát (és nem azért mert csalni szeretnék/kéne a korommal, hanem mert folyton elfelejtem, hogy már nem), aztán amikor 35 lesz, addigra szokja meg, hogy hármassal kezdődnek az évszámai. De hagyjuk is ezt a kényes témát.
Nem ez az első életmódváltás, amire rászánom magam, de még mielőtt azt gondolnánk, hogy az előző nem sikerült, hadd magyarázzam meg. Az első akkor történt, amikor egyetem után bezárattam magam egy irodába, meló címszó alatt. Klasszikus ülőmunka: kevés mozgás és sok jutifalat, hiszen szép vagyok és ügyes. Aztán egy idő után már csak ügyes voltam… Változtattam az étkezési szokásaimon, az edzések gyakoriságán és hamar visszaállt a rend. Ez még egyedül is sikerült.
Tavaly ősszel kezdődött el a kálváriám, ami miatt úgy éreztem szükség van egy újabb váltásra. Kiderült, hogy tejérzékeny vagyok. Emiatt sok olyan gyorsan pattintható étel kiesett, amit addig készenlétben tartottam és a diétás étrendbe is beilleszthető volt. Tanácstalanságomban nem tudtam mivel pótolni a kiesett ételeket, ezért gyakran úgy oldottam meg, hogy sokáig ugyanazt az egy dolgot, vagy egyáltalán nem ettem. Cserébe tovább sportoltam, lefutottam a MikuLáss futáson két szigetkört, de addigra legyengültem az egyoldalú étkezéstől. Szóval a karácsony – a kerek szülinapom mellett – az immunerősítő pihenésről szólt, és ráadásul elvesztettem a motivációmat ahhoz, hogy sportoljak.
Célom beépíteni a hétköznapokba ismét a sportolást, és megtanulni azt az étrendet, amivel akár a futást is úgy tudom folytatni, hogy közben semmi sem szenved csorbát az egészségemben. De leginkább szeretném újra élvezni a futás örömeit. És ha ezzel még segíthetek is, az annál jobb, nem igaz? 🙂

Támogatás
Életmód

Összesen:

180 150 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Sportos leszek

itt tartok

172

ÓRA

ez a célom

156

ÓRA

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

dec 15
Mikor lettünk sok millió ételallergia-szakértő és dietetikus országa?
2017. december 15. 16:24

A minap olvastam egy posztot az Ablak-Zsiráf Facebookján.

Csak a posztolt cikk címének elolvasása után egyetértően bólogattam. Emlékszem, hogy mikor otthon voltam, nekem is mennyi kínlódást jelentett a tejmentes étkezésembe illő ételeket találni a boltban. Aztán meg persze összehasonlítgatni az árakat, és végül lemondani egyes alapélelmiszerekről (mint pl. kenyér és pékáruk) mert egyszerűen nem találtam olyat, amiben ne lenne tejszármazék vagy szója. Ha mégis találtam, valóban háromszoros áron volt, mint a “normális” pékáru. (Itt megjegyezném, hogy szerintem nem normális szóját és tejet rakni MINDEN pékáruba.)

A lényeg nem is ez, hanem a poszt alatt a kommentek!! Atyaég! Mindenki önjelölt dietetikus és táplálkozásszakértő lett Magyarországon?! A hozzászólásokból látszik: a kommentelők 85%-a NEM IS OLVASTA EL A CIKKET, vagy legalábbis nem végig! Ott szépen, tételesen le van írva, mi ezzel az egész rendszerrel a probléma, a divat-laktózmentességtől, az élelmiszeripar által kihasznált valódi ételérzékenyekig.

A legszomorúbb, hogy azok képesek a legbutább kommenteket kipréselni magukból, akik vannak olyan szerencsések, hogy bár laktózérzékenyek, de “csupán” puffadnak a tejtermékek elfogyasztása után, és működik náluk a laktáz enzim alapú ételkiegészítő! Tehát majdnem teljes életet tudnak élni, minden gond nélkül, ugyanakkor megcsapta már őket ennek a problémának a szele. Feljogosítva érzik magukat, hogy ítélkezzenek mindenki más felett, mert ők VALÓBAN laktózérzékenyek! Biztos megharcolták a maguk harcát ezzel, nem mondom, hogy nem, de vannak olyan súlyos esetek, akiknek nem használ semmi a dietán kívül. Már ha nem szeretnének megint pl. hosszú hónapokat antibiotkum kezeléssel tölteni nőgyágyásznál a napi többszöri akut hasmenés miatt. Been there, done that.

A posztot ide kattintva tudjátok megnézni, kommentestül.

1, NEM LEHET egy kalap alá venni a különböző ételérzékenységeket, -allergiákat, -intoleranciákat, a cukorbetegséget meg végképp!

Mindegyik más tűneteket produkál, máshogy reagál rájuk különböző emberek szervezete, és más-más működik majdnem minden páciensnél. Ennek több oka is van, az egyik közülük, hogy az immunrendszere mindenkinek mást bír el. Ezért javasolt egyénileg kipróbálgatni a lehető legtöbb lehetőséget, hogy aztán megtaláljuk azt az ideális megoldást, amit tudunk a hétköznapokon követni.

2, Attól, hogy TE tudsz sajt (ide tetszőlegesen beilleszthető bármilyen étel) nélkül élni, az még nem jelenti azt, hogy másnak is muszáj ezzel kibékülnie!

Van aki egyáltalán nem iszik kávét, van aki pedig függő! Nyilván ez a két véglet, de attól még joga van mindkettőnek a saját ízléséhez. Nekem is nehéz volt lemondani a sajtokról, mert imádtam őket (azt hiszem még most is), de valóban, én sem eszem, mert a vegán sajt drága. Ettől még nem szeretem kevésbé, és igen, néha jól esik panaszkodni arról, hogy ez mennyire nem fair.

3, Az érv, mi szerint mindent meg lehet ugyanúgy csinálni tej-, gluténmentesen is otthon magunknak valóban valid.

Én is megpróbáltam. Reggel bementem a munkahelyemre, ahol jobbára mindenféle kásákat ettem reggelire meleg vízzel felöntve (mert a növényi italok elég drágák), fahéjjal, mézzel ízesítve. (Apropó MÉZ – ez talán még a vegán sajtnál is drágább mulatság, arról nem beszélve, hogy az olcsó bolti méz 70%-a szemét, vagy ahogy a szakember hívja: hamis méz, mert a nagy része csak kukioricából kivont cukor. Mielőtt valaki, okosan megtrollkodja a mondatot hozzátenném: nem a méhek átteleltetéséhez szükséges cukoroldatos táplálásról beszélek, hanem arról az extra cukorról, amit gyárilag valamennyi minimális mézhez kevernek, hogy növeljék a térfogatot. És amúgy meg nem környezetbarát: nézzétek meg mennyi méz márka van a boltok polcán! Szerintetek honnan szednek ennyi méhet? Sehonnan, lásd: előző mondat.)

Szóval kanyarodjuk vissza a reggelimhez. Mivel nem szívesen eszem minden nap ugyanazt reggel – bár tudom, hogy a zabpehely még az olcsóbb termékek közé tartozik – ezért néha megengedek magamnak egy-egy zacskó rizspelyhet, vagy kukoricapelyhet (ebből is találni olyat, amiben nincs ízesítés vagy hozzáadott cukor, felér egy Sherlock Holmes regénnyel), melyeknek az ára 350-500 Ft között mozog. Ebből jó esetben kijön 4 reggeli. Ja, plusz a méz ára, mert ha őstermelőnél veszem, attól még nem lesz olcsóbb. Ráadásul – valószínűleg azt mondják majd a nagytudású, önjelölt dietetikusok, hogy finnyás vagyok – de nem szivesen eszem minden reggel édeset sem. Ilyenkor jön a fejtörés, hogy honnan szerezzünk olyan bármilyen kenhető szendvicskrémet, amely nem tartalmaz tejszármazékot és szóját sem. (Oh, valszeg elfelejtettem mondani, de már biztos fogják tudni a “szakértők” – a tejfehérje intolerancia egyik mellékága, hogy további ételekre is érzékenység jelentkezhet, leggyakrabban a szójára. Csapjatok fel egy orvosi szakkönyvet, én ezt a fenti megállapítást ott találtam. Így kiestek a szójatej, szójajogurt, szójakrém, szójafelvágott, szójababsajt, tofu… valamint, ha néha elolvassátok a kenyér cimkéjét, vagy a pékárú ára mellé kibiggyesztett táblát az allergén információkkal – már ha veszik a fáradtságot és nem csak az van kiírva, hogy érdeklődjön az eladónál, akinek aztán fingja sincs semmiről sem – nagyrészük tartalmaz szójalisztet.)

És még mindig a reggelinél tartanunk, és már ennyi mindenen el kellett gondolkodni. Nem egyszerű.

Igen, süthetném a saját kenyeremet, készíthetném a saját szendvicskrémemet otthon. Csináltam ezt is. Este 7 után hullafáradtan hazaesek (mondjuk, hogy már be van vásárolva, és nem most kell elindulnom a boltkörútra), és szendvicskrémet kotyvasztok, ami max 3 napra elég, mivel persze a család többi tagjának is ízlik, úgyhogy nem mondom, hogy ne egyenek belőle, mert az enyém. Sütök kenyeret ami szintén 3 napra jó igazán, mert utána már elég száraz, mivel tartósítószermentes. És akkor ezek csak a reggelihez az előkészületek és már este 10 óra, a másnapi ebéd vagy az aznapi vacsora még az ablakban sincsenek! Reggel fél7-kor pedig kelés, mert munkába kell menni. Senki se haragudjon rám, hogy nem szeretném az estéim nagyrészét a konyhában tölteni, úgyhogy megértem ha sokan időre-időre a boltban vásárolnának gyors megoldásokat. Tegyük a kezünket a szívünkre, dolgozó emberek. Ki nem teszi ezt? Aki nem teheti meg, mert nincs rá pénze.

4, Ééééés hopp! Elértünk ahhoz a témához, amit nem bírok felfogni, hogy a kommentelők milyen elegánsan és nagyívben kikerültek:

amikor a családban nincs annyi pénz, hogy a jobb minőségű (szójalisztmentes kenyér, valódi méz, stb.), netalántán változatos étrendet tudjanak követni, mert A GYÓGYSZERRE ALIG TELIK! Nem kell a sorok között olvasni a cikkben, ahhoz, hogy ez a mondat kiverje a szemünket. Amennyiben megmaradt még bármennyi készség az iskolai szövegértési feladatok nyomán. És igen, lehet otthon alapanyagokból bármit, de azok is pénzbe kerülnek, és megint nagyon résen kell lenni, mert jó ha elolvassuk az alapanyagok címkéit is. És visszaértünk a történet elejére, saját farkába harapó kigyóként – a minőségibb (értsd adalékanyagmentes, “tiszta”) alapanyagok ára. Persze, csinálhatnék házi mandula tejet, de még mindig olcsóbb abban az adott pillanatban 700 forintért megvenni a mandula’tejet’, mint 1600-ért annyi mandulát, amiből már érdemes elkezdeni mandulaitalt gyártani.

5, Még egyet kiragadnék, a kedvencemet: “a kedves vevő nem gondol bele, hogy a laktózmentes termékeket előállítani sem két fillér”.

Khm. Hát, pont annyival kerül többe, mint megvenni a laktáz-enzimet a gyógyszertárban, mivel annyi történik, hogy a bármilyen átlagos tejtermékhez extrán kevernek még enzimet, ami segíti a lebontást. (A laikosoknak a gyógyszertárban kapható tabletták 50-60 db-os kiszerelése kb. 1300 – 3000 Ft-ig terjed márkától függően. Folyékony formában nagy kiszerelésben, ahogy gyártási célokra használják, jóval olcsóbb.) Szóval nem igazán indokolt, hogy a laktózmentes termék kétszer annyiba kerüljön pár csepp gyógyszertári enzim miatt. Ráadásul ezek sohasem teljesen laktózmentesek (nem is lehet semmi az), ha alaposan elolvassuk a feliratokat a dobozon – de nem akarom nagyon stresszelni a népet, látom, hogy gondok vannak a szövegértéssel – akkor ott írják is a körülbelüli laktózmennyiséget. Szóval, ha valaki komolyan laktózérzékeny és törődik ezzel, ezt figyelnie kell, és ki kell tapasztalnia, hogy melyik az a mennyiség, aminél még nem jelentkeznek a tünetek. (Ah, megint olvasni, meg számolni kell, tiszta rémálom, mi?)

Most már tényleg abbahagyom a picsogást

Sorolhatnám még naphosszat az okokat, amiért a kommentelőknek nincs igaza, most csak kiragadtám pár elemet, amikről beszéltek, és ami gyakrabban előfordult. Rohadt nehéz bármilyen ételérzékenységgel együtt élni, ha az ember egy kicsit is tudatosan akarja csinálni az Élet nevű dolgot. Én, speciel, nem szívesen tömném magam laktáz-enzim gyógyszerrel, csak azért mert beválik, ahelyett, hogy hosszútávú megoldást keressek a problémára: életmódváltás, étrend megújítása, étkezési szokások számbavétele…

Amiben nagyon segített a tejintolerancia, az az, hogy rájöttem mennyi szemetet etetnek velünk, és tudatosabban vásárolok. Igyekszem ár-érték arányban tartani a középutat, de közben figyelem azt is, hogy az adott mennyiségnél melyik éri meg jobban, és ha a nagyobb kiszerelés amúgy grammra lebontva feleannyiba kerül, akkor a nagyobbat veszem meg. (Ehhez sem kell matekzseninek lenni, az árak alatt jelölik ezt apróbetűvel, csak meg kell jegyezni a számokat.) De én a szerencsések közé tartozom, mert megtehetem. Megtehetem, hogy abban a hónapban 3000 Ft-tal többet költök élelmiszerre, mert simán beleférek a keretbe. Van, aki nem teheti meg, ez az, amiről a cikk szól.
feb 14
„Törpapa, ott vagyunk már?!”
2017. február 14. 14:02

Edzőterem 4.0 km 00:54:00 438 kCal

Kedves Barátaim!

Még két hétig aktív a BENEFITness profilom, ami pont kapóra is jön nekem, mivel a három vállalásból (156 óra sportolás egy év alatt, 12 km-es verseny lefutása, 180.000 Ft összegyüjtése a Bátor Tábornak), még az egyik hátra van.

11% azaz 20.000 Ft hiányzik ahhoz, hogy összegyűljön a teljes, vállalt összeg!

Úgy döntöttem, hogy ne csak Ti motiváljatok engem, de én is egy picit Titeket, szóval, hogy oda-vissza motiváljuk egymást, teszek még egy vállalást.

Nagyon kacsintgatok a fél maraton felé, de nem igazán tudom eldönteni, hogy bevállaljam-e vagy sem. Való igaz, hogy tavaly a 12 km óriási élmény volt, de egy picit stresszes is. Egyelőre ugyanannyira határoztam el magam a félmaraton mellett, mint ahány %-on áll a gyűjtésem most (89%). Szóval, ami a lényeg: ha összegyűl a 100% akkor mindenképpen jelentkezni fogok a félmaratonra.

Hogy lássátok mennyire megbízom bennetek, már el is kezdtem készülgetni. Egyelőre még a rutint próbálom visszaépíteni a hétköznapokba, és annyit változtattam a tavalyihoz képest, hogy a minimum futás most már nem lehet kevesebb, mint 5 km.

A lenti képen azt láthatjátok, hogy mennyire nem vagyok boldog, amikor nagy nehezen kikászálódom az ágyból, hogy elmenjek reggel a terembe, és sehogyan sem sikerül 4 km-nél többet kierőszakolni magamból. De azért nem adom fel! (Annyit hozzátennék, hogy az utána következő alkalom már sokkal jobb volt. 😉)

Puszik nektek!

Hamarosan jelentkezem és ne feledjétek: még két hét, hogy kiderüljön: sikerül elküldenetek engem a félmaratonra?
jan 30
Eltelt 1 év – számvetek
2017. január 30. 12:42

Kár, hogy ritkán tartunk olyan számvetést, mint amilyet év végén, pedig jobb lenne, ha többször néznénk magunkba évente. Sokszor segítene túllendülnünk a mélypontokon és a rossz időszakokon. Néha meg kellene állnunk kikukkantani a mókuskerékből, és észrevenni a jeleket.

Az év végével úgy érezzük le kell zárnunk egy időszakot, magunk mögött hagyni a régit, és koncentrálnunk kell valami újra, ami mindenképpen jobb lesz. De jelenleg nem úgy gondolom, hogy ennek van itt az ideje. Az új évet szeretném egy összegzéssel kezdeni, hogy mindazokat a jó dolgokat bevéssem magamba, amiket nem szeretnék az élmúlt évvel lezárni.

A harmadik X-et töltöttem, amikor elkezdtem ezt a programot. Elég sok minden rám szakadt akkor (a tejintolerancia csak egy volt ezek közül), és nem voltam elégedett sem magammal, sem azzal, ahogy az élet alakult (vagyis inkább nem alakult). Azt gondoltam, hogy ha sikerül átállnom egy olyan életmódra, amelytől nem lesz többet püffedt a testem, elmúlnak a hasi görcsök és az örökös hasmenés, akkor minden egy csapásra meg fog változni. Mert lesz elég erőm sportolni, és akkor szép leszek és csinos. Tévedtem.

„Bocsika, mégis van benne tejsavópor.”

Tévedtem, mert nem attól javultak a dolgok, hogy lefogytam 5 kilót. El nem tudom mondani, hogy mennyi szorongással teli éttermi étkezés, és hány órányi sírás van mögöttem amiatt, hogy nem ehetek akármit, akárhol. Találkoztam pincérekkel az év során, akik semmibe vették a kérésemet, vagy pofákat vágtak, amikor ismét rákérdeztem, hogy biztosan, nincs-e vaj az ételben. De szerencsére voltak olyanok is, akik nagyon készségesen és megértően álltak a dologhoz. Voltam olyan mélyponton, hogy már annyira nem volt kedvem arról beszélni mit hogyan ehetek és mit nem, hogy inkább nem ettem. Szerencsére az egy év alatt megtanultam, hogy azzal, ha türelmetlen vagyok magammal és a testemmel, nem változik semmi.

A BENEfitness program nagyon sokat segített abban, hogy az étkezési nehézségek ellenére egészséges legyek. Nagyon jó motiváció volt ahhoz, hogy ne adjam fel a kitűzött heti 3 órányi edzést, még olyankor sem, amikor hetek teltek el azzal, hogy nem találtam időt sportolni. Sokat tanultam a testemről, a képességeimről és a határaimról. De a legfontosabb, amit megtanultam: minden fejben dől el. MINDEN.

Mihelyt nem arra koncentráltam, hogy „szegény én, mennyire szerencsétlenül jártam” óriásit fordult a világ! Tavasztól már a futás és a 12 km-es verseny lebegett a szemem előtt. Hirtelen nem volt gond az evés, mert tudtam, hogy ennem kell, ahhoz, hogy rendszeresen tudjak edzeni, mert LE AKAROM FUTNI ezt a távot. Ahogy áthelyeződtek a prioritások, átkalibrálta magát az elmém is, és már nem az volt az elsődleges, hogy jól nézzek ki, hanem, hogy elég erős legyek a futáshoz.

A számok beszélnek

Szóval, amit szeretnék továbbvinni az elkövetkezendő évekre, az a magam iránt való tisztelet. Tisztelni a testemet és az igényeimet annyira, hogy nem eszem olyat, ami nem jó nekem, még akkor sem, ha kevés lehetőség van másra.

Szeretném megtartani a heti 3 órányi edzést, mert függője lettem. Hisztis vagyok és rosszkedvű, ha kimarad a reggeli jóga órám. Meg már mennék futni is megint, mert nagyon hiányzik.

És nagyon szeretném ha megint inkább az lenne a cél, hogy kipróbálgassam a határaimat, és nem az, hogy lefogyjak még két kilót. Ezért 85%-ban elhatároztam, hogy részt veszek egy félmaratonon nyáron. 😉 (Nem véletlen ez a szám sem!)

Az elmúlt 1 év termése:

38 blog poszt

1 bicikli

-1 bicikli lánc (elhagytam a kulcsomat, szegény Lézer a Mechwarton vesztegelt vagy egy hónapig, mire sikerült levágnom a láncot)

4 teljesített futóverseny

1 nem teljesített futóverseny

23,5 versenyen lefutott km

2 jóga challenge

1 tévés interjú

1 újságmegjelenés

109 angol Facebook poszt a saját oldalamon

162 edzéssel töltött óra (+8 a kitűzött célhoz képest!!)

51 jógatermi jóga óra

48 alkalom az edzőteremben

34 támogató

85%-a a kitűzött adománynak

Köszönöm mindenkinek, aki mellettem volt és segített ez alatt az egy év alatt! Remélem, nektek legalább annyira tanulságos volt, mint nekem, és ha mást nem: legalább a jó érzést magatokkal viszitek 2017-re. 😉
dec 15
Pánik zóna: hogyan kérjük, hogy adományozzanak palacsintáért cserébe?
2016. december 15. 14:36

Volt december elején egy találkozó, ahol a Benefitness résztvevőkkel leültünk, és megosztottuk a tapasztalatainkat. Sokakat kínzott a motiváció hiánya, vagy éppen az edzés és a helyes étkezés folytonosságának fenntartása volt problematikus, de volt, akinek a lelkiismeret furdalás miatt volt lelkiismeret furdalása, amit még több csoki elfogyasztásával próbált meg leküzdeni. Nekem speciel inkább az adománygyűjtéssel adódtak problémáim.

Világéletemben nehezen beszéltem pénzügyekről. Már az is gondot jelentett, hogy amikor valakinek kölcsönadok, hogyan kérjem vissza… De hogy hogyan kérjek pénzt valakitől valaki másnak, azt el sem tudtam képzelni.

A decemberi találkozónkon elsírtam, hogy nem megy az adománygyűjtés, és hiába voltak terveim, az élet keresztülhúzta azokat, úgyhogy most nem igazán tudom mit csináljak. Akkor jött a mentő ötlet: a munkahelyemen annyira még nem kampányoltam, ideje lenne valahogy bevonni a kollégákat is! Pláne, hogy azóta, jöttek új delikvensek, és ráadásul közeledett a Mikulás is. 😛

Szóval vasárnap délután nekiláttam és kisütöttem majdnem 30 szívecske alakú, egészséges palacsintát. Olyat csináltam, amiből én is ehettem volna, egyrészt azért, mert úgy éreztem így hiteles, másrészt, hogy megmutassam: nem mindenbe kell tej. Vittem hozzá diabetikus baracklekvárt és zsírszegény kakaót. Volt, akinek ízlett, volt akinek nem, de erre számítottam is. Ebből kiindulva, hogy az se menjen el rossz szájízzel (szó szerint!), akinek nem ájultak, el az ízlelőbimbói, hagytam a palacsinta-kupac mellett pár idézetet is a reggelről és az ébredésről. A köremaileben megírtam, hogy mindenki az adott napi hangulatához válasszon egyet.

Nem egész két hónap van a Benefitness 2016 kampányomból, és örömmel jelentem, hogy túlléptem az adománygyűjtésben a 70%-t, amivel bekerültem a toplistás adománygyűjtők közé! Úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek (eddig 29-n vagyunk), aki ehhez hozzájárult! <3

Aki pedig még mindig halogatja, annak üzenem, hogy én, a saját célomat már majdnem elértem: meglesz a 156 óra mozgás! Itt az idő, hogy támogasd a Bátrakat!
nov 20
Az arcom, amikor életemben először sikerült fejen állnom
2016. november 20. 23:50

Bad Yogi - yoga challenge 0.0 km 00:14:00 92 kCal

Rég volt az utolsó bejegyzés, de okkal! Elszaladtak körülöttem a dolgok, hogy sportos kifejezéssel éljek, de nem bánom, mert jó irányba. Azt hiszem, igazán van mire büszkének lennem, mert annak ellenére, hogy alapjaiban alakul át az életem, sikerült tartanom a heti három óra mozgást. Pedig még nyaralni is voltam. Igen, ősszel nyaralni. Valamikor nekem is kell…

A futással körülbelül 3 hónapja leálltam. Azért nem teljesen, mert néha-néha fellángolok (utoljára ma, de előtte 2 hónapig zéró), és akkor elindulok egy 5km-es körre, amiből legtöbbször alig lesz 5, de inkább nem. Ez egyelőre a pocakomon látszik, mert bár jó a jóga, azért hastájékra sokkal hatékonyabb a kardió.

Viszont a jógával csodásan haladok! Sikerült legyőznöm egy gyerekkori félelmemet: a fejenállást! Annyira izgatott lettem, amikor sikerült feltennem a lábam saját erőből, hogy elfelejtettem levegőt venni és majdnem megfulladtam. Egyelőre csak az ajtó mellett (nem fal, mert anyám lakásdekorációs taktikája mentén nincs hozzáférhető, szabad falfelület a lakásban), aztán pár nappal később újra megpróbáltam és már alig kellett az ajtó, sőt pár másodpercig megtartottam magam támasz nélkül is. Azt azért nem állítom, hogy kecses jógi lennék: általában felpuffantottam a lábam az ajtóra, miközben a lábfejem beleakad a kilincsbe, de gyakorlom majd.

Szóval azt kell, hogy mondjam a 16 órás nyári jógabérlet, és Bad Yogi 30 napos jóga kihívása teljesen új dimenziókat nyitott meg a testem korlátainak megismerésére. Azzal, hogy beiktattam reggelente 15-20 perc jógát (vagy néha elmegyek egy-egy reggeli órára), lassan átalakult az izomzatom. A futás kitartást ad, a jóga formál. Mentálisan is. Olyannyira jót tett az önbizalmamnak, hogy egyes ászanák fokozatosan egyre jobban mennek, hogy már azon gondolkodom, jövőre bevállalok egy félmaratont. Ezt a 12 km-es verseny után kizártnak éreztem (még azt is, hogy a 12 km még egyszer lefutom), de most valahogy vágyom rá. Úgyhogy hamarosan újra elkezdek futni… de addig még gyakorlom a fejenállást és a kézenállós pózokat.
okt 05
Bad Yogi’s 30-day challenge
2016. október 05. 12:49

Bad Yogi - yoga challenge 0.0 km 00:12:00 78 kCal

Még nyáron írtam, hogy vettem egy 16 alkalmas jóga bérletet, amelyet két hónap alatt kellett lejárni. Úgy számoltam, hogy ha heti kétszer elmegyek, bőven jó vagyok, és még marad is olyan hét, amikor nem gond, ha csak egyszer jutok el. Nos. Ember tervez, ugye… a bacik meg végeznek. A két hónap alatt két antibiotikum kúrát, és azok utózengéit szenvedtem végig. Minden esetre 14 órát sikerült teljesítenem, méghozzá jelentős részét munka előtt, a reggel 7-es órákra járva, vagy hétvégén két egymást követő napon.

Igen. Fájt felkelni, viszont…

Az eredmény: a core izmaim megerősödtek, és a karizmaim szépen látszanak már, és sokkal szebbek és pontosabbak az ászanáim. Ráadásul a rendszeres gyakorlástól bátrabb is lettem! Eddig álmomban sem gondoltam, hogy valaha képes leszek ennyire közel kerülni a fejenálláshoz (lásd a képet!).

Annyira belejöttem, hogy sajnálnám abbahagyni, de közben örülök is annak, hogy végre szabadon tervezhetek magamnak esti programokat, mert nem kell már attól félnem, hogy reggel nem tudok majd felkelni. Ezért pont jókor talált rám ez: The Original Yoga Challenge by Bad Yogi.

Erin Motz korábbi, szintén 30 napos jóga challenge-ét már két évvel ez előtt végigcsináltam. Nagyon sokat tanultam belőle, és az az érzés töltött el, hogy minden nap tettem valamit magamért. Szóval, amikor megtudtam, hogy egy új videó sorozatot készít, azonnal feliratkoztam.

Természetesen, máris egy napos csúszásban vagyok, de úgy tervezem, hogy ezekkel a videókkal indítom majd a reggeleimet. Na, akkor hajrá nekem!

Még nem késő Nektek is elkezdeni! 😉
okt 02
Mint egy csehszlovák atléta
2016. október 02. 14:25

Prague Avon Run 5.0 km 00:34:00 468 kCal

Múltkor már írtam, hogy eléggé szerencsétlenül alakultak a futásaim az utóbbi időben, ezért úgy döntöttem, szünetet tartok. De mivel már régebben jelentkeztem a prágai Avon futásra, már nem volt visszaút. Ezért úgy tekintettem erre az 5 km-re, mint szezonzáró versenyre. Ráadásul a különlegessége – azon kívül, hogy Prágában futottam – az volt, hogy sikerült rávennem a pasimat, hogy együtt fussunk.

Neki ez volt az első versenye, úgyhogy jócskán elláttam tanácsokkal mivel nagyon szerettem volna, ha megszereti a futást. Szerencsére, nem volt nehéz dolgom. Annak ellenére, hogy problémás a térde, és évekkel ez előtt volt egy rossz futóélménye, nagyon szépen teljesített. Borzasztóan büszke vagyok rá! 🙂

De nem csak emiatt lesz emlékezetes ez a verseny. Az, aki még nem volt futóversenyen lehet, hogy nem tudja, de mindig készülnek hivatalos fotók is a futókról verseny közben. Hozzászoktam, hogy valamiért nem vagyok fotógén, sőt, néha tökre nem hasonlítok magamra a képeken, és ez hatványozottan igaz, ha futás közben fotóznak. De ezt azért mégiscsak túlzásnak éreztem.

Konkrétan mind a három képen olyan fejet vágok, amiből az internet népe amúgy mémeket szokott gyártani. Nem hittem a szememnek. Ráadásul kedves futótársam percekig csak nevetett, majd ezt mondta:

„Pont úgy nézel ki ezeken a fotókon, mint Emil Zátopek!”

Hát, akár bóknak is vehetném. Zátopek ugyanis úgy edzett az olimpiára, hogy katonai bakancsban rótta a köröket időjárástól függetlenül, és amikor nehezíteni akarta a dolgot, felkapta a hátára a feleségét is. Az ’52-es olimpián Helsinkiben az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy indul a maratonon is (miután az 5 és 10 km-es versenyeket megnyerte). Mondanom sem kell: a maratont is megnyerte, ráadásul új olimpiai rekordot állított.

Lehet, hogy mégsem olyan rossz egy ilyen sportolóra hasonlítani. Majd még kitalálom, hogy megsértődjek-e…
sze 17
A hónap bloggere
2016. szeptember 17. 10:52

Pár hete rám írt egy ismeretlen lány Facebookon, hogy valaki ajánlotta neki a blogomat, és szeretné ha én lennék szeptemberben a hónap bloggere.

Szó szót követett, fotózkodás, agyalás, kérdésekre válaszolás… és végül meg is született a cikk.

Köszönöm szépen Emesének az írást és az érdeklődést, Nikinek a fotót, és annak is, aki beajánlott! <3

Szóval, akit érdekel, hogy miről beszélgettünk, szerezzen egy JOY-t! 😉
sze 13
Erről még tuti fix, hogy nem írtak életmódváltó blogban :D
2016. szeptember 13. 09:11

Na, most, hogy sikerült ilyen kattintós címet adnom a posztnak, és idejöttetek elolvasni, virítanom is kéne valamit, igaz? Ne aggódjatok, ez nem olyan, mint azok a lájk- és kattintásvadász Facebook posztok, ahol csak arra mennek, hogy áttereljenek Titeket a saját oldalukra. Ez a kőkemény valóság…

A következő történet annyira ciki (és egyben jellemző rám), hogy megfordult a fejemben, hogy nem mesélem el Nektek. Aztán lelkifurdalásom támadt, hiszen folyton azt hangoztatom, hogy a rossz dolgokat is meg szeretném Veletek osztani, hogy motiváljalak Titeket a hibáimon keresztül is. Hiszen nincs is annál jobb érzés, mint amikor rájössz, hogy nem csak Veled történik ilyesmi. Bár, azon őszintén meglepődnék, ha ebben a sztoriban akadna párom.

Nagy elánnal beharangoztam, hogy újra összerántottam a céges futócsapatot, és lefutjuk a céges félmaraton váltót az NN Family Run-on. Sajnos már a jelentkezésnél problémák adódtak, mert addig kavartunk az irodában, hogy a legutolsó pillanatban sikerült jelentkezni. Szegény Attila (a céges mindenes a pszichológustól, a könyvelőn át, az ügyvezetőig) kétszer kellett, hogy elmenjen a MaratonManhez, mert már online nem lehetett nevezni: egyszer azért, hogy kifizesse a díjat, egyszer pedig a rajtcsomagért, mert elfogytak a pólók. (burn)

Mivel nem gyűlt össze valami sok ember a váltócsapatba, a legtöbb fennmaradt km-et (szám szerint 9-et) bevállaltam én, hogy biztosan tudjunk indulni. A verseny előtti héten viszont megbetegedtem. Taknyom-nyálam, ahogy mondani szokás, úgyhogy a főnököm szerda délután haza is küldött, nehogy neki lebetegedjek a váltóra, mert ő nem fogja lefutni helyettem. Ez magával vonzotta azt is, hogy egész héten nem is edzettem, mivel levegőt venni is kihívás volt.

De nem adtam fel! Aztán pénteken megjött a rajtcsomag, a pólók, a váltóbot, lecsekkoltam a honlapot (mivel nem online jelentkeztünk, tájékoztató e-mailt nem kaptunk). És, igazából nem volt egyértelmű a rajtunk időpontja, úgyhogy úgy értelmeztem, hogy valószínűleg az esti félmaraton alatt futjuk majd a váltót mi is… Szóval megbeszéltük, hogy 7 órakor találkozó az Időkeréknél (nagyon tüchtig, képekkel illusztrált köre-mailt küldtem ám a résztvevőknek). Azt hiszem, aki ott volt az NN Family Run-on már sejti mi a sztori a vége.

A megbeszélt időhöz képeset előbb mentem a Városligetbe, hogy még találkozzam pár ismerősömmel a verseny előtt, és ahogy bandukolunk vissza a rajthoz délután 5-kor, látom, emberek váltóbotokkal futkorásznak. Elsápadtam, hevesen verni kezdett a szívem, és leesett: LEMARADTUNK! Odarohantam egy szervező fiúhoz, aki a kordont vigyázta:

„Ez itt most mi?!” – „Hát, a céges váltó…” – „Az nem jó.” – „Miért?” – „Mert elméletileg mi is azt futjuk…” – és mutattam neki a váltóbotot.

Az érzés leírhatatlan, amikor rájössz, hogy figyelmetlenségből nem csak a saját nevezésedet hajítottad ki az ablakon, hanem 3 másik emberét is. Töredelmesen végigtelefonálgattam mindenkit, hogy mi történt, és közben próbáltam hibáztatható felelőst keresni magam helyett. Hiszen én megnéztem, de nem láttam más időt kiírva.

Végül arra jutottam, hogy az univerzum annyiszor megpróbálta jelezni, hogy ezt most hagyni kéne (nehézkes nevezés, pólóhiány, betegség), hogy figyelni kellett volna a jelekre. Szerencsére a főnököm csak nevetett, és nem neheztel rám (mondjuk ő is leellenőrizte, és nem találta meg a programpontot), és végül a céges futásból céges sörözés lett a Kertemben. Sörözés közben amúgy kiderült, hogy valójában mindenki rettegett, mert annyira nem találtak időt az edzésre egész hónapban, hogy az már túlmutatott a szimpla lustaságon.

Kicsit objektíven visszanézve és az előzményeket figyelembe véve, elég kevés esélyt látok arra, hogy jólesően meg tudtam volna csinálni ezt a versenyt. Még úgy is, hogy kettészedhettem volna 6 és 3 km-es távokra. Azt hiszem ez ismét egy jel, hogy vissza kéne vennem az élettempóból, és talán kicsit pihentetni ez a versenyzés dolgot. Még egy van idén ősszel, amire szeretnék elmenni, de azt hiszem, utána adok magamnak egy kis regenerálódási időt.

Minden esetre zseniális válaszokat találtunk ki hétfőre, ha megkérdezik majd az irodában, hogy milyen volt a futás. Csak néhány ezekből, hogy lássátok, azért a rossz szájíz ellenére a humorunkat megtartottuk:

„Ó, meg sem éreztem azt a pár kilométert.”

„Olyan gyorsan beértem, észre sem vettem, hogy elindultam.”

„Ezt bármelyikőtök utánunk csinálta volna.”
aug 25
#MutiMitEszel
2016. augusztus 25. 13:05

Sokszor megkapom, hogy mégis mit eszem, ha a húst annyira nem szeretem, joghurtot, sajtokat meg még egy csomó mindent, amiben adalékanyagként előfordul a tejszármazék (pl. kekszek) pedig nem lehet. Ezen a ponton eloszlatnám a kételyeket arról, hogy fényevő lennék.

Hús helyett hal

Nem nagyon eszem húst, de imádom a tengerek és folyók gyümölcseit. Tudom, annak is van szeme, meg minden, de nem tudok ellenállni egy jó kis lazacnak, pisztrángnak, tonhalnak és akkor még a hekket és a kalamárit meg sem említettem.

Zöldség minden mennyiségben

Akármi is az ebéd menü, mindig eszem hozzá salátát. (Na, jó. A desszerthez nyilván nem.) Minden étkezéshez igyekszem legalább egy kevés, zöldséget majszolgatni, de ebédre mindig a tányér felében nyers zöldség van.

Furán kinéző, de laktató reggeli

Sokan mondják, hogy reggel nem tudnak enni. Hát, ahogy kinyitom a csipás szememet, én sem tudom rögtön egy fél csirkeól tojástermését magamba dörgölni. Általában a munkahelyemre érve éhezem meg, úgyhogy akkor eszem. Nekem az még reggelinek számít.
Zabpehely: sima vízben kifőzve, zsírszegény kakaóval, kardamommal és fahéjjal ízesítve, vagy kombinálom más fűszerekkel, kókusztejjel, magvakkal, aszalt gyümikkel.
Amarántpehely: forró vízben és/vagy rizstejporral elkeverve a zabpehelyhez hasonlóan szívja meg magát, ehhez a nyers gyümölcs szuperül passzol. És tele van kálciummal. Ami nekem extrán kell.
Rizskása: új szerelem, az amarántpehelyhez hasonlóan készíthető el csak jóval több víz kell bele, hogy ne legyen annyira csomós. Így nagyon az adag is! Mostanában csak forró vízzel készítem és rakok bele kesudiót vagy cukrozatlan, aszalt áfonyát.

Bulgur, polenta, kuszkusz – a szentháromság

Ezekből mindig van otthon. Tetszőlegesen variálhatóak salátának, köretnek, paradicsomszósszal, olajbogyóval, tonhallal. Ezeknek a kombinációi már 9 különböző ételt tesznek. Plusz, ízlés szerint mehet bele paradicsom, répa, póréhagyma, padlizsán… Csak úgy mondom.

Instant pizza

Az Aldiban kapható egy sima, egyszerű pizza alap, amihez paradicsomszósz is jár. Végtelen módon variálható, csak merjük elengedni a fantáziánkat! Sőt, felesben is el lehet készíteni, így rögtön kétféle pizzánk lesz.

Palacsinta

Igen, szoktam palacsintát enni. Ráadásul a tej nélküli változat ugyanolyan finom, mint tejes társa. És ami még meglepőbb, hogy még ásványvizet sem kell hozzá használni. Kezdem azt hinni, hogy indokolatlanul sokszor használunk tejet olyan ételekbe, amibe nem is kell…

Pogácsa

Szuper pogácsa receptet találtam a neten. Len- és szezámmagos, de ha éppen ahhoz van kedvem, akkor szoktam bele szárított paradicsomot rakni. Ebben sincs sem tojás, sem tej, margarin helyett pedig lehet növényi margarint is kapni vagy kókuszzsírt olvasztok hozzá. Voilá!

További receptinspirációkért ajánlom, hogy böngésszetek az alábbi oldalakon:

http://laktozmentesfakanal.cafeblog.hu/
http://batortabor.blog.hu/2014/06/06/inycsiklando_szendvicskrem_hetvegere
http://cikoriabar.hu/receptek/
aug 20
Jóga cselindzs
2016. augusztus 20. 08:50

Reggeli jóga 0.0 km 01:30:00 0 kCal

Kaptam egy remek fülest egy cimbitől, akiről kiderült, hogy ugyanoda jár jógára, ahová én. Ez egy újonnan felfedezett hely a részemről, amit úgy találtam meg, hogy az egyik hónapban, amikor még mindig a dublini kirándulásom után maradt szűkös büdzsét nyögtem, hogy egy jutányos bónuszbrigádos jógabérletet kerestem. Annyira megtetszett a hely, az őszinte, szívélyes fogadtatás, és az oktatók sokszínűsége, hogy úgy döntöttem maradok.

Emese pedig a turnus alatt (Bátor Tábor, természetesen) szólt, hogy akciósan lehet 16 alkalmas bérletet venni, amit szeptember 30-ig lehet lejárni! Úgyhogy beruháztam. Most úgy néz ki a dolog, hogy a futás mellett megcselindzselem magam még valamivel (tudom, ez a szó nem létezik semmilyen nyelvben sem, de megint csak a költői szabadságra hivatkoznék. Köszönettel). Mivel már hetek óta nem voltam órán elég merész dologra szántam rá magam. Augusztus első hetétől kezdve hetente kétszer fogok jógára járni. Mi a kihívás ebben? – gondolnánk. Hát az, hogy a bérletem csak a délelőtti és a hétvégi órákra érvényes. A hétvégék neccesek, így javarészt a reggel 7-es órák maradnak. Na, EZ a kihívás.

Az elején még jól ment, két hétig hősiesen bírtam a korán kelést, és mindig megdicsértem magam, hogy ’lám-lám, milyen jól esik így kezdeni a napot’. Na, minden csoda három napig tart alapon, a héten már képtelen voltam felkelni. Egyszerűen azt éreztem, hogy nem egy álommanó, hanem álom ork áll az ágyam mellett és nyomja vissza a kis testemet minden olyan reggelen, amikorra valamiféle testmozgást terveztem be magamnak. Úgyhogy most „büntiből”, meg azért is, hogy le tudjam járni az alkalmakat, ma és holnap is szeretnék jógaórára menni. A maira már bejelentkeztem… 😉
aug 16
Tömeges hídfoglalás, avagy mit csinál egy csomó matracos ember a Szabadság hídon?
2016. augusztus 16. 10:42

Jóga a Szabadság hídon 0.0 km 01:20:00 0 kCal

Hoztam egy elhatározást a hónap elején, mivel jógaügyileg eléggé elhanyagoltam a kis testem. Ez meglátszott a futásnál a teljesítményemben is (sokkal ruganyosabban és gyorsabban futok, ha járok jógázni is közben), de abban is, hogy egyre többet fájt a hátam. Úgyhogy mindenképpen vissza akartam szállni a jóga ringbe (kép és fogalomzavar, de szerencsére van olyan, hogy költői szabadság). De erről az elhatározásról majd egy későbbi posztban írok.

Úgy alakultak a dolgok, hogy a múlt kedd reggelre betervezett óra elmaradt. Amit bántam is… meg nem is. Visszafeküdtem aludni, ugyanis. Aztán a Facebook emlékeztető feldobta, hogy lesz ingyen jóga a Szabadság hídon a Vinyasa Flow szervezésében. Úgyhogy, munka után hazasiettem, átöltöztem, magamhoz vettem a kis jógamatracomat és elindultam a Szabadság hídra.

Több tanulság is volt ebben az új élményben. Az egyik, hogy a jóga tényleg milyen jó hatással van a mentális nyugalmunkra! A bekiabáló, kommentáló őrültek, és a hahotázva röhögcsélő, iddogáló fiatalok sem zökkentettek ki a pózokból. Inkább az járt a fejemben, hogy nekik is be kéne állniuk, jobban járnának hosszú távon. Ami viszont kizökkentett az a nyílt tér. Amikor egyes nyitó pozícióknál felfele kellet nézni, a kék ég és a nagy, végtelen tér látványától bizony megszédültem. De szerencsére ehhez is hozzá lehetett szokni hamar.

Mindent összevetve, nem örülnék ha minden óra ilyen kihelyezett módon zajlana, de arra zseniális volt, hogy egy kicsit változatosabbá tegye a hétköznapokat és a jógázást. Ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer próbálja ki.

Következő alkalom: augusztus 25.
https://www.facebook.com/events/1467370176613848/
aug 12
Élménykülönítmény és a heti edzések
2016. augusztus 12. 11:51

Élménykülönítmény edzés 4.0 km 01:05:00 670 kCal

Aki esetleg nem ismerné az Élménykülönítményt, annak röviden elmondom, a többiek átugorhatják az első bekezdést. Most kivételesen! 😉 Az Élménykülönítmény a Bátor Tábor Alapítvány jótékonysági sportközössége. A csapat tagjai maratoni és félmaratoni futásokon, hosszú távú kerékpár és triatlonversenyeken indulnak. Közös segítségnyújtásra ösztönzik a barátaikat, hozzátartozóikat, munkatársaikat: jelképes örökbefogadásra kínálják nekik a versenyeken és a felkészülések során megtett kilométereiket.

Az Élménykülönítményben résztvevő sportolók minden hétfőn találkoznak a Margitszigeten egy közös edzésre. Legtöbbször bemelegítés, futás, nyújtás, de van, hogy erősítés is van a programban. Mikor mire van igénye a csapatnak. Ami még extrán jó a remek hangulat mellett, hogy ezek az edzések mindig egy profi felügyelete mellett zajlanak.

Már régóta tervezem, hogy elmenjek az edzésre, de eddig sosem sikerült, mert a kezdési időpont belelógott a munkaidőmbe. Aztán kijjebb tolódott és már el tudtam volna menni, csak akkor meg a hétfő estéimre szerveződött valami mindig. Most megígértem magamnak, hogy az új lendületet a Night Run után azzal táplálom, hogy elmegyek ezekre az edzésekre. Szeptemberig biztosan fogok tudni járni, utána meglátjuk.

Az első edzésen most hétfőn voltam, és nagyon kellemes meglepetés volt. Többek között azért is, mert a fél órás erősítő edzés után még simán lefutottam a szigetkör maradékát. Ráadásul, legnagyobb megdöbbenésemre, egy csomó ideig én diktáltam a tempót. Még mindig megdöbbenek azon, hogy mennyire durván megváltozott a állóképességem és az erőnlétem. Fejben még nem tartok ott, ahol testtel már igen. Ezért a különleges felfedezésért is megérte már kicsit változatossá tenni az edzést. 🙂
aug 09
Mert kihívásból sosem elég
2016. augusztus 09. 11:04

Mor Fit Run 5.0 km 00:28:31 387 kCal

Való igaz, futáskor az ember leginkább önmagával küzd a távolság és az idő ellen. De sok dolog van még a futással kapcsolatban, ami gátat szabhat annak, hogy élvezd. Lehet ez akár a fájdalom, a kishitűség, vagy ha nincs meg a kellő motiváció. Én is folyamatosan keresem az inspirációt ahhoz, hogy ne hagyjam abba a futást. Például idén először sikerült elérnem azt, hogy nem hagytam abba nyáron sem, csak azért mert meleg van. Ebben sokat segített a Benefitness is, hiszen már nem csak magamnak tartozom elszámolnivalóval.

Futásnál természetes, hogy az egyik kihívás a hosszabb távolságok legyőzése. Eddig leginkább erre koncentráltam, mivel – és itt jön a képbe például a kishitűség – számos cikk elolvasása után, arra a következtetésre jutottam, hogy az én testem abszolút alkalmatlan a futásra. Minden testi adottságom arra irányul, hogy minél inkább megnehezítse a dolgomat. A szélesebb, nőies csípő nagyobb ellenállást jelent, a nagyobbacska mellek a hátamat terhelik brutál módon (pláne ütemes rázkódás esetén), és a nehéz csontozat sem a rekordállító atléták sajátsága, mert túlterheli az ízületeket. Ez utóbbi miatt például a balettiskolából is eltanácsoltak öt éves koromban. Sosem bántam meg.

Aztán amikor elkezdtem futni, az volt a fejemben, hogy nem érdekelnek a számok. Szerettem volna lefogyni és ez az egyik legjobb kardió tréning. Pulzusmérővel kezdtem, nehogy túllépjem a 120-at, ami a zsírégető limit. Az volt a célom, hogy minél több ideig fussak, tök mindegy milyen távolságra. Aztán észrevettem, hogy egyre gyorsabb tempónál érem a 120-at, így egyre távolabb jutok el. Két év múlva már nem kellett a pulzusmérő, megtanultam melyik az az ütem, amiben nem fulladok ki. Most már szerettem volna, egyre távolabb futni, mindegy mennyi idő alatt. Így jutottam el odáig, hogy elinduljak idén a 12 km-es versenyen. Ott jöttem rá, hogy tényleg minden fejben dől el.

És ha már így van, akkor miért ne próbálnék meg javítani az időmön is? Péntek éjjel véletlenül találtam rá a Sziget Run kezdeményezésére. Ez egy közösség, a Mór Fit Run, akik minden hónapban egyszer összegyűlnek a Margitszigeten. A kezdeményezés önkéntesei 5km-es távon segítenek lemérni az eredményedet, amit aztán felraknak a netre. Minél több eseményen veszel részt, annál jobban látod a fejlődésedet. Úgyhogy, gondoltam egy merészet és fel is jelentkeztem másnapra. Nagyon megérte, mert tényleg motiváló a tudat, hogy mérik az idődet, és ráadásul többekkel futsz. Ennek valamiért mindig olyan energiája van, ami lendületet ad. Normál esetben, amikor egyedül edzek, 5 km-en 33-34 perc között teljesítek… ez szombaton 28 perc 32 másodperc volt!

Szóval, új őrület lett rajtam úrrá, ami újabb motivációt jelent. ???? Ajánlom nektek is, hiszen az esemény ingyenes, és számos kezdő is részt vesz rajta, ami azért jó, mert nem veszik el a kedvüket az előretörő profik tömkelege. ????

A következő edzés lehet, hogy időpontban nem lesz jó, mert aznap délután verseny is van, de akit érdekel itt találja az eseményt:https://www.facebook.com/events/311200605892965/
aug 06
Egy Night Run futó fejében
2016. augusztus 06. 12:22

NightRun Budapest 12.0 km 01:15:00 488 kCal

Már leírtam és elmondtam pár helyen, hogy mennyire remek élmény volt számomra a Night Run. Nem csupán azért, mert életem leghosszabb távját sikerült teljesítenem, de azért is, mert életemben először szurkolóm is volt. Ezzel megint átléptem egy határon… egy lelkin. Nem szeretem, ha néznek edzés közben, és kifejezetten nem bírtam a gondolatát sem annak, hogy valaki vár rám, meg néz ki miközben szenvedek a távon. De most egy olyan ember kísért végig ezen a távon, akinél keresve sem találtam volna jobbat. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy sikerült 12 km-t lefutni. Nem is gondolnánk mennyit jelent a jelenlét.

Most pedig megosztom Veletek mi járt a fejemben az alatt az 1 óra 18 perc alatt, amíg futottam.

A rajtnál:
„Ez nem lehet igaz. Megőrültem én, vagy mi történt? Két hétig nem csináltam semmit és ezt pont a leghosszabb távú versenyem előtt. Csak gratulálni tudok magamnak. Na, nem baj, most már itt vagyok, beálltam a rajthoz. A legrosszabb, ami történhet az az, hogy sétálok. Ha kell, akkor már a Várba vezető emelkedőn is. A lényeg, hogy nem meghalni jöttem, hanem teljesíteni a távot. Persze, jobb lenne futva. Teljesen bolond vagyok. A francért nem néztem meg jelentkezés előtt a naptárat?! Bátor Tábor meg EFOTT fesztivál. Nincs élő ember, aki ezt meg tudná csinálni. Persze közben még dolgozni is bejártam. Úristen mindjárt kezdődik… remélem, eléggé bemelegítettem. Csak le ne sérüljek most meg.”

Az emelkedőn a Várba:
„Na, itt van az a nyomoronc emelkedő. Csak ezt éljem túl valahogy. Na, várjunk csak… ez nem is olyan meredek. Vagy csak MÉG nem olyan meredek. Azért jó volt, hogy egyszer elmentem arra az Élménykülönítményes futóedzésre a Várba. Na, AZ meredek volt!
De legalább semmit sem látok. Tök sötét van. Bekapcsolom a telefonos lámpát, nehogy most meg eltaknyoljak valami gödörben. Nahát, ez nem is olyan nehéz. Még ki sem fulladtam. Jaj, ezt utálom a legjobban a versenyeken: kerülgetni az embereket. Azért az elég durva, hogy emelkedőn felfelé, a lassú tempómban már előzök. Jaj, de szép a kilátás, és azok a tűzzel zsonglőrködő palik milyen ügyesek!”

7 km-nél:
„Hát, tessék, el is értem a távot, amit tavaly lefutottam Vivicittán. És még tök jól vagyok! Elképesztő! Ha idén nem lettem volna elég bátor, akkor most itt kéne nekem is lekanyarodnom a cél felé. Ehelyett megyek tovább egyenesen. Csak a 9 km-es frissítő pontot érjem el, onnan már fogom tudni, hogy hogyan osszam be a maradék energiámat. Bár most már akkor sem állok meg, ha kényszerítenek…”

9 km-es frissítőpontnál:
„Úristen, megcsináltam! Itt vagyok! Ez már a 9 km! Igen, kérek inni! Nem tudom mi van benne, de remélem, nem fog fájni a hasam. Miért nem lehet csak sima vizet adni? Ez az izotóniás ital le sem ér addig mire beérek a célba… MERT OLYAN GYORS LESZEK, HAHAHA!”

11 és 12 km között:
„Mindjárt ott vagyok, már látom a végét! És még csomó erőm van! Úúúú, és ez a dal! Ez a tavalyi gyülizene… „The ceiling can’t hold us”! Annyira jó ez az érzés! Évek óta erre vártam – a flowra! Végre újra érezhetem! És tudom, hogy meg fogom csinálni, és önerőből, és ennél nincs csodálatosabb! Bárcsak meg tudnám mutatni másoknak is. A lábam magától visz, és bizsereg minden porcikám a legkisebb lábujjam hegyétől a hajhagymáimig. Ilyen energia boostot kevés dolog ad. Talán még a feltétel nélküli, őszinte szeretet.”
jul 22
Na, jó. Újabb comingout!
2016. július 22. 10:56

Ahogy azt a Hupikék Törpikék címdalából is megtanulhattuk már: “az élet nem csak játék és mese”. Fellelkesülve azon, hogy a tábori turnus ideje alatt milyen csodálatos edzéseket és étkezést toltam, teljesen elszaladt velem a ló.

A tábor utáni héten úgy ítéltem meg, hogy egy kis felnőtt szórakozás sem árt, hiszen mégis csak szabin vagyok: elmentünk dagonyázni az EFOTTra. Esküszöm, hogy vittem a futócuccomat, de valahogy nem volt kedvem tökig érő sárban csattogni a Velencei-tó partján. Vessétek rám hát, az első követ…

Ennek az eredménye viszont az lett, hogy egy hét intenzív gyerektábor és egy másik hét intenzív felnőtt szórakozást kínáló, éjszakába nyúló (és – urambocsá – az alkoholt sem megvető) gőzkieresztés után, ezen a héten teljesen ki vagyok purcanva. Semmire sem vágyom, csak az alvásra. Önmagában véve, ezzel semmi gond sem lenne, hiszen mondhatnánk: egy hét nem világ. Aha. Ha ez nem az a hét lenne, amikor életem eddigi leghosszabb távját készülnék lefutni szombaton, akkor én sem paráznék ennyire. Na, most parázom…

Esküszöm, próbáltam reggel korábban felkelni, hogy elmenjek legalább 5 km-t futni, hogy legalább a jó érzés meglegyen, de meg sem tudtam mozdulni. (Ehhez persze hozzájárult az is, hogy nem kellett volna hajnalig skypolni minden nap, de ezt most hagyjuk.) Szóval jelentem: ELLUSTULTAM és a lehető legkritikusabb időszakban!

Szóval cross your fingers, ahogy az angol mondja. Két héten át nulla edzéssel most szombaton 12 km-t futok a Budapest Night Runon. Jah, azt említettem már, hogy lesz egy szakasz fel a várba? Fincsiiii…
jul 13
Mission completed :)
2016. július 13. 08:52
Örömmel közlöm, hogy a tábor teljes ideje alatt tartottam magam a saját, kitűzött edzéstervemhez. Sőt, túl is teljesítettem!
1. Első nap, amikor megjöttek a cimbikék (az önkénteseket hívjuk így) egy nagyobb rajjal mentem el futni a tó köré. Féltem ugyanis, hogy jól el fogok tévedni, ezért mindenképpen szerettem volna kíséretet az első alkalomra. A bizonyíték, hogy mennyien adnak a sportos életmódnak, még a turnus ideje alatt is, lenn látható a képen. 🙂 (Köszönet érte Linyának <3)
2. Második alkalommal Zsófival ketten voltunk, mert közben mindenkinek úgy alakultak a turnusos kötelességei, hogy már nem tudtunk egyszerre menni. Minden esetre nagyon büszke vagyok magunkra, hogy reggel 6:45-kor adtunk a poros országútnak. 😉
3. Harmadszor elaludtam. Ezúton is mélységes elnézését kérem szegény Zsófinak, aki meg rám várt. Hiába mondtam, hogy ebben az esetben keltsenek fel nyugodtan, nem tudom eldönteni, hogy kedvességből vagy félelemből nem történt-e ez meg. 😀
4. A negyedik alkalomra már egyedül mentem. Mivel volt egy minimális helyismeretem, úgy éreztem, hogy most egy kicsit élvezném azt is, ami miatt a futást annyira megszerettem: kitisztítja a fejem és helyre billenti a kusza érzéseket.
Amivel viszont nem számoltam az az, hogy még súlyzózni is fogok! Második nap ez az üzenet jött Melistől, aki az előző turnusban volt lenn:

“Még egyvalami, véletlen lent hagytam a zöld lenti 2-es szobácskéban a szekrény tetején a 2×2 kg-os zöld súlyzóimat…Csak hogy támogassam a benefittnesseket :DD”

Ennek én nagyon megörültem, mert már rég terveztem, hogy kicsit a karomat is kéne formázni, mert úgy fogok kinézni, mintha a felső testembe csak beszúrtak volna két pálcikát. Nem kell megijedni, azért nem gyúrtam magam Schwarzivá a turnus alatt, de párszor igénybe vettem ezt a váratlan ajándékot.

Köszönet érte mindenkinek, aki támogatott! Remek volt együtt Benefittnessezni 🙂
jún 30
Most jön, ami még nem volt
2016. június 30. 07:40

Eljött hát a hét, amiért mindannyian itt vagyunk! 🙂

Indul a Bátor Tábor II. nyári turnusa és ezzel együtt egy újabb kihívással nézek szembe. Aki már volt a táborban vagy akármilyen gyerektáborban, az pontosan tudja, hogy bizony ez nem arról szól, hogy életmódváltós praktikákat lenne időnk gyakorolni. Éppen ellenkezőleg…

Az étkezéssel itt nem hiszem, hogy gond lesz – ezt legalább kipipálhatom. Szerencsére, a tábor dietetikusai nagyon odafigyelnek a különböző igényekre, allergiákra, érzékenységekre és – őszintén szólva – soha olyan rostdús étrendem nincs és nem is volt, mint Hatvanban. 😀

A nagyobb gond az energiaszintemmel és a futóedzésekkel lesz. Az elmúlt hetekben arra edzettem, hogy reggel korán keljek és reggel járjak futni, hogy hozzászokjon a szervezetem. Abban bízom, hogy így sikerülni fog tartani a heti 2-3 edzést a táborban is, hiszen ott biztosan csak reggel lesz erre időm. Amit már nagyon várok az az,. hogy tudtommal sok cimbi jár reggel futni a tábor alatt is, úgyhogy ez egy extra élmény lesz. 🙂

Most jön, ami még nem volt: tényleg elmegyek futni reggel a tábor ideje alatt, és nem csak megutaztatom a cipőmet. 😀
jún 22
Color Run a bakancslistán – pipa
2016. június 22. 11:36

Újabb bankacslistás projekt került kipipálásra szombaton. Igazából sok rosszat írnak az idei Color Runról és a tény az, hogy valóban elszúrtak a szervezők szinten mindent, amit el lehetett. De két dolgot mégis tanultam magamról ez alatt a kihívás alatt is.

1, Tényleg nagy motiváló erő az, ha éppen az egyik régi vágyadat készülsz valóra váltani.

Régóta szemeztem ezzel a Color Run dologgal, ezért amikor végre ott állhattam a tömegben igazából a rossz dolgokat sem láttam annyira nagyon vészesen. Nyilván rettentő kellemetlen volt ott főni a napon és semmit sem tudni (legfőképpen azt nem, hogy mi a nyavalyára várunk mégis), de pont elegendő pozitív energiát adott a gondolat, hogy végre itt lehetek.

Bevallom: egy ponton majdnem feladtam, arra hivatkozva, hogy pont aznap érkeztek meg Varsóból a barátnőim és csak rám vártak a Nyugati McDonald’sban. De aztán nem hagytam magam eltéríteni…

2, Több mint egy órás napon álldogálás után nemhogy nem kaptam napszúrást, de le is futottam az 5 kilométert séta és szünet nélkül.

Azt hiszem, tényleg kemény vagyok. Ez azért tényleg nagy löketet ad a következő felkészülési időszakhoz… Jöhet a Night Run és életem leghosszabb távja: 12 km!

+1 tanulság: bár egyedül jelentkeztem a The Color Runra – ahogy azt a képek is mutatják – nem kellett egyedül futnom, ugyanis egy teljesen véletlen találkozás alkalmával kiderült, hogy több Bátor Táboros cimbike is benevezett. Így nem futottam egyedül a Color Run-t! J

Cimbi’s everywhere! <3
jún 10
Vasárnap Gyurival a TV-ben
2016. június 10. 15:10

Szóval, ezt csupán emlékeztetőül írnám, hogy most vasárnap a Duna TV-n 11:30-kor kezdődik az Önkéntesek című műsor, amiben Gyuri és én mesélünk a BENEFITnessről, meg arról, hogy mit csinálunk, miért csináljuk, hogyan csináljuk. 🙂

Mondjátok el ismerőseiteknek, hogy ha éppen amúgy is otthon fetrengenének a TV előtt motiváció hiányában, hogy elmenjenek sportolni, akkor pont nekik szól majd a műsor.
jún 02
Futva-blogoló önkéntes a Duna tévén
2016. június 02. 17:10

– Kérlek, a laptopodat is hozd magaddal.
– Rendben, de futócuccban megyek, az nem gond?
– Nem, sőt! Felvesszük, ahogy futsz, aztán ahogy megírod a posztot róla.

Így egyeztettünk a Duna TV Önkéntes című műsorának riporterével, Ádámmal. A forgatás az első pillanattól tartogatott meglepetéseket kezdve azzal, hogy pont abban a percben, hogy összetalálkoztunk és megtörtént a bemutatkozás, azonnal elkezdett esni. Murphy dolgozik.

„Radmila, esőben szoktál futni?”

Hát, nem sűrűn. Gyorsan bevackoltuk magunkat a Víztoronyhoz, hogy addig is felvegyünk pár dolgot, amit fedett helyen fel lehet. Végül elállt az eső és kezdődött az, amitől mindig is kivert a víz: minden oldalról kameráznak, ahogy futok! Állóképeken még csak hagyján, de mozgón elképzelésem sincs, hogy nézhet ki a dolog. Folyton az járt a fejemben, hogy nem túl nagy-e a hasam, nem futok-e csámpásan vagy átlátszik valami, aminek nem kéne (ne kérdezzétek mi, akármi lehet ilyenkor)! Persze már csak a lábamról felvett közeli után vettem észre, hogy a futócipőm nyelve ferdén állt. Na, mindegy, legalább élethű. El kell engednem, hogy nem leszek az interneten keringő, motivációs képanyagok alanya.

Aztán az interjú alatt már kicsit felszabadultabb voltam, beszélni mégiscsak jobban tudok. Az egyik kérdés az volt, hogy szerintem miért jó önkéntesnek lenni. Jó kérdés. Igazából azon sem gondolkodtam még, hogy én miért csinálom, mégis úgy érzem, hogy sikerült szavakba öntenem.

De a válasz majd csak jövő vasárnap derül ki a Duna TV-n. 😉

És Nektek mit jelent önkéntesnek lenni?
máj 25
Motivációs ruha mustra
2016. május 25. 22:48

Mindannyiunk szekrényében lapul néhány olyan ruhadarab, amelyeket egy adott bolt próbafülkéjében jó vételnek találtunk, vagy éppen amikre mások beszéltek rá minket. Utólag kiderül, hogy nem is állnak olyan jól, mivel itt-ott kibuggyan vagy kidomborodik egy s más. Pedig akár már majdnem jók is lennének. Az ilyen ruhák az ideális motivációs-ruha jelöltek.

De miért is van erre szükség? Az életmódváltás során számtalanszor ütközünk nehézségekbe a motivációnkat illetően. Sokszor egy-egy baráti beszélgetés is elegendő ahhoz, hogy átlendüljünk a holtponton, de előfordulhat, hogy egy idő után már nem látjuk a fától az erdőt (a kilóktól a fogyást?). Mondhatják nekünk, hogy milyen jól nézünk ki, vagy mutathat a mérleg, amit csak akar, ha a szemünk nem ehhez a látványhoz van szokva. Bizony, akármi is a cél, a legnehezebb az agyunkat átállítani, de egyben a legfontosabb is, hiszen nincs motiválóbb, mint látni a változást.

A motivációs ruha pedig egy olyan trükk, aminek a segítségével meggyőzhetjük az agyunkat, hogy ne higgye, hogy semmi sem változott az elmúlt néhány hónapban, sőt, visszahíztunk. Időről időre felvesszük a ruhát és megnézzük magunkat benne jó alaposan. Az is hasznos lehet, ha lefotózzuk magunkat benne, hogy össze tudjuk hasonlítani a változást, de némi idő múlva úgyis az lesz az igazi élmény, amikor rájövünk: „Hé, ez jól áll!”

Általában 1 ilyen ruha bőven elég. Na, nekem rögtön négy is van. Nekem egyberuhát venni amúgy is egy rémálom, mert legalább két különböző méretű ruhából kéne összerakni, de ez most nem ide tartozik. A motivációs ruháim között van olyan, amelyiket egyszer-kétszer hordtam, de van olyan is, amit nyilvánosan egyszer sem! Ez utóbbi kategóriába esik a képen látható csíkos csoda, amire anyám beszélt rá. Soha sem mertem benne kimenni az utcára. A másik, amelynek csodálatosságáról szintén jó szülém győzött meg: a rövidnadrágos, pánt nélküli szett. Ebben legalább voltam utcán. Kétszer.

A másik két ruha valójában sokkal inkább megfelel a célnak, hiszen ezeket valamikor hordtam is. Mi lehetne motiválóbb, mint újra belebújni egy régi, kedvenc ruhadarabba?! Hát, az, hogy sokkal jobban áll most, mint annak idején. 😉
máj 22
ÉletmódVÁLTÓ – 2016 első verseny
2016. május 22. 19:40

Ma levonult az idei első versenyem. Nagyon izgultunk előtte a lányokkal, annyira, hogy nem is igazán tudtunk magunkkal mihez kezdeni.

Több szinten is nehezített pálya volt ez a mai: ma volt először 28 fok idén és persze a legnagyobb hőségben rajtoltunk el. Ráadásul még mindig virágzik az a nyomorult nyárfa, vagy melyik az, amelyiknek ilyen fehér, szöszös termése van és száll a levegőben. Na, abból is benyeltünk párat. De végül is megérte, mert amikor elindult a rajt, akkor mindenki kitett magért.

Megegyeztünk, hogy életünk legjobbját futottuk mindannyian. Nagyon büszke vagyok a csajokra, és örülök, hogy belevágtunk. Remélem, még lesz ilyen. 😉
máj 19
Bandi’s Angels bevetésen
2016. május 19. 08:17

Szóval úgy történt, hogy amikor Nikit véglegesítették elhatároztuk, hogy most már a sarkunkra állunk és megalapítottuk a Bandi Angyalai futóklubbot.

Judit, Niki és én kolléganők vagyunk. A munkahelyi futóklub nem látszott továbblépni a tavalyi Vivicitta óta, ezért enyhe ráhatással gondoltam berántom a Benefitness spirálban a két lányt is.

Kinéztük a legközelebbi futóversenyt és választottunk egy olyan távot, amit mind a hárman megugorhatónak éreztünk. Ez lett a 3 x 1,5km-es váltó.

Szóval vasárnap futok versenyen. Ismét. A MikuLáss futás óta most először. Amióta kiderült a tejérzékenységem, most először. Kicsit izgulok. Szurkoljatok majd!
máj 01
Cirkalmas cikória enciklopédia
2016. május 01. 20:11

Az a helyzet ugyanis, hogy a kávét is elég rosszul viseli az immunrendszerecském. Orvosi utasításba kaptam: figyeljem, mire reagál a szervezetem, mert az a legtutibb indikátor. Így történt, hogy kiderült: nem csak a tejtermékektől és a szóját/lecitint tartalmazó élelmiszerektől, de a kávétól is búcsút kell vennem.

Én kávéfüggő vagyok. A mai napig megkívánom, amikor megérzem az illatát és gyászos arccal sóhajtok nemköszönöm-öt ha megkérdik, kérek-e kávét. Olyan ez, mint a cigaretta – le lehet szokni, de életed végéig függő maradsz.

Viszont azt kell, hogy mondjam, hogy zsenialitásom csimborasszója volt befizetni azt a múltkori vegán főzőtanfolyamot. Ott több dologra is mutattak nekünk alternatívát és így indult el kalandom a cikóriával. Olvassátok hát, és okuljatok.

A cikóriát kávéalapanyagként már a XVII. század óta hasznosítják. A cikóriakávé a babkávénál jóval egészségesebb mert nem tartalmaz koffeint, káros anyagokat, de sok vitamint és ásványi anyagot igen, pl. magnéziumot, A-vitamint, folsavat, kalciumot, stb. Forrás: bolthely.hu

1, Multi cikória

Első találkozásom volt ez a szerelemhelyettesítővel. Hát, próbálkoztam én mindennel: forró vízben feloldani, lefőzni kotyogós kávéfőzőben, sőt, még török kávénak is megpróbáltam megcsinálni. Szörnyű, szörnyű és katasztrofális. Ugyanitt: aki szeretne egy fél csomag cikóriát kipróbálásra, jelentkezzen. Összeomlottam. De aztán újrapróbálkoztam.

2, Maci kávé

Minden 40-es kollégám nosztalgiával sikkantott fel mikor meglátták a dobozát. Kevesen tudják, de ez a készítmény hiába instant cikória kávé, valójában annyi hozzáadott cukrot tartalmaz, hogy az már több mint indokolatlan.

3, Biopont instant cikória

Hozzáadott cukor nélküli instant cikória kávé. Egy a baj: nehéz eltalálni az arányokat, hiszen forró vízzel kell felönteni és ha túl sokat adagolunk hozzá, akkor ihatjuk a barnás forró vizet a kávépótlék helyett. Ettől függetlenül jobb, mint a semmi.

4, Ismeretlen eredetű cikória

Nekem azt mondták, hogy elméletileg létezik olyan állagú cikóriaőrlemény, amely lefőzhető a kotyogós kávéfőzőben. Jelentem, a hír igaz! Egyik kedves kollégám elhozta otthonról a sajátját, mert ő úgysem issza. A baj csak, az, hogy már rég nem az eredeti dobozában van, ezért nem emlékszik mi a márkája… Szóval, ha valaki felismeri a képen látható cikóriát, jelentkezzen! (Állítólag olasz és valami piros, fehér, zöld dobozban volt. És már nagyon fogy!)
ápr 24
Pörög a hét
2016. április 24. 20:08

Sziasztok!

Nagyon régen nem írtam, ezért csak egy gyors helyzetjelentést adok most magamról. A héten elég sűrű volt a menet, de annál izgalmasabb!

Vettem magamnak egy új futócipőt!! <3 Szerencsére még arra is találtam időt, hogy kipróbáljam élesben. Nem csak kényelmes, de gyönyörű is. Ha főzni is tudna, elvenném feleségül. (Csak nehogy Lézer, a biciklim, megtudja, mert féltékeny lesz.)

De bicikli fronton is vannak fejlemények: most már ahova és amikor csak lehet, azzal megyek. Legyen szó akár bevásárlásról vagy konditeremről – már ki is szúrtam, hogy a Westendnél hol vannak a biciklitárolók. Kezdem megérteni a kocsitulajdonosokat, akik a sarki kisboltba is autóval járnak. Egyszerűen minden olyan utat, amit nem két keréken teszek meg, elpocsékolt időnek érzem.

Na, meg persze megünnepeltük nagybátyám 60. szülinapját is. Volt zenekar, szerb zenével, úgyhogy egyértelműen volt kolo is. Azok közül a tánclépések közül azért néhány figura felér egy aerobik órával, úgyhogy szépen be is vezettem az edzésnaplómba. Mielőtt még megkérdőjelezné bárki ennek a jogosságát: még meg is izzadtam elég durván!

Szóval tényleg nagyon pörgős hét volt, de annál élménydúsabb, amit a Nemzetközi Könyvfesztiválon zártam. Igazándiból onnan érzem, hogy jobb erőnlétem van, mint az előtt, hogy nagyon jól bírtam fizikailag az egészet. Fáradt vagyok, de nem kimerült és ez azért nagyon fontos eredmény.

Beszéljenek hát a képek:
ápr 14
Áj vant tu rájd máj bááááájk…
2016. április 14. 08:15

Ma erőt vettem magamon. Félretoltam az összes kifogást (pedig ma reggel is annyira jókat találtam ki) és elindultam biciklivel munkába.

Hát, körülbelül így képzelem azt, amikor a babás barátnőim elindulnak sétálni: biciklikompatibilis öltözet – lehetőleg réteges, hogy tudjak vetkőzni, amikor elkezdek izzadni, de mégse fázzak, ha fújna a szél; biciklikosár rögzít; első-hátsó lámpa fel; női ridikül átpakol egy nagy táskába, amibe belefér a bicólakat és a pumpa – na jó, a pumpát most inkább mégsem viszem, az már túlzás… ja, a laptopomat meg a céges telefont meg majdnem otthon hagytam. Na, jól van, most már tényleg indulás… bakker, az ebédem!

Már úton vagyok, amikor egy kerékpáros társam rám szól, hogy lapos a hátsó kerék. “Fenébe, mégis hozni kellett volna a pumpát.” Még pont közel vagyok egy benzinkúthoz, úgyhogy leszállok, visszatolom a biciklit, felfújom a kereket és újra nekivágok. Hamarosan elérek az első sarkalatos ponthoz: vajon fel tudok-e önerőből tekerni a Margit hídon… kicsit lihegek, de simán megy! Elönt az endorfin és a büszkeség! Már azon jár az eszem, hogy hogy kéne lenyújtani a combomat, ha beérek az irodába.

Valamikor minden tevékenységet először csináltunk, csak ma már annyira természetes, hogy nem is emlékszünk rá mennyire tartottunk az első alkalomtól. Remélem, a biciklizés nekem is egy ilyen természetes dolog lesz!

Vigyázzatok magatokra! Éljen a tavasz!
ápr 12
Száguldás, Puch és szerelem
2016. április 12. 21:00

Télen elhatároztam, hogy megveszem életem első, saját biciklijét. Regisztráltam hát egy csoportba, ahol használt, jó állapotú bringákat adnak el potom áron. Ezek a kis árvák legtöbbször olyan külföldiek tulajdonában vannak, akiknek lejár az ösztöndíjuk vagy elhagyja a szerelmük, ezért nagyonsürgősenazonnalihatállyal haza kell költözniük. És persze szabadulnának a géptől.

Mikor szembe jött ez a hirdetés, ismét elfogott a bizsergést. Egy-két jelöltről már lemaradtam azelőtt, de most újra éreztem, ahogy a vér a fejembe száll, kipirulok az izgalomtól és rögtön gépelem a megszokott sorokat: “Hi! Is the bike still available?”.

Odaértem, megláttam, mentem vele egy keveset és még a leeresztett kis gumijai ellenére is éreztem: ez szerelem. Ha furkós bottal vernek agyon sem engedem őt már el.

A hétvégén átesett egy szezonfelkészítő generálon, hogy bírja a gyűrődést. Igen, ő az én kis puchom, szemem pici fénye, neve még nincs, de egyelőre a Lézerre is hallgat. Ráadásul, a mentális kötődés sem lehet véletlen – tervezője, Janez Puch is szlovén volt. Hát, persze, hogy csak a délszláv… 🙂
https://en.wikipedia.org/wiki/Johann_Puch
ápr 09
Tréning a Városligetben
2016. április 09. 17:30

Vártuk, hogy esni fog. Vártunk türelemmel. Cseszett esni. Mi meg csesztünk rá és elmentünk futni. 🙂

Anikó most kezdett bele egy óriási kihívásba: 10 hetes diéta challenge, amelynek a végén az nyer, akinek a legtöbbet sikerül fogyni. Nem csak, hogy egy hét alatt leadott két kilót, de eljött velem futni annak ellenére, hogy még fáj a térde.

Nagyon büszke vagyok rá! Kitűztük, hogy legalább 30 percen át fogunk futni a Városligetben. Hősiesen bírta és sikerült is lefutnunk 3,5 km-t! Köszönöm a társaságát ezúton is, mert példaértékű a kitartása és az elszántsága! <3 Ezért hadd idézzem most zárásul a Halott Pénz nevű formációt:

“Mer’ az akarat győzhet a tükörrel
Szembe megyek én, hogy kitörjek…”

Amint az a képekből is látszik, sajnos továbbra sem tanultunk meg selfiet csinálni… vagy mi látszódtunk vagy a felirat.
ápr 08
Batman visszatér és comingoutol
2016. április 08. 10:53

A héten többen is megkerestetek személyesen, hogy mi ez a BeneFITNESS, amit csinálok, mennyire jó dolog már és milyen szívesen olvastok, és ez mind rettenetesen jó érzés, ráadásul tényleg nagyon nagy erő rejlik benne. 🙂

Tartozom egy vallomással: sajnos nem megy olyan simán a rendszeres futóedzések beillesztése a hétköznapjaimba, mint azt szerettem volna. Ez eléggé lenyomta a hangulatom és kezdtem kicsit ellustulni. Aztán jöttetek TI a sok pozitív beszélgetéssel és azzal, hogy szépen gyűlnek már az adományok is (amiért külön nagy-nagy köszönet)! Ezek után úgy éreztem, hogy bizonyítanom kell felétek, ezért megint elkezdtem reggelente kondiba járni. És nem halogatom tovább a futást sem, úgyhogy visszaszálltam a futópadra is…

Ebből is látszik, hogy az igazi hősök a háttérben bújnak meg és itt járnak közöttünk. Az én hőseim TI vagytok, akik az úton tartanak. Ezt erősítette meg az az “Isteni” jel is, hogy visszaköszönt egy tavalyi szerelem az egyik bolt polcáról: a Batmanes nadrág! <3
Kérte, hogy vigyem haza, ne hagyjam még egy évig ott vesztegelni, így hát megesett rajta a szívem. Felvéve több szinten is rettenetesen menőnek – és egy kicsit hősnek is – érzem magam!

(A kép a fitnesz teremben készült ma reggel 7.05-kor.)
ápr 02
‘Vegánul’ főzni
2016. április 02. 18:46

Pár hónappal ez előtt részt vettem egy vegán főzőtanfolyamon. Az volt az alapötletem, hogy a vegánok nem esznek semmit, ami állati eredetű – így tejet sem – mégis egy csomó ételt el tudnak készíteni. Ezért szerettem volna pár trükköt megtanulni, amiből tudok inspirálódni.

Annak, hogy csak magamnak főzzek, sok értelmét nem láttam. Ha magamnak csinálok valamit, akkor az a legtöbbször valami gyorsan összepattintható egytálétel, csak ne kelljen vele sokat vacakolni meg pepecselni. Ezt kiküszöbölendő arra jutottam, hogy bizony vendégeket kell hívnom, hogy rávegyem magam egy valódi főzőcskére.

Előző este előkészítettem a magyaros zabfasírtot, a brokkolifalatokat és a szejtánt, úgyhogy szombat reggel csak a sütőbe kellett őket besorjázni. Semmihez sem használtam tojást és a állati eredetű tejet sem. A végeredmény egészen meglepő és finom lett! Szerencsére a vendégeknek is ízlett, én pedig boldog voltam, mert újra beszabadulhattam a konyhába!

A főzést egy igen kreatív és felszabadító tevékenységnek éltem meg, hosszú hónapok óta először. Hála a tanfolyamon látott alaptrükköknek nem estem pánikba, amikor elkezdett szétesni a fasírt majd szétfolyni a brokkolifalat, és még akkor sem, amikor kiderült, hogy túl nagy tepsit választottam a piskótához… Mindet megoldottam! És meg is ettük!

Ti mikor főztetek utoljára valamit, csak úgy a saját szórakoztatásotokra?
már 30
You motivate – I run
2016. március 30. 21:40

Nagyon jó érzés, ha az ember magáért csinál valamit, de az az igazság, hogy legtöbbünk nem annyira önző, hogy ez huzamosabb ideig motiválja (lehet, hogy naiv vagyok, de akkor is ezt gondolom). Nagyon hálás vagyok a kedves szavaknak, biztatásoknak és azoknak is, akik személyes részvételükkel segítenek az életmódváltás útján!

Ezért is sikerült ma 8,3 km-t lefutnom 55 perc alatt! (Ez másfél szigetkör, meg egy kevés.) Soha az előtt sima edzésen nem futottam ilyen hosszú távot!

Nagyon-nagyon jó érzés volt és büszke voltam magamra, de tudjátok, hogy mi volt még ennél is jobb? Amikor hazaértem és láttam, hogy az összegyűjtött támogatás elérte a 8%-ot! <3

Örömömben le tudnék futni még egy fél szigetkört!
Köszönöm, thank You és keep on running!
már 28
Fitty Húsvét
2016. március 28. 21:45

Itt a vége Húsvétnak, ami a Karácsonyhoz hasonlóan a nagy zabálások időszakaként van számon tartva. Szóval, mondhatni, az életmódváltás el is érkezett az első kihíváshoz…

Anya csak egy van
Szerencsére Anyukám többé-kevésbé tisztában van a reformkonyhával, meg most már azzal is kezd megismerkedni, hogy mi az amit ehetek, úgyhogy ennek fényében készült vegán sajtból és rizslisztből sajtos rúd, csökkentett cukortartalmú puding és a tárkonyos ragulevesben is olyan leveskocka volt, ami nem tartalmaz laktóz- és szójaszármazékot. <3
Cserébe vasárnap elvittem őt jógázni.

U.I.: Ma reggel, életemben először ettem retket is… nem is olyan rossz.

7 km – 47 perc
Nagyon sokáig tartott, hogy elérjem a 7 kilométeres álomtávot futásban. Mikor újrakezdtem pár napja még nem voltam benne biztos, hogy ki kéne tologatnom a határaimat ilyen szempontból, de vasárnap kedvet kaptam és elfutottam a házunktól a Margit-szigetig, majd egy rövid séta után úgy döntöttem, hogy megpróbálhatnám a teljes kört is. És sikerült! Ráadásul csak 4 perccel rosszabb időt futottam, mint tavaly Vivicittán, ezen a távon. (Hozzátenném: ott majdnem megmurdeltem mire beértem… most azért hajszálnyival jobban ment. Persze, a versenyen nem sétáltam. Picit sem.)

Vinyászával dícsérd a Húsvétot
Épp kezdtem volna csüggedni, hogy végre egy hétfő, amikor tényleg el tudok menni jógára, de hát ma senki sem dolgozik… és tévedés! Eszter a szünnap ellenére is várt minket a Bandha Worksben a szokásos Vinyásza Krama óránkra, amire ezúttal Anyukám is elkísért.
Eszter tinikori barátnőm, ezért sokkal nagyobb bizalommal merem próbálgatni a pózokat az ő felügyelete mellett, mint az eddigi jógaoktatóknál. És ma egy-két esetben igen látványos előrelépést tettem! Úgyhogy öröm van és boldogság, de erről később részletesen is írok majd… 😉

És nektek hogy telt a Húsvét?
már 26
Egy hirtelen jóga óra története
2016. március 26. 15:22

Sokan nem szeretik a Facebookot, mert zavarja őket, hogy mások kiposztolják az egész életüket. Az tény, hogy volt idő, amikor több ultrahangfelvételt láttam a falamon, mint ami egy szülészeti osztály nővérszobájában felelhető (jobban belegondolva, ott talán egy sincs), de mint azt már a Jurassic Parkból tudjuk: az élet mindig utat tör magának. Mégis, ha okosan használjuk a közösségi portál lehetőségeit, rég nem látott ismerősökről derülnek ki hasznos, olykor szívmelengető infók. Itt van például Juli.

Julival egy középiskolába, aztán ugyanarra az egyetemre jártunk. Egy nap a Facebook háttérmotorja segítségével – ahol az érdeklődési köreinkről begyűjtött elektronikus információkat tárolják – ráébredtem, hogy Juli jógaoktató. Az hagyján, de éppen most csütörtökön tartott bemutató órát. És mi több, pont a közelemben… Kísérteties egybeesések vannak itt, kérem szépen.

Úgyhogy gondoltam egy hirtelent és jelentkeztem. Nagyon jó hangulatú óra volt, nagyon kedves emberekkel, akikkel tényleg sikerült összehangolódni, bár akkor láttam őket először. Köszönet Julinak az óráért és Ádámnak, hogy helyet adott ennek az élménynek a Testhangolóban.

Julival pedig legközelebb a futópályán találkozunk. 😉
már 22
Radi reloaded!!! <3
2016. március 22. 22:12

És igen!
Ma Réka barátnőmmel ott folytattuk, ahol abbahagytuk decemberben mielőtt rosszra fordult az állapotom: este, Margitsziget, szigetkör.

5,27 km 38 perc alatt teljesítve!!!

Közben persze cseverésztünk, megváltottuk a világot, legyőztük a gonoszt, majd a végén megállapítottuk, hogy iszonyú jók vagyunk és jövő héten ugyanitt, ugyanvelünk!

Ér csatlakozni hozzám egy motiváló szigetkör erejéig és ne felejtsétek: változunk, hogy változtassunk – én a Bátrakért változom, segítsetek ebben!

(A képen látható póló nem képezi a tulajdonomat, de ha valaki tudja hol lehet ilyet beszerezni, ne legyen rest szólni ez ügyben!)
már 19
Indul a mandula, avagy éljenek a webshoppok
2016. március 19. 17:33

Na, mivel azt jelöltem meg, hogy szeretném folytatni a futást a program keretében, így erősen eljött az ideje, hogy ennek dokumentálható nyomai is legyenek (ergo: el is kéne kezdeni a futást).

Nagyon nem akaródzott, már mindent kitaláltam, hogy mamiértnem, majdlegközelebb, mostnemézremacsít, bla, bla, bla… Aztán azt olvastam valahol, hogy apróságokkal saját magadat is tudod motiválni, például ha veszel valami új kiegészítőt sportoláshoz. Ez az! – mondtam magamnak – vásárolni fogok, az legalább megy.

Szükségem lenne egy új futócipőre is, de ahhoz még időt kéne találnom, hogy elmenjek lábdiagnosztikára. Akkor valami olyat kéne beszerezni, ami kevésbé időigényes, így a sportmelltartóra esett a választásom. Hát, mondanom sem kell, hogy ez egy 1,5 hónapos (nem, nem gépeltem félre) projekt volt!!! Egyszerűen nem volt időm elmenni a nyavalyás boltba megvenni a nyavalyás sportmelltartót. Ilyen ütem mellett az új futócipőt kb.1 évig fogom halasztgatni… Aztán jött a mentőötlet: internetes vásárlás. Hosszú kínlódás után lecsaptam a webshopra amíg még ingyenes volt a kiszállítás (plusz még 20% kedvezményt is kaptam – yeah 🙂 ) és megszereztem a képen látható csodaszínű darabot.

Azért szeretem ennek a márkának a sportmelltartóját, mert választható erősségű, és ha odaírják, hogy STRONG akkor az tényleg az és tartja, amit kell. Érdemes beruházni és többet is kipróbálni, mert ez lányoknál van annyira fontos, mint általában véve a futócipő minősége.

Tegnap fel is avattam, hiszen az edzéstervben is beütemezésre került tegnapra a futás, és 30 perc alatt 4,5 kilométert tettem meg. Jól esett, nem is kínlódtam annyira, mint amennyire gondoltam, hogy kínlódni fogok, ráadásul büszkeséggel töltött el, hogy a szintidőm sem romlott sokat.

Úgyhogy öröm van és boldogság. Apropó: nem tudja valaki, hogy weben keresztül nem csinálnak-e lábdiagnosztikát valahol?
már 17
Mit tanultam a Benefitnessből eddig
2016. március 17. 15:34

Alapvetően környezet-, egészség-, test- , ön- meg mindenféletudatos vagyok, ahogy az egy modern, fiatal hölgyhöz illik, de még így is értek meglepő felfedezések magammal kapcsolatban a program indulása óta. Ezeket szeretném most megosztani Veletek első poszt gyanánt.

1, Egyél többször keveset… de hányszor?

Amikor évekkel ez előtt elkezdtem az első életmódváltó törekvéseimet, nagy segítség volt az egyetemi, hedonista életből történő átállásból az az elv, hogy legalább ötször együnk egy nap, csak az adagokra kell figyelni. Alapvetően ebben nem is láttam problémát, de aztán jött a feladat: a Benefitnesshez el kellett kezdeni felírni, hogy mit eszel, mennyit és mikor.

Az hagyján, hogy rájöttem, hogy valójában korántsem eszem annyi zöldséget és gyümölcsöt, mint ahogy azt én gondoltam – azt hiszem, hogy ezzel az emberek jelentős része így lenne. De ami visszaköszönt a jegyzeteimből az ennél is érdekesebb volt: tényleg sokszor eszem egy nap. Voltaképpen reggeltől esti folyamatosan!

2, Mennyi az annyi kalóriában?

Alapelvem volt, hogy nem mérem a súlyomat mérlegen (mert rossz hatással van a pszichémre) és nem számolom a kalóriákat (úgysem tudok rendesen számolni, minek akasszam ki magam feleslegesen). Hát, a program indulásakor mindkettőről le kellett tennem. Elméletben tudtam, hogy egy felnőtt nőnek 2000 kalóriát elegendő bevinnie naponta, a fogyáshoz pedig 1300 körülire kéne csökkenteni ezt a számot. Azt hittem éhen fogok halni! És emellett még sportoljak? Megőrültek ezek?!

Aztán elkezdtem számolni a fenn említett jegyzetekből a kalóriákat és rájöttem, hogy nem is olyan rossz a helyzet. Mivel ülőmunkát végzek, valószínűleg arra a 2000 kalóriára sincs szükségem – most lehet, hogy Kati (a dietetikus) meg Zsófi (az egyik edzőnk) egymás vállán zokognak, hogy ennyi marhaságot összehordok itt – de egy kis odafigyeléssel és tervezessél a napi 1400 kalóriát tök elegendőnek találtam.

Más: Tudtátok, hogy a kávéban nincs kalória?

3, Ha nem lóg ki a beled, nem is edzel rendesen!

Legalábbis egész eddigi életemben azt gondoltam, hogy muszáj, hogy így legyen, mert különben mi értelme van az egésznek, ugyebár. Úgyhogy igyekeztem minden edzésnél megizzasztani magamat, mint egy jóképességű igás lovat. Ennek az volt az eredménye, hogy amikor nem éreztem magamba elég erő ahhoz, hogy ezt megtegyem magammal, inkább már le sem mentem az edzőterembe, mert csak pénzkidobásnak ítéltem a dolgot.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy bizony ilyen elvek mellett nem igazán fog összejönni a kitűzött, edzéssel töltött óraszám. Rossz érzéssel bár, de lelátogattam egyszer-kétszer a konditerembe csak ilyen tessék-lássék edzésecskékre is. És rájöttem, hogy nagyon jól esnek! Aztán rájöttem arra is, hogy igenis használ!! Mivel nem csupán az edzésekkel akarom elérni a változást, de az étrendemre is figyelek, a kettő együtt sokkal hatékonyabb, mintha szalonnán élnék, és közben maratonokat futnék (möhöhö). Úgyhogy most már nincs lelkiismeretfurdalásom akkor sem, ha csak picit izzadtan, de jó érzéssel távozok a teremből.

Úgyhogy bár csap másfél hónapja nyomjuk a dolgot, én már egyik ámulatból a másikba estem! 🙂 Hogy kitartson ez a lendület, inspiráljatok Ti is azzal, hogy segítitek az adománygyűjtésemet!

Csókpuszi a követekző posztig