Kökény Krisztina

Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.

Harminchárom éves leszek idén.

Egész életemben csak a jobb szememre láttam. Mikor Anyukámmal a szegedi kórházban közölték, hogy a gyerek szemét nem lehet megmenteni, ő természetesen könnyekben tört ki. Anyuka sorstársai vigasztalták, s mosolyogva közölték, hogy ez nem baj. Sőt. Ezzel együtt lehet élni.
Igen, így visszatekintve, tudom, hogy tökéletesen egészséges vagyok, s mindenem megvan. Mégis, néha elveszek az élet útvesztőjében. Viszont most meg szeretném mutatni, hogy meg lehet találni az ösvényt, hiszen ez a Bátraknak is sikerült. Így, nemcsak magamért váltok életmódot, hanem miattuk is, főleg miattuk, akiknek még nagyon sok árnyéknak kell hátat fordítaniuk. Segítsetek nekem ebben. Segítsetek Nekik ebben.

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

6 000 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Sportos leszek

55

ÓRA

180

ÓRA

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

Támogatom
  • okt 31
  • Hála

    Eltelt egy hónap, mióta legutóbb jelentkeztem. Sok minden történt, leginkább a fejemben. J Na jó, nem csak ott.

    Beköltöztünk, szépen kezd kialakulni a lakás. Nagyon sokat voltam kint a kertben, amíg lehetett, amíg nem volt sötét munka után. Remek testmozgás, edzés a kerti munka, minden izomcsoportot megmozgat, s észre sem vesszük, hogy már hat órája kint vagyunk a kertben. Jó a levegő, szépek a növények, szemet gyönyörködtető. Vannak pillanatok, amikor lehet gondolkodni, amikor lehet tervezni, vagy a múltba révedni. Ahogy korábban már sokszor leírtam, az életmódváltás egyben szemléletváltás is, s nemcsak abból áll, hogy beiktatom a napjaimba a sportot, vagy elkezdek egészségesebben étkezni. Ez egyfajta lelki folyamat is, mert a régi, berögzült, sokszor csak ártó szokásainkat, félelmeinket a legnehezebb legyőzni. Meg persze az is irtó nehéz, hogy ne máshoz hasonlítsuk magunkat folyamatosan. Aki egészséges önbizalommal rendelkezik, annak talán ez a folyamat könnyebb. Aki meg folyamatos teljesítmény kényszerben, és elfogadási kényszerben van, mint én, annak nehezebb. Rettentő nehéz legyőzni azokat a régi félelmeket, ami már lassan a bőröm alá kúszik, amitől éveken át nem tudtam szabadulni, ami folyamatosan a fülemben cseng. Hiába van szép házunk, szép kertünk, kutya, macska, szerető család, vannak dolgok, amik megmaradnak, s csak kínkeserves önismerettel lehet legyőzni.

    Kezdjük azzal, hogy ha akarom, ha nem, a szemem miatt mindig más voltam. Elmondani ezt egy új pasinak, barátnak, barátnőnek, munkahelyen, iskolában…..nem, nem kancsal vagyok, nem látok balra. Bocsánat, azért mentem neked, mert nem láttam, hogy ott vagy. Nem azért, mert bunkó vagyok, hanem mert fizikailag nem látlak. Ezt jó párszor elmondtam, persze viccelődtem, de mégis csak egy másság ez. Gimiben nem én voltam a sztár lány az osztályban, annak ellenére, hogy én voltam a kitűnő, versenyre járós tanuló. Persze, akit kiemelnek az osztályból, az már nem a közösség része, az már nem tud cinkosan összekacsintani a másikkal, mert nem fogják elhinni. Azt hiszik róla, hogy stréber, pedig nem, csak szeret tanulni, s meg akar felelni mindenkinek. Meg persze a szülei válása sem volt túl felemelő érzés.

    Aztán főiskolán ugyanez a helyzet, jó tanuló, versenyre járós. Egy ember volt csak a főiskolán, aki a barátnőm lett. Volt, Már nem ír, már nem kommunikálunk, nem tudom miért, erre a kérdésemre sem kaptam választ. Aztán persze jöttek a munkás évek, ahol folyamatosan ezeket a köveket görgettem magam előtt, megfelelni minden áron, úgy csinálni, hogy másoknak jó legyen, ne nekem legyen jó, csak azért, hogy szeressenek. Aztán mikor a 30. születésnapomat egyedül ünnepeltem (volt munkahelyi buli, de egyedül voltam), akkor ott valami megváltozott. Elkezdtem a saját utamat járni, keresni magamat, talán 10 évvel el voltam csúszva magamtól. Az ember önmagát 20 évesen kezdi el keresni, nem 30 évesen. Na mindegy, a lényeg az, hogy elkezdtem keresni. Még mindig tart ez az útkeresés, nem lett könnyebb az utam, de legalább már nagyjából tudom merre tart. Persze, egyedül maradtam. A barátok elmaradtak, mindenkinek másfelé vette az élet az útját. Néha még bennem van, hogy írok valakinek, de aztán nem küldöm el a levelet. Egyedül én tudom meggyógyítani magamat, a lelkemet. Ezért csak hálásnak kell lennem azokért a pofonokért, amit kaptam. Hálás vagyok a kolléganőimnek, akik megmutatták azt, hogy kiben szabad, s kiben nem szabad bízni, ott megtanultam a leckét. Hálás vagyok a volt pasijaimnak, hogy megtanítottak arra, hogy csak az számít, hogy én hogyan érzem magam a bőrömben, s az ő sérelmeiket már nem nekem kell cipelnem. Hálás vagyok minden munkahelyemért, főnökömért, mert megtanultam azt, hogy hogyan nem szabad vezetni egy céget, hogyan nem szabad embereket kezelni.

    Hálás vagyok Lalának is, mert azt is megtanultam, hogy a barátság nem örök, és hogy nem szabad ragaszkodni a múltban történt szép emlékekhez. Minden életszakasznak megvannak a maga állomásai. Aki menni akar, menjen. Nekem csak mosolyognom kell, mert ez viszont sok másik embernek támasz, segítség, hála, öröm, boldogság.

    Végül hálásnak kell lennem a családomnak, s a páromnak meg főleg, mert ők úgy szeretnek, ahogy vagyok, s akkor sem hagytak magamra, amikor hülyeségeket csináltam. J

    Ez is hozzátartozik egy életmódváltáshoz, mert a test harmóniája a lelki béke megtalálásával kezdődik. (Hú, ez most nagyon zen volt….. J )

    Tehát azt tanácsolom, hogy mindenki próbálja meg megtalálni saját magát, mert az élet nagyon rövid ahhoz, hogy egy másik ember életét éljük.

    Mosolyogjatok ma is sokat, az élet szép! J

    Szeretettel: Kriszti

    hála5
  • sze 28
  • Életmód, váltás, változás = Boldogság

    Az elmúlt egy hónap elég tartalmasan telt el, azért is hallottatok rólam keveset. Volt itt költözés, kertészkedés, új napirend kialakítása…..mert igen, elköltöztünk. Egy szép, nagy kertes házba, ahol mindig van valami tennivaló. Nem csak a nyári időszakban, hanem ősszel is. Még mindig kell gyomlálni, termést betakarítani, levelet gereblyézni, növényeket átültetni, ásni. Eddig is tudtam, hogy ezek a munkák minden izmot megdolgoztatnak, de most már biztos is vagyok benne. Nem írtam be az edzésnaplómba, hogy napi hány percet töltöttem el a mozgással, mert kint voltam a kertben, de elhihetitek, hogy elég sokat. A futást most kicsit hanyagoltam, nem is lett volna rá időm, azért egy hónap kellett ahhoz, hogy hellyel-közzel rendbe tegyük kicsit a házat kívülről, belülről. De hiányzik, szóval a jövő héttől úgy fogom alakítani a napjaimat, hogy legalább heti kétszer ez is beleférjen.

    Március végén kezdtem el rendszeresen futni, azóta eltelt fél év. Először kételkedtem abban, hogy bármit is használni fog, mert idáig nekem nem nagyon használt semmi sem. Persze hiába melegítettem be rendesen, akkor is fájt a hátam, s most, hogy három hete már nem futottam, biztos vagyok benne, hogy attól fájt, mert most elmúlt a fájdalom. Igaz, jártam pár napig kezelésre is, de azon kívül, hogy elkaptam valami nyavalyát a kórházban, nem sokat ért….(a masszőr az egyik kezével masszírozott, a másikkal telefonált, rendszeresen….). Szóval kételkedtem, de nem adtam fel, futottam, csináltam, mentem. Eljutottam a 7 km-ig, ezt nem szeretném itt abbahagyni. S tegnap kaptam a visszajelzést arról, hogy volt értelme. Megjegyezték sokan, hogy lám, fogytam, igen, látszik, hogy sportolok, mert milyen jól nézek ki. J (Persze, azt nem mondtam, hogy a szeptemberi sport az a bútor tologatás meg a kapálás volt….) . Persze, ezt én is észrevettem magamon, láttam már, hogy jót tett a mozgás, hogy igen, van remény, még nálam is. Kitartó edzéssel, odafigyeléssel igenis lehet változtatni. Persze, nagyon nehéz, mert mindig van visszahúzó erő, lustaság, kedvetlenség, mások…

    Én azt javaslom, hogy legyen egy cél. Nekem a fogyás volt, észrevettem, hogy szorít a szoknya, és nem éreztem jól magam a bőrömben. De amúgy néha elég csak a napi rutinon változtatni. Elmondanám, hogy ez a mi mostani társadalmunk nagyon ellustult. Mindenkinek kellene egy kert, ahol tevékenykedhet. A párom az elmúlt egy hónapban úgy fogyott, hogy nem sportolt, csak minden nap munka után kint volt a kertben, fát vágott, tevékenykedett. Tehát nem mondanak butaságot a régiek, hogy igen, nem a tv előtt kell ülni, hanem csinálni kell. Ennyi a titok.

    Ja, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint egy fél évvel ezelőtt. Mondjuk, ehhez lehet, hogy a ház meg a kert is hozzájárult. J

    Mosolyogjatok ma is sokat, az élet szép.

    Szeretettel: Kriszti

    erikanoveny0007
  • sze 13
  • Idő mindig van, csak meg kell találni

    Mint ahogy korábban írtam, költöztünk, s most már nem olyan egyszerű a mindennapjaimba beiktatnom a futást. Ugyanis el kell menjek otthonról, hogy tudjak futni, vagy meg kell szerveznem azt, hogy munka után még valahol a városban fussak, s csak utána menjek haza. Ezzel biztosan nem mondtam újat, mások is így vannak ezzel, kevés az olyan szerencsés, aki futópálya mellett lakik, vagy akinek van lehetősége otthonról elindulva futni. Még tervezgetek, számolok, be kell iktatnom a buszközlekedést is, nem egyszerű. Illetve lett egy nagyon nagy kertem is, amit így őszi szezonban elég intenzíven művelni kell ahhoz, hogy szép legyen. A kertészkedés az sport? 🙂 Egyébként igen, utánanéztem, hogy 250 – 300 kalóriát lehet elégetni egy kert rendbetétellel. Én újabban elég sokat kapálok, gyomlálok…. 🙂 

    Viszont ami az elmúlt fél évnek a hozadéka, s a pozitívuma, az az, hogy nem tudok meglenni mozgás nélkül. Így, mióta elköltöztünk, minden reggel jógázom, tornázom fél órát, így indítom a napot. Pár napüdvözlettel, egy kis hasizom erősítés, láberősítés, máris jobban indul a nap. Szóval való igaz az, hogy ha elég sokszor ismétlünk valamit, akkor már az életünk részévé válik. Persze, már nagyon mennék futni, talán a jövő héten már el is tudom annyira rendezni a napjaimat, hogy erre is tudjak időt szakítani. Mert idő az van, rengeteg, csak néha felesleges dolgokkal töltjük el. 

    Egyébként látom magamon, hogy tényleg volt értelme futni, s van értelme tornázni, mert látszik is, érzem is, jobb kedvem van. Persze, lehet, hogy ez a természet közelségének, s nem a sportnak tudható be, mindenesetre jól érzem magam. 

    Mosolyogjatok ma is sokat, az élet szép! 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    viragoskert
  • sze 06
  • Újratervezés

    5.0 km 00:42:55 352 kCal

    Eléggé eltűntem az elmúlt másfél hétben. Ennek az az oka, hogy kertes házba költöztünk, ahol is elég sok a munka így ősszel. Sok minden még dobozban van, van, aminek nem is tudom hol lesz a helye, van amit nem találok…..de a futócipőm elől van, és a futóruhámat is már kimostam! Viszont újra kell terveznem mindent, mármint futás terén. Ugyanis ahova költöztünk, ott nincs alkalmas hely a futásra, így ki kell találnom azt, hogy munka előtt vagy munka után fussak, és azt is, hogy hol, továbbá, hogy hogyan fogok odajutni. Egyelőre még tele van a fejem mindennel, tervezek, hogy legyen, mint legyen…..és közben azt érzem, hogy rettentően hiányzik a futás. Ezen a héten még muszáj pihennem, mert a bútorcipeléssel eléggé meghúztam a derekam, ülni is alig tudok….mindig van valami.

    Viszont nem adom fel, s nem tétlenkedek. Neveztem szeptember 24-én egy 7 km-es futóversenyre, továbbá regisztráltam az Országfutásra is, ami október 21-én, szombaton lesz. Regisztráljatok ti is, ezen a linken: országfutás

    A költözéssel sok minden fog változni. Van egy hatalmas nagy kertem, és van benne teendő bőven. Igaz, hogy jön a tél, de ősszel még elég sok a kerti munka. Viszont rettentően kikapcsol, és megnyugtat, jobban tudok aludni a költözés óta, s valahogy másak a gondolataim is. Egy változás talán itt is el tud indulni, s nekem most nagy szükségem van erre. 🙂

    Bízom benne, hogy a hideg bekövetkeztével ti sem adjátok fel a sportolást. Én lehet télen rá fogok fanyalodni az edzőtermi futópadra, bár ilyen helyen még sosem voltam, de egyszer mindent el kell kezdeni. Az már biztos, hogy visszatérek a táncoláshoz. 🙂

    Mosolyogjatok sokat ma is, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    ofma1-1024x628
  • aug 22
  • Sportolj, ez a titok. :)

    7.0 km 00:55:57 463 kCal

    Olyan sok helyen lehet találkozni, már-már közhelyessé vált mondatokkal, miszerint a sport mindenre jó, nemcsak a testedet tudod karban tartani, de az elmédet, s főleg a lelkedet is. Mert ép testben ép lélek, és ép lélekkel nagyon sok mindent el tudsz érni. Lehet, hogy azt gondoljuk, ezek tényleg elcsépelt mondatok, viszont nem lehet elégszer hangsúlyozni ennek az igazát.

    Mikor március végén elkezdtem futni, mondhatni, minden bajom volt, főleg a lelkemben. Türelmetlen voltam, sokszor szomorú, tele volt a bőröm ismeretlen kiütésekkel, s úgy egyébként sem voltam jóban magammal. Mindig is terveztem, hogy a mozgást (nem a futást) beépítem a mindennapjaimba, de ez idáig egyszer sem sikerült. Aztán március végén nekiveselkedtem, és elkezdtem utánajárni, hogy kezdőként hogyan kell nekikezdeni a futásnak. Ez volt a legkézenfekvőbb sport, mivel nem rajongok túlságosan az edzőtermekért, nekem a sport egy egyszemélyes, magányos dolog. Nagyon sokszor szerettem volna visszafeküdni aludni, vagy csak úgy lenni, s nem elmenni futni. Sokszor gondoltam azt, hogy soha nem leszek képes 20 percnél tovább futni, mert nem vagyok egy sportoló alkat, egy sportember. Az izmai kötöttek, nehezen formálhatóak. Kicsi vagyok, meg úgy egyébként is. De aztán az, hogy egészséges szeretnék lenni, mindenféle nyavalya nélkül, felülírta a lustaságot. Elmentem futni, reggel, este, délután, hétvégén, nyaraláskor, amikor kedvem volt, s akkor is, amikor nem. Ennek az lett az eredménye, hogy a kiütéseim csodák csodájára eltűntek, pedig nem eszem máshogy, mint korábban. Úgy érzem, hogy mosolygósabb vagyok, türelmesebb is, s egyre kevésbé zavarnak olyan dolgok, mint korábban, s egyre kevesebb ideig emésztem magam dolgokon. Ahogy írtam korábban, életmódváltás = szemléletváltás.

    A majd féléves gyakorlásom eredménye az, hogy vasárnap délután sikerült egyben, megállás nélkül lefutnom 7 km-t. Ez nekem hatalmas előrelépés, s nagy siker. Főleg úgy, hogy közben nem akartam egyszer sem megállni, s utána nem azt éreztem, hogy kész, végem van, hanem azt, hogy hm, ez de jó volt. Talán a sportolásban, legyen az bármi, ez a legjobb érzés. amikor azt érzed, hogy legyőzted az elmédet, a saját magad által felállított korlátokat, s megcsináltad azt, amiről korábban azt hitted, nem leszel rá képes. Mert én vallom azt, hogy minden fejben dől el. A futásban is talán az a legnehezebb, hogy egy pont után már ne a gondolataim kavarogjanak a fejemben, hanem csak arra figyeljek, ahogyan veszem a levegőt, s ahogyan a lábaim lépnek egymás után. Tehát a tudatos jelenlét az adott pillanatban, jelen lenni ott és akkor, ahol éppen vagyok. Nem a múlton rágódni, és a jövőn morfondírozni, hanem részt venni abban a tevékenységben, amit csinálok, fejben és lélekben is.

    Ezért mindenkit arra bíztatok, hogy induljon el, sportoljon valamit, legyen az bármi. Próbáljatok ki egy csomó mindent, találjátok meg azt a tevékenységet, ami a legjobban illik hozzátok, amiből töltekezni tudtok, ami boldogsággal tölt el. Mozogni felemelő érzés. Ne foglalkozzatok azzal, hogy mit mondanak a környezetetekben lévők. Magatokkal foglalkozzatok, ami nektek a legjobb. Induljatok el, a többi jön magától.

    Mosolyogjatok sokat ma is, az élet szép. 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    Yoga-Sunset-Meditation
  • aug 16
  • Miért szeretek reggel futni?

    5.0 km 00:40:00 0 kCal

    A reggelek békések, csend van, nyugalom, kel fel a nap. Míg a legtöbben még alszanak, reggel hat órakor, addig én már a métereimet rovom az utamon. Nem volt ez mindig így. Régebben szerettem sokáig aludni, lustálkodni, egy edzés miatt biztosan nem keltem volna fel öt órakor. Persze irigykedtem is mindenkire, aki korán már képes volt elmenni edzeni, hogy a manóban csinálják? Mi a titkuk?

    Aztán mikor először én is elmentem reggel futni, rájöttem, hogy nincs titok. Fel kell kelni, és el kell indulni. Ennyi. Ja, hogy ez nem ilyen könnyű? Valóban nem az. Húz vissza a meleg ágy (már amikor nem 40 fok van), inkább nyugodtan megreggeliznél, elolvasnál egy cikket….de mennyivel jobban fog ez esni, miután már 5 kilométert lefutottál? Én a reggeli futások után energikusabbá válok, jobban érzem magam, vidámabb vagyok, könnyebben veszem az akadályokat. Emellett pedig csodás azt megélni, ahogy felkel a nap, ahogy a fény megcsillan a leveleken, ahogy éppen minden felébred. Szerintem egyszer legalább mindenkinek érdemes végignézni egy napfelkeltét, még akkor is ha csak sétál, vagy csak ül a teraszon.

    Amúgy egy fél év alatt javult az időeredményem, kb 3 percet, és elkezdett a mérleg is olyan számot mutatni, amit már kezdek szeretni. 🙂

    Szóval mindenkit arra buzdítok, hogy mozogjon. Soha nincs késő!

    Erre egy nagyon jó példa Dr. Bánki Horváth Béla, aki 97 (!!!) évesen aktívan versenyez, úszik és fut! Hajrá!

    Mosolyogjatok ma is sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    68633514-sunrise-wallpapers
  • aug 10
  • Neveztem egy futóversenyre! :)

    Az első 6 k! 6.0 km 00:51:09 0 kCal

    Tegnap olvastam egy mondatot, miszerint: “Mikor csináltál valamit először?” Én már elég régen. 🙂 Így elkezdtem nézelődni, hogy vajon mikor lesz itt a közelben futóverseny.

    Nem vagyok egy versenyzős típus, utoljára 2008-ban voltam egy musical éneklési versenyen, s ezt megelőzően is általában zenével kapcsolatos versenyekre jártam. Mindig nagyon ideges voltam, s valahogy engem nem doppingolt a versenyhelyzet….nem tudom, én ilyen vagyok. Viszont, most, hogy már lassan fél éve futok rendszeresen, úgy gondoltam, hogy kipróbálnám magam egy ilyen rendezvényen. Nem a verseny miatt, hanem magam miatt. Vajon meg tudom-e majd csinálni? Vajon mennyire fog zavarni a többi ember, vagy ki tudok kapcsolni? Biztosan izgalmas lesz, soha nem voltam még ilyen rendezvényen. Nem gondolom azt, hogy bármilyen helyezést is elérjek, hol vagyok én a magas, hosszú lábú gazella típusú sportolókhoz képest a 157 centimmel? (Amúgy meg nem vagyok alacsony, csak cuki a magasságom. 🙂 ) Szeptember 24-én lesz ez a verseny, vasárnap, vélhetően már nem lesz negyven fok. Várom nagyon. 🙂 Hírös Félmaraton 7 km-es távja egyébként.

    Egyébként tegnap előtt, kedden reggel, mikor kellemes 13 fok volt odakint, lefutottam 6,45 km-t! Bizony ám! Kellemes tempóban indultam, amit meg is tudtam tartani végig. Nagyon jót tett a hűvös levegő, nagyon leizzadtam a végére, de az, hogy nem tűzött ezerrel a nap, s a szervezetem közben tudta magát hűteni, ez azt eredményezte, hogy végig bírtam a távot. 51 perc volt. Nagyon büszke vagyok magamra, de most tényleg! Soha nem gondoltam, hogy ennyit le tudok majd futni, mindig csak álmodoztam róla. De láss csodát, a kitartó gyakorlás… 🙂 Így, hogy a 7 km-es távra neveztem, meg is van a motiváció, hogy le is tudjam futni. Van másfél hónapom a gyakorlásra. Amúgy ha a tempóm megvan, akkor nem lesz vele gond, nem szabad már az elején sprintet futnom… 🙂

    Amúgy ráálltam a mérlegre, s márciushoz képest 4 kilóval kevesebbet mutatott. 🙂 Tehát van remény. Megéri a kitartó gyakorlás.

    Mosolyogjatok sokat ma is, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    joga-futoknak300
  • aug 07
  • Tudd, hogy hol vannak a határaid

    Végre hűvös van, és lehet bringázni! 13.0 km 01:00:00 0 kCal

    Az elmúlt pár napban, mikor odakint 40, odabent meg 30 fok volt, felfüggesztettem a sportot. Ittam, amennyit csak tudtam, mármint vizet, ettem a dinnyét, salátát, és pihegtem a kanapén. J Továbbá irigykedve olvastam arról, hogy az egyik ismerősöm itt futott 40 fokban, a másik ott tett egy negyedmaratont, én meg csak lógatom a lábamat. Persze aztán megbeszéltem magammal, hogy nem kifogásból nem futok, és nem mozgok. Nem bírom a párás, meleg időt, a 40 fokot. Tényleg nem, és ez nem hiszti. Szabályosan rosszul vagyok, mikor a melegtől nem kapok levegőt. Szerintem ahhoz is elég nagyfokú önismeret kell, hogy ezt beismerjem, elfogadjam. Van, aki imádja a hőséget, én nem. Ezt el kell fogadnom, és tudnom kell, hogy nem szabad hősködnöm. Lehet, hogy ha már több év sport lesz mögöttem, s nemcsak pár hónap, akkor bírni fogom a 30 fokot is. Most ez van, ez az élethelyzet, ebből kell kihoznom a legjobbat. És ki is hozom. Ma reggel, mikor már csak 18 fok volt odakint, kicsit csepegett az eső, de nem tántorított el attól, hogy bringára pattanjak, s azzal induljak el dolgozni. Majd ma este, vagy holnap reggel a futást is beiktatom. 🙂

    Egyébként pénteken megyek röntgenre, nem tudom mit fog látni, de most már mindennapos a hátfájásom. Nincs olyan nap, hogy ne fájna, jobban vagy kevésbé jobban, de nagyon kellemetlen. Bízom benne, hogy elég lesz egy masszázs meg gyógytorna terápia, mert azt is kaptam. Úsznom is el kellene menni, de azt még tervezem, hogy hogyan tudom beiktatni a mindennapokba. Az ember nem is gondolja, míg nem történik valami, hogy tényleg az egészsége a legfontosabb, mert ha az emgvan, akkor minden van. Ha az nincs, akkor semmi nincs. Bízom benne, hogy ez csak pillanatnyi zavar a szervezetemben. J Én hiszek abban, hogy mindent magunknak vonzunk be, tehát most azon is dolgozom, hogy ez miért történt, mitől fáj a hátam, mit csináltam, gondoltam, mit érzek, amitől ez történt. Szerintem ez az egyik legnehezebb önismereti feladat.

    Mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    nature-and-peace-skillcode
  • aug 01
  • Sütemények – mentesen

    Még a meleg előtt 5.0 km 00:40:39 0 kCal

    Már lassan három hónapja csatlakoztam a Benefitnesshez, és még nem osztottam meg süteményt…mert amúgy imádok sütni, kísérletezni az egészséges hozzávalókkal, még inkább. Az alábbi süteményt régebben sütöttem, de megosztom veletek is.

    Süteményt sütni, hát még enni, egy nagyon jó szombat délutáni program. Namármost, aki nem olyan szerencsés, hogy bármit ehet és nem hízik tőle, annak nagy kihívást jelent az, hogy hogyan is készítsen olyan süteményt, ami finom is, meg azért csökkentett a kalóriatartalma. Mert én igenis figyelek ezekre a tényezőkre is, nem hóbortból, hanem mert fontosnak tartom a saját és környezetemben élők egészségét. Így gyakran kísérletezem olyan süteményekkel, amelyekben nincs fehér liszt és cukor sem. Ezek nélkül is klasszul el lehet készíteni, gyakorlatilag bármit. Liszt helyett én már használtam darált diót, reszelt céklát, sőt a mostani süteményemben reszelt répa volt, térfogat növelőnek. Nem lehetett rajta érezni, pedig volt kritikusom is! 🙂

    Van egy olyan sütemény, hogy boci szelet. Én ezt alakítottam át, formáltam át, úgy, hogy liszt és cukormentes legyen. Az eredmény szerintem nagyon finom lett és még lelkiismeretfurdalásom sem volt. Megpróbálom pontosan leírni, hogy hogyan készült, bár ez egy ott helyben kitalált sütemény volt, s nem biztos, hogy mindent pontosan lemértem. 🙂

    Hozzávalók:

    • 6 darab tojás, szétválasztva
    • 1 evőkanál méz
    • kb 50 dkg reszelt répa
    • 10 dkg darált dió
    • 2 ek rizsliszt
    • 1 cs sütőpor
    • 10 dkg nagyszemű zabpehely
    • 2 ek cukrozatlan kakaópor
    • 1 tk fahéj
    • 2 dl száraz vörösbor (elhagyható)
    • 50 dkg sovány túró, bele mazsola (elhagyható), reszelt citrom és narancshéj, 1 ek méz

    Elkészítés:

    • a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a mézzel és a borral habosra keverjük
    • a száraz hozzávalókat (dőlttel kiemelve) elkeverjük egymással és hozzákeverjük a sárgájához
    • a fehérjét habbá verjük, s óvatosan összevegyítjük a sárgás keverékkel
    • beleöntjük egy sütőpapírral kibélelt tepsibe
    • a tésztába belekanalazzuk az előre elkészített túrót, kis halmokat rakunk bele, én még kicsit bele is nyomkodtam
    • 170 fokos sütőben kb 45 percig sül, tűpróbával ellenőrizzük, hogy jó-e már

     

    Mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    süti
  • jul 27
  • Futás = életmódváltás

    5.0 km 00:41:11 0 kCal

    Amikor elterveztem azt, hogy rendszeresen futni kezdek, a Benefitness még nem volt sehol, vagyis én nem tudtam róla. Már nagyon régóta érlelődött bennem a gondolat, ugyanis azt tudni kell rólam, hogy ha sportolok, akkor azt egyedül szeretem tenni. Zavar, ha másra is kell figyelni, magamon kívül. Így az olyan, mint fitness edzés, zumba, vagy ilyesmi, szóba sem jöhetett. (A tánc meg a jóga az más, legalább is nekem, még mielőtt valaki azt mondja, hogy de jártam táncolni is. 🙂 Szeptembertől folyt köv. ) No de térjünk vissza a futáshoz. Nem elsősorban azért futok, mert itt van ez az egy éves projekt, és utána majd abbahagyom. Magam miatt futok. A Benefitness egy ugródeszka volt ahhoz, hogy a kezdeti lelkesedés megmaradjon. Megmaradt. Természetesen nagyon fontosnak tartom azt, hogy a gyerekeket, akik rászorulnak, minden szinten támogassuk, viszont az életmódváltásom rólam szól, magamnak. Így összegyűjtöttem pár dolgot, amit azóta tapasztaltam, tanultam meg, mióta rendszeresen futok. (Ennek lassan fél éve.)

    • ismernem kell a saját határaimat ahhoz, hogy feszegetni tudjam. Például tisztában kell azzal lennem, hogy 157 centi vagyok, rövid a lában, s mi az a tempó, amit még elbír a szívem. Ha ezt a tempót a kezdetekben túltoltam volna, biztosan elmegy a kedvem a futástól. Volt is olyan, hogy gyorsabban akartam futni, mint ami ment. Ilyenkor lassítanom kell, venni pár mélyebb levegőt, és futni tovább. Teljesen egyértelmű, viszont amíg nem futottam, nem gondoltam erre.
    • ha nagyon nincs kedvem kikelni az ágyból kora reggel, vagy felvenni a cipőt, akkor van a legnagyobb szükségem arra, hogy fussak.
    • nem bírom a meleget. Akkor megy a legjobban a futás, ha odakint max 18-20 fok van, fedett az idő, nem tűz a nap az arcomba. Ha ennél már magasabb a hőmérséklet, akkor annyira felhevül, főleg az arcom meg felmegy a vérnyomásom, hogy meg kell álljak.
    • nem tudok zenével a fülemben futni. Zavar, hogy a zenének már az üteme, mint a Illetve, ha szól a fülembe a zene, akkor azt érzem, hogy elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal, nem tudom mi van mellettem, nem tudok figyelni. Hasonló az érzésem akkor is, mikor a forgalom mellett futok. Sokkal jobb az erdőben, ahol csend van. Nagyon érdekes, mert mindig „hangzavar” vett körül, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tudok majd örülni a csendnek.
    • reggel sokkal energikusabb vagyok, mint nap végén, így a saját fejlődésem érdekében úgy kell szerveznem a napjaim, hogy reggel tudjak futni. Plusz reggel még nincs olyan meleg. Értem itt a legkésőbb reggel hét órát.
    • minden csak szervezés kérdése. Ha előző este megtervezem a napom, akkor sokkal több minden fog beleférni, mint amire gondoltam volna először.
    • mikor azt mondják, hogy könnyű nekem, mert nincs gyerekem, akkor ilyenkor mindig Kitti barátnőmre, vagy Kriszta kolléganőmre gondolok. Mindkettejüknek van gyereke, nem egy, s nem nagyok még, s mindketten rendszeresen futnak. Mondom, szervezés. Példaképek. 🙂
    • először zavart az, amikor a lányok irigykedve kritizáltak, a fiúk meg beszólogattak, a kamionosok meg dudáltak…..elengedtem. Javaslom, hogy lehet velem, meg azzal a több száz futóval, akik rendszeresen járják a saját útjukat, együtt futni.

    Sok dolgot fel tudnék még sorolni, de majd elgközelebb. A lényeg az, hogy nekem ez a fajta sport nagyon bejött, és azt érzem, hogy fokozatosan jobb irányba terelődik az életem. Javaslom mindenkinek.

    Mosolyogjatok sokat, az élet szép. 🙂

    Szeretettel : Kriszti

    40131621-calm-wallpapers
  • jul 21
  • Ismét itthon

    Munkábajárós 13.0 km 01:00:00 0 kCal

    Véget ért a nyaralós időszak, legalább is nekem. 🙂

    Másfél hét erdélyi kirándulás, pihenés alatt a futás kimaradt, inkább a feltöltődéssel foglalkoztam, úgy érzem, rám is fért. Jobb helyet nem is találhattam volna, mint a Hargita, és az a szent környezet, ami Erdélyben található. Annyira nem hiányzott semmi, ami a mostani életemben található, hogy el sem tudom mondani. Nagyon meg tudnám szokni azt, hogy ha nem ebben a mókuskerékben kellene élnem, hanem egy nyugodtabb, lassabb helyen….

    Nyilvánvalóan ennek az állandó rohanásnak köszönhetem azt is, hogy már egész sok hete fáj a hátam….ma megyek reumatológushoz, nagyon bízom benne, hogy csak megerőltettem, vagy ilyesmi, nem is tudom mit csinálnék, ha azt mondaná, nem futhatok egy ideig. Nagyon átértékelődik az egészség fogalma, hogy ha az embernek fáj bármilye. Így szorítsatok, hogy csak jókat mondjon az orvos. Ha minden jó lesz, akkor a holnap reggelt futással fogom indítani, de nagyon korán, mert ezt a nagy meleget már nagyon nehezen bírom.

    Szóval mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    79851
  • jul 08
  • Holiday on vol 2.

    5.0 km 00:41:38 0 kCal

    Ma reggel öt órakor keltem, csak azért, hogy még a nagy meleg előtt el tudjak menni futni. El is indultam fél hat után, 40 percet futottam. A végén már annyira meleg volt megint…..nem bírom ezt a hőséget, bár egyre jobban tűröm.

    Viszont aminek nagyon örülök. Mielőtt elkezdtem volna rendszeresen futni, nagyon csúnya volt a bőröm. A bőrgyógyász szerint csak nagyon száraz, de ezt mondjuk nem hittem el. Bizonyos időközönként kijöttek a kiütéseim, amik viszkettek, s nagyon csúnya ragyássá tették a bőrömet, elsősorban a combomon, de a lábszáram és a karom is kapott belőle. Ilyen dermatitisz, ekcéma szerű kiütések voltak. Tavaly tavasszal-nyáron bringával jártam dolgozni, s akkor a párom hívta fel a figyelmem arra, hogy csillapodtak a kiütések. Nekem akkor fel sem tűnt. Aztán ahogy abbahagytam a bringázást, visszajöttek, s csak szteroidos krém segített rajtuk. De mióta rendszeresen futok, megint eltűntek. Ismét szép a bőröm, én nem is tudom, hogy ennek mennyire örülök. Annyit kínlódtam a kiütésekkel, fájt nagyon, nem mertem már olyat felvenni, amiben látszódtak, sehova nem mertem menni….és tessék. Futás, mozgás, jobb anyagcsere, méregtelenítés (izzadok rendesen) és elmúltak, krémet is elfelejtettem.

    És aminek még nagyon örülök, az az, hogy már centikben mérhető az, hogy futok. Mármint a combom, a derekam, a csípőm 2-3 centivel csökkent az elmúlt három hónapban. Talán mégsem vagyok reménytelen eset.

    Viszont bő másfél hétig ismét nem fogunk találkozni, mert holnap hajnalban bepakolunk és megyünk Erdélybe, a jól megérdemelt közös nyaralásunkra. Viszem a futócipőt is, bár nem tudom, hogy merre tudok majd futni. Mindenesetre, mivel mi ilyen túrázós-menősök vagyunk, így biztosan lesz mozgás is. 🙂 Másfél hét múlva jövök. 🙂

    Mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    erdely
  • jul 05
  • Mit egyek???? :)

    4.0 km 00:38:00 0 kCal

    Soha nem voltam egy vékony alkat, de legalább alacsony is vagyok, így még jobb. 🙂 Természetesen ilyen adottságokkal, ha meglátok valamit, már csak a látványtól is hízok. Persze én is szeretek enni, főzni még jobban. Körülbelül 10 éve már búcsút mondtam minden fehér lisztes, és fehér cukros dolognak, persze néha azért be-becsúszik, de sokkal tudatosabban eszem, mint annak előtte. Persze, ennél sokkal jobban kellene diétáznom, kb csak salátát kellene ennem, hogy elérjem a vágyott alakot, de én inkább mozgok. És, lecserélem a hozzávalókat. Aki ismer is egy kicsit, ő tudja, hogy imádok süteményt sütni. Nem vagyok olyan nagyon édes szájú, nem is mindig szoktam enni abból, amit sütök, maga a tevékenység az, ami megnyugtat, amiben kiélhetem a kreativitásomat. Mióta pedig rátértem az életmódváltásra, még inkább kísérletezem a hozzávalókkal.

    A minap ráakadtam egy zablisztes süteményre (egy 160 grammos szakácskönyvben), engedjétek meg, hogy megosszam veletek. Rém egyszerű, nagyon gyors, és még az én nagyon, de nagyon szkeptikus (mármint az alternatív hozzávalók terén) párom is boldogan falatozott belőle. Íme.

    Zabos-túrós pite

    20 dkg zablisztet, 10 dkg zabpehellyel, 15 dkg vajjal és egy csomag sütőporral összegyúrtam, kb mintha linzertésztát készítenék. A tészta háromnegyedével kibéleltem egy piteformát. (Előtte természetesen sütőpapírt tettem bele.) Ebbe öntöttem bele a túrós, gyümölcsös keveréket.

    25 dkg sovány túrót, 1,5 dl natúr joghurtot, két tojással és egy ek nyírfacukorral összekevertem. Hozzáadtam három almát kockára vágva. Ezt a tölteléket a zabos alapra öntöttem. A tetejére barackszeleteket halmoztam. Előmelegített sütőben, 160 fokon kb egy óra alatt készre sült. Egy szelet kb 215 kalóriát tartalmaz.

    Mikor süteményre vágyom, akkor ilyeneket szoktam sütni. Persze kipróbáltam már a rizslisztet, mindenféle barna, tönköny, zab, rozslisztet is, még kenyeret is sütöttem magamnak. Igen, macerás, mert időigényes, főleg az utánaolvasás, meg a kísérletezés, mert persze ezek a hozzávalók máshogy reagálnak, mint a hagyományosak. De szerintem megéri ilyenekkel bíbelődni. 🙂

    Mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

     

    zablisztes-süti
  • jún 28
  • Úgy cselekedj, ahogy neked a legjobb

    6.0 km 00:30:00 0 kCal

    Véget ért a nyaralás. Sok-sok tapasztalattal gyarapodtam. Először is a többször ismételgetett közhely: “…lesznek, akik kinevetnek….” Ugyanis a nyaralás alatt sem felejtettem el azt, hogy én most életmódot váltok. Ami, valljuk be őszintén, sokkal nehezebb folyamat, mint ahogy azt bárki is gondolná. Változni, feladni szokásokat, s beépíteni ismeretleneket, nagyon nehéz. Mert ragaszkodunk a már ismerőshöz, ami biztonságérzettel tölt el, még akkor is, ha az rossz.

    Albániában voltam. Ilyenkor az ember nem úgy iszik és eszik ahogy megszokta. Buszos utazás volt, tehát amikor utaztunk, nem tudtam sokat inni, mert ugye nem állhatunk meg félóránként. Félpanziós ellátással a vacsora mindig későn, fél 8 felé volt, így muszáj volt úgy ennem napközben, hogy ezt belekalkuláljam. Reggelire nem ettem kenyeret, viszont tudtam zöldségeket, mert ők jóval több zöldséget és gyümölcsöt esznek, mint mi. Napközben persze én is elcsábultam a fagyira, nagyon meleg volt. (van). Vacsorára általában mindig kaptunk salátát, sült húst, így akkor sem kellett olyat ennem, amit nem nagyon akartam, persze a fél 8-as vacsora nem nagyon egészséges. Cserébe viszont elvittem a futócipőmet, és a 8 napból 5 reggelen lefutottam a kis kilométereimet. Kétszer a hegyvidéken, háromszor a tengerparton futottam. Így egy álmom is valóra vált.

    A másik, amire rájöttem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint hittem. Azokon a napokon, mikor futottam, 5 órakor keltem, s fél 6-kor már futottam. Egyszer sem volt bennem az, hogy még egy kicsit had aludjak. Hajtott az, hogy ott vagyok egy csodás helyen, éppen kel fel a nap, éppen még egyedül lehetek, hallgathatom a tenger morajlását, vagy a madarakat hajnalban. Csodás érzés volt.

    Persze, többen, mikor kiderült, hogy én reggelente futni járok, s nem tömöm magamba az ételt, furcsán néztek rám. “Komoly, ezt csinálod? Hát én csak akkor futok, ha kergetnek! Alszom addig, míg lehet. Én úgy váltok életmódot, hogy másfajta sört iszom…..” És még sorolhatnám. Régebben ezek a mondatok még rosszul estek volna, de eljutottam oda, hogy nem hallom meg. Én nagyon szeretek mozogni, kisérletezni ételekkel, kipróbálni új dolgokat. Így a magam utam járom, s talán ez a legfontosabb. 🙂

    Amúgy itt tartok:

    • beépítettem a mozgást a mindennapjaimba, hetente minimum háromszor már rendszeresen futok
    • elkezdtem lassan változást felfedezni a testemen, talán nem vagyok reménytelen eset
    • sokkal nyugodtabbak a napjaim, összeszedettebb vagyok
    • visszatértem a rendszeres mosolygáshoz. 🙂
    • megszerettem a chia magot.

    Előttem a nyár, a jó idő, annyi minden jó fog még történni. 🙂

    Mosolyogjatok ti is sokat, az élet szép. 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    WP_20170621_20_05_56_Pro
  • jún 18
  • Tengerpart + futás?

    4.0 km 00:35:00 0 kCal

    Holnap reggel indulunk anyukámmal a hagyományos anya-lánya kirándulásra. Lassan már majdnem 10 éve megyünk mindenfelé, holnap Albániába indulunk. Remélem teljesülni fog az egyik bakancslistás álmom, mégpedig a tengerparton futás naplementében, vagy napfelkeltekor. Futócipő már bepakolva. Kedden délután fogunk megérkezni a tengerhez, mindent ki fogok kémlelni, mindent lefényképezek, mindent leírok. Ott sem szeretnék elfelejtkezni a Bátrakról. Remélem nagyon-nagyon jó lesz.

    Egy hét múlva jelentkezem, addig is mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    novo_jogger_sunset
  • jún 16
  • Reggeli futás

    5.0 km 00:42:24 0 kCal

    Régebben mindig csodálattal fűszerezett irigységgel néztem azokat, akik hajnalban felkelnek azért, hogy még munka előtt el tudjanak menni futni. Őszintén nem tudtam, hogy mi ebben a jó. Illetve azt sem értettem, hogy honnan van energiájuk korábban felkelni csak azért, hogy fussanak. Soha nem voltam egy délig lustálkodós típus, most is egyébként legkésőbb már fél hatkor fent vagyok, de ez mégis csak túlzás. Aztán még májusban volt egy nap, amikor reggel hétkor indultam neki futni. Az volt eddig a legjobb futásom, tele voltam energiával. 🙂 Kellemesen hűvös szellő lengedezett, a nap éppen csak felébredt, nem is voltak olyan sokan az úton. Ott talán megértettem valamit.

    Ma reggel hat órakor indultam el futni. A táv felénél a nap már annyira magasan járt, hogy arra gondoltam, legközelebb hamarabb kell elindulnom, mert már nagyon meleg van. Hazaérve kezdtem el kapiskálni azt, amit már olyan sokat olvastam. A sport nem csak a testedet változtatja meg. Megtanít örülni a mindennapi sikereknek, megtanítja meglátni azokat a dolgokat, amelyeket a sok felesleges gondolat miatt észre sem veszünk. Megtanít arra, hogy az életmódváltás az valóban egy szemléletváltás is, hogy az út sokkal fontosabb, mint a cél maga. Közhelyek, tudom, de én úgy gondolom, ez tényleg így van. Nagyon sok sérelmet kell még levetkőznöm nekem is, sokszor fordul még elő az, hogy a múltban történt dolgokon rágódom, s nem tudok teljesen jelen lenni. De úgy érzem, elindultam egy olyan úton, amelyre mindig is szerettem volna rálépni.

    Mosolyogjatok ma is, az élet szép. 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    5-sunrise-painting-leonid-afremov.preview
  • jún 14
  • Ultra – hogyan????

    5.0 km 00:42:32 346 kCal

    A minap olvastam egy cikket Lubics Szilviáról, aki, mint köztudott, utlrafutó, maratonista, emellett pedig fogorvos, és van három gyermeke. 28 éves volt, mikor elkezdett futni. Athén-Spárta, 245 km-t hatszor teljesítette. Azt mondta, hogy ez elsősorban fejben dől el.

    Tegnap ismét lefutottam az én kis 5 km-emet. Este hét után futottam, még mindig nagyon meleg volt. Le bírtam futni megállás nélkül, aminek nagyon örültem, viszont nagyon elfáradtam. Kimelegedtem, s utána kellett majdnem egy óra, míg visszaállt minden hőmérsékletem…..Míg futottam, sokszor eszembe jutott Szilvia. Hogyan volt képes lefutni ezt a távot? Egyáltalán hogy képes valaki ennyit lefutni, 36 óra alatt? Mikor nekem még néha az 5 km is gondot okoz.

    Persze, nyilván nem most kezdett el edzeni, folyamatosan, rendszeresen gyakorol, s fejben ott van, jelen van. Azt hiszem, ezt kell megtanulnom nekem is. Jelen lenni. Erre nekem a futás nagyon sokat segít. Tegnap a harmadik km után már semmi másra nem tudtam figyelni, csak a levegővételemre, s arra, hogy bírjam erővel a végéig. Muszáj volt jelen lenni, muszáj volt koncentrálni.

    Egyébként azt érzem, hogy amióta rendszeresen futok (annak már egy hónapja), napközben is nyugodtabb vagyok, kevésbé idegesítenek fel dolgok, később jövök ki a sodromból, vagy ki sem jövök.

    Nem tudom, eljutok-e valaha oda, hogy egy sima kis maratont le tudjak futni. A 245 km egy elérhetetlen célnak tűnik. De ki tudja? Minden fejben dől el. 🙂

    Mosolyogjatok ma is sokat, az élet szép. 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    run
  • jún 08
  • 5K! :) <3

    5.0 km 00:58:16 0 kCal

    Tegnap este munka után elindultam futni, az arborétumba. Kicsit borult az idő, kicsit fújt a szél, de semmi nem tántorított el attól, hogy nekilendüljek, s megint lefussam az öt kilométeremet, vagy esetleg egy kicsit többet is. (Majdnem meglett a 6k! 🙂 )Csend volt, csicseregtek a madarak és összesen két emberrel találkoztam futás közben. Pont emiatt szeretek az arborétumban lenni, rendkívül megnyugtató, s nagyon jól le lehet vezetni a napi feszültséget, hát még akkor, ha mellette futok is. Megint előjött az a futás közbeni jóleső érzés. Amikor eljutok oda, hogy már nem agyalok annyit, hanem elkezdem figyelni a levegővételemet, a végtagjaim mozgását….teljesen kikapcsoltam, s nagyon elfáradtam. Mire hazaértem, már semmi más nem lebegett a szemem előtt, csak az ágyam. Erőm sem volt már bolondságokon agyalni, ahogy letettem a fejem, már el is nyomott az álom.

    Szóval a mozgásnak (legyen az bármilyen) nem csak a testformálásban van szerepe, hanem a lelkünk nyugodtságában is. Én például nagyon sokat szoktam agyalni, viszont ha elég rendesen el tudom magam fárasztani fizikailag, akkor elfelejtem az agyalást. A szellemi fáradtságtól még többet agyalok, tehát egy végigdolgozott vagy végigtanult nap után egyszerűen muszáj valamit mozognom, különben nem tudok aludni. Volt már ilyen többször is. Mivel továbbra is azt vallom, hogy az életmódváltás egyúttal szemléletváltással is jár, így nagyon fontosnak tartom azt, hogy a lelkünket is tartsuk karban. A futás nekem erre is hasznos. 🙂

    Egyébként itt tartok most:

    • egy hónap alatt eljutottam oda, hogy le tudom futni az 5 kilométert
    • egy hónap alatt majdnem minden másnap elmentem és futottam vagy bicikliztem, tehát sportoltam
    • egy hónap alatt visszatértem arra az étkezéshez, amit régóta tartottam, csak ebben a téli időszakban elfelejtődött
    • egy hónap alatt elkezdődtek a gondolataim egy nyugodtabb mederben folyni, egyre kevésbé idegesítenek fel olyan dolgok, amelyek korábban napokig zavartak

    Nem modnom, hogy könnyű lesz ezt a nyáron megtartani s még fejlődni is mellé, de igyekszem. Mert élni jó. 🙂 <3

    Szeretettel: Kriszti

    fall
  • jún 05
  • Célok

    14.0 km 00:49:37 0 kCal

    A minap egy baráti beszélgetés kapcsán merült fel az, hogy én mit is csinálok tulajdonképpen itt a Benefitnessben. Azzal segítek, hogy lefutok 5 km-t? Ez miért jó? Nos, akkor elmesélem.

    Én is sajnos azok közé az emberek közé tartozom, akik hajlamosak a hízásra. Soha nem zabáltam, nem ettem tonnaszámra a nasikat, a kávét, teát már nagyon-nagyon régóta cukor nélkül iszom, sőt, a cukrot, fehér lisztet mondhatni, 90 %-ban kiiktattam az étrendemből már évekkel ezelőtt. Mozogni is próbáltam rendszeresen, de soha nem volt igazán rendszeres. Sajnos nem elég az, ha normálisan eszem, mozognom is kell hozzá. Az elmúlt fél évben pedig vagy történt valami, vagy csak simán nem figyeltem eléggé, de elkezdtem hízni. Nem vészes még, de nekem az. Muszáj volt rászoktatni magam a rendszeres, minimum minden másnap végzett testmozgásra, ha nem akarok tovább hízni, s vagyok annyira hiú, hogy nem akarok. Ekkor jött a Benefitness. Azzal, hogy vállaltam azt, hogy egy éven keresztül legalább megváltoztatom az életmódom, még jobban odafigyelek az étkezésre, rendszeresen sportolok, nincs kibúvó. Mindezt azért teszem, hogy felhívjam az ismerőseim, barátaim figyelmét az egészséges életmódra, s emellett megismertessem őket a Bátor Táborral, a tábor tevékenységével, s kérjem őket is a támogatásra. Tehát nem a minden másnap lefutott 5 km-rel támogatom a gyerekeket, hanem azzal, hogy vállalom ennek az életmódváltásnak a megmutatását. Vállalom azt, hogy hírt adok magamról, hogy beszámolok arról, hol tartok, ezáltal sarkalljak másokat is arra, hogy többet mozogjanak.

    Az én célom egyébként a rendszeres mozgás beiktatása az életembe. Az étkezéssel eddig sem volt olyan nagy gond, mert akár tudok hetekig is zöldséget enni. Csak sajnos az nem elég. El kell fogadnom, hogy olyan vagyok, amilyen. Soha nem leszek sem 180 centi, sem 40 kilo. Viszont csinos és egészséges lehetek, s ehhez nagyon szükséges a rendszeres mozgás, a futás, a biciklizés, úszás. Azt is meg kell értenem, hogy, mint ahogy Rómát sem egy nap alatt építették fel, én sem fogom a felszedett kilóimat hipp-hopp két nap alatt ledobni. Ehhez kőkemény munka, kitartás és akaraterő kell. De ahogy a Bátrak meg tudnak küzdeni mindennel, nekem is sikerülnie kell az életmódváltásnak. Nincs visszaút.

    Mozogjatok többet, nem csak fiatalít, de jó a stressz leküzdésére, és még aludni is jobban tudtok. 🙂

     

    Szeretettel : Kriszti

    lótusz
  • máj 31
  • Miért éppen a futás?

    5.0 km 00:45:59 0 kCal

    Ma nagyon büszke vagyok magamra. Lefutottam életem első 5,36 kilométerét úgy, hogy nem álltam meg közben. Eljutottam ide is. És, reggel 6:45-kor kezdtem neki a futásnak! 🙂 Ehhez is elég nagy lelki erő kellett.

    Miért éppen a futás? Őszinte leszek, nem nagyon szeretek másokkal együtt sportolni. No nem azért, mert nem szeretem az embereket, hanem inkább azért, mert szeretek a saját tempómban sportolni. Nagyon zavar az, hogy ha máshoz kell igazodnom, ha más tempójában kell valamit csinálnom, s nem a saját szervezetem jelzése szerint. Voltam egyszer zumba edzésen, nem mondom, hogy rossz volt, de az nem az én műfajom. Korábban is futottam már, csak nem rendszeresen, s nem fokozatosan építettem fel.

    Most okosabban csináltam. Sokat olvastam utána különböző portálokon, hogy én, mint kezdő futó, hogyan is vágjak bele, úgy, hogy a motiváció is megmaradjon. Először háromszor 5 perceket futottam, úgy, hogy 1 perc sétát iktattam be közéjük. A maradék távot hazafelé meg lesétáltam. Csodálkozva vettem észre, hogy másnap nem volt izomlázam, vagy csak minimális. Korábban mindig hosszú távot akartam egyből futni, másnap persze olyan izomlázam lett, hogy menni sem tudtam, így nem is futottam többet. De ezekkel az apró futásokkal jobb volt.

    Utána, mikor már ment a háromszor 5 perc, megemeltem 6 percre, és négyszer hat percet futottam. Ezt így körülbelül két hétig csináltam, minden másnap elmentem futni. Utána jött az, hogy ötször hat perc, aztán egyhuzamban 20 percig futottam, utána jött egy hosszabb séta, kb 5 perc, s megint 10 perc futás. Így fokozatosan hozzászoktattam magamat a távhoz, a levegővételhez.

    Ma pedig eljutottam oda, hogy 40 percig futottam, s egyben az 5 km-t! És ami a legjobb az egészben, éreztem azt az érzést, amit a futók szoktak mondani, hogy elönti őket az endorfin. Jó volt futni, figyeltem a szívverésem, a levegővételt, a lépéseket, közben hallgattam a madarakat. 🙂 Mindehhez persze hozzátartozik az, hogy meg kellett ismernem a szervezetem. Szerintem ez nagyon fontos ahhoz, hogy kitartóak legyünk a sportban. Én kicsi vagyok, rövidek a lábaim, ráadásul papírom van róla, hogy a szívem is kisebb az átlagnál. (Ezt lehet már írtam.) Így hamarabb elfáradok, többet kell pihenni, mert nem tud annyi vért pumpálni a szívem. Így tudatosan figyelnem kell arra, hogy ne gyorsítsak be, találjam meg azt a tempót, ami kényelmes, amikor nem kapkodom a levegőt. Ugye ha a szív nem tudja pumpálni az oxigént, a lábam sem fog eleget kapni, s nem tudom folytatni a futást. No, ezt a tudatos szervezet figyelést folyamatosan tanulom. 🙂

    Mindenkinek csak ajánalni tudom. 🙂 Mármint a futást. 😀

    Legyen mosolygós napotok!

    Szeretettel: Kriszti

  • máj 26
  • Puzzle darabok

    Vizsgaidőszak van, egyelőre semmi mást nem látok magam előtt, csak azt a még négy darab vizsgát (remélem már csak négy van), ami még előttem van. Nem könnyű feladatra vállalkoztam tavaly februárban, mikor beadtam a jelentkezésem pénzügy szakra….én, aki világ életemben a humán tudományok irányába fordítottam tekintetemet, vettem egy 180 fokos fordulatot, és beiratkoztam egy gazdasági szakra. Sejtettem, hogy nehéz lesz. Az motivált elsősorban, hogy nem szeretnék soha kiszolgáltatott lenni, nem szeretnék egész életemben olyan munkát végezni, amit nem szeretek. Olyan szakot kerestem, ami érdekel, és emellett majd meg is lehet belőle élni a későbbiekben.

    Nehéz, elsősorban a szervezés miatt. Hogy és mikor tanuljak, mikor este már annyira elfáradok, hogy mozdulni sincs erőm? Hogyan építsem bele a mindennapjaimba a tanulást, meg még mozognom is kellene….pf…Sokat olvastam arról, hogy az, aki sportol, sokkal szervezettebb lesz, a sport valahogy megtanítja erre. Megváltozik.

    Azt vettem észre, hogy talán ez tényleg igaz. Már egy ideje futok, persze még csak rövid távokat, lassan, fokozatosan szoktatom magam a futáshoz, elsősorban a rendszerességhez. Azóta picit összeszedettebbek a napjaim. Előtte sem voltam szétcsúszva, mert alapvetően mindig egy precíz ember voltam, csak mellette még maximalista is, s mindig látom, hogy hol kellene még javítanom. Most azt látom, hogy a futás, amellett, hogy fittebb leszek, még erre is jó. 🙂

    Szóval most itt tartok, kezdem érezni azt, hogy a heti minimum három futás kell. Mert akkor kikapcsolnak a gondolataim, és helyrekerülnek a dolgok. Mint a kis puzzle darabkák.

    Igazából valahol ez is a célom. Remélem sikerül emelett ki is tartanom.

    Mosolyogjatok sokat. 🙂

    Szeretettel: Kriszti

     

  • máj 25
  • Életmódváltás=szemléletváltás

    Van egy öt évvel fiatalabb Öcsém. Majdnem egyszerre ünnepeljük a születésnapunkat, öt nap kölönbség van a napok között. És mindez az ötödik hónapban, májusban. Talán jelentősége van ennek a számnak? Nem tudom, mindenesetre én nagyon boldog vagyok, hogy van egy testvérem. Igaz, kisebb korunkban voltak veszekedéseink, összecsaptunk egy párszor, ki nem, de szerintem ettől csak még jobban szeretjük egymást.

    Hogy ezt miért is írtam le? Mi köze van ennek az életmódváltáshoz? Számomra az életmódváltás nem csak azt jelenti, hogy többet sportolok, vagy egészségesebben étkezem. Az életmódváltás egyben szemléletváltás is. Kevesebb negatív gondolat, több hála.

    Többször gondolni arra, hogy semmit ne vegyünk magától értetődőnek. Hogy mindennap adjunk hálát azért, amink van. A családunkért, vagy egész egyszerűen csak azért, mert élünk és egészségesek vagyunk. Persze én is jól tudom, hogy ezt mondani könnyebb, mint érezni is. Így biztosan sokszor fogom még emlegetni ezt az elkövetkezendő egy évben. 🙂

    Legyen szép napotok!

    Szeretettel: Kriszti

  • máj 22
  • Valami elkezdődött

    Munka után 4.0 km 00:37:53 0 kCal

    Egy hét múlva lesz a születésnapom. Bizony, egy hét és 33 éves leszek, ahogy mondani szoktam, krisztisi korba lépek. 🙂 Mindig is szerettem a születésnapokat, az enyémet meg különösen, főleg azért is, mert az Öcsémmel öt nap különbséggel ünnepeljük. Ilyenkor mindig epertorta készül, lehetőleg emeletes, összegyűlik a szűk család, s ünnepelünk.

    Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mennyire hálás vagyok azért, mert nekem itt van a családom, s kisebb-nagyobb problémákon kívül igazából az egész életünk rendben zajlik.

    El sem tudom képzelni, milyen lehet az a fájdalom, amikor egy szülő szembesül azzal, hogy a gyermeke beteg, hogy lehet, nem tudnak rajta segíteni. Rettentő lehet egy ilyen helyzet, s mi, akik kivül állunk, csak nézünk, s nem tudjuk, hogy tudnánk segíteni.

    Illetve igen. Legalább is én megtaláltam a módját a segítésnek.

    A következő egy évem egyik célja az, hogy ezeket a gyerekeket támogassam, azzal, hogy közben én is életmódot váltok. Nagyon szép, hálás, de közben nehéz feladat is. Miért? Mert bevállaltam azt, hogy ha esik, ha fúj, ha van kedvem hozzá, ha éppen nincs, a következő 365 napban teszek az egészségemért, sportosabb leszek, megmutatom magamnak, bebizonyítom magamnak, hogy meg tudom csinálni, hogy le tudok futni 5, 10, 15 kilométert, s nem mondhatok neme. Mert a gyerekekért teszem, miattuk fotuk. Minden egyes lépésnél, amikor már úgy érzem, nem bírom tovább, akkor azt mondogatom magamnak, hogy miattuk teszem, a Bátrakért teszem, ha ők képesek voltak győzni, akkor én is lefutom ezt a maradék párszáz métert….

    Biztosan nem lesz könnyű ez az egy év, de bizakodva nézek az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok elé, s remélem, 34 évesen elmondhatom majd, hogy nemcsak magamat győztem le, de a bátraknak is segítettem.

    Megmutatom, hogy ma futás közben milyen égbolt nézett vissza rám. Hát nem csodálatos? 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    gbolt

Támogatóim (4)

XY
XY
SZ
SZ