Kökény Krisztina

Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.

Harminchárom éves leszek idén.

Egész életemben csak a jobb szememre láttam. Mikor Anyukámmal a szegedi kórházban közölték, hogy a gyerek szemét nem lehet megmenteni, ő természetesen könnyekben tört ki. Anyuka sorstársai vigasztalták, s mosolyogva közölték, hogy ez nem baj. Sőt. Ezzel együtt lehet élni.
Igen, így visszatekintve, tudom, hogy tökéletesen egészséges vagyok, s mindenem megvan. Mégis, néha elveszek az élet útvesztőjében. Viszont most meg szeretném mutatni, hogy meg lehet találni az ösvényt, hiszen ez a Bátraknak is sikerült. Így, nemcsak magamért váltok életmódot, hanem miattuk is, főleg miattuk, akiknek még nagyon sok árnyéknak kell hátat fordítaniuk. Segítsetek nekem ebben. Segítsetek Nekik ebben.

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

3 000 HUF

Ebben a hónapban:

1 500 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Sportos leszek

31

ÓRA

180

ÓRA

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

Támogatom
  • jul 21

  • Ismét itthon

    Munkábajárós 13.0 km 01:00:00 0 kCal

    Véget ért a nyaralós időszak, legalább is nekem. 🙂

    Másfél hét erdélyi kirándulás, pihenés alatt a futás kimaradt, inkább a feltöltődéssel foglalkoztam, úgy érzem, rám is fért. Jobb helyet nem is találhattam volna, mint a Hargita, és az a szent környezet, ami Erdélyben található. Annyira nem hiányzott semmi, ami a mostani életemben található, hogy el sem tudom mondani. Nagyon meg tudnám szokni azt, hogy ha nem ebben a mókuskerékben kellene élnem, hanem egy nyugodtabb, lassabb helyen….

    Nyilvánvalóan ennek az állandó rohanásnak köszönhetem azt is, hogy már egész sok hete fáj a hátam….ma megyek reumatológushoz, nagyon bízom benne, hogy csak megerőltettem, vagy ilyesmi, nem is tudom mit csinálnék, ha azt mondaná, nem futhatok egy ideig. Nagyon átértékelődik az egészség fogalma, hogy ha az embernek fáj bármilye. Így szorítsatok, hogy csak jókat mondjon az orvos. Ha minden jó lesz, akkor a holnap reggelt futással fogom indítani, de nagyon korán, mert ezt a nagy meleget már nagyon nehezen bírom.

    Szóval mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    79851
  • jul 08

  • Holiday on vol 2.

    5.0 km 00:41:38 0 kCal

    Ma reggel öt órakor keltem, csak azért, hogy még a nagy meleg előtt el tudjak menni futni. El is indultam fél hat után, 40 percet futottam. A végén már annyira meleg volt megint…..nem bírom ezt a hőséget, bár egyre jobban tűröm.

    Viszont aminek nagyon örülök. Mielőtt elkezdtem volna rendszeresen futni, nagyon csúnya volt a bőröm. A bőrgyógyász szerint csak nagyon száraz, de ezt mondjuk nem hittem el. Bizonyos időközönként kijöttek a kiütéseim, amik viszkettek, s nagyon csúnya ragyássá tették a bőrömet, elsősorban a combomon, de a lábszáram és a karom is kapott belőle. Ilyen dermatitisz, ekcéma szerű kiütések voltak. Tavaly tavasszal-nyáron bringával jártam dolgozni, s akkor a párom hívta fel a figyelmem arra, hogy csillapodtak a kiütések. Nekem akkor fel sem tűnt. Aztán ahogy abbahagytam a bringázást, visszajöttek, s csak szteroidos krém segített rajtuk. De mióta rendszeresen futok, megint eltűntek. Ismét szép a bőröm, én nem is tudom, hogy ennek mennyire örülök. Annyit kínlódtam a kiütésekkel, fájt nagyon, nem mertem már olyat felvenni, amiben látszódtak, sehova nem mertem menni….és tessék. Futás, mozgás, jobb anyagcsere, méregtelenítés (izzadok rendesen) és elmúltak, krémet is elfelejtettem.

    És aminek még nagyon örülök, az az, hogy már centikben mérhető az, hogy futok. Mármint a combom, a derekam, a csípőm 2-3 centivel csökkent az elmúlt három hónapban. Talán mégsem vagyok reménytelen eset.

    Viszont bő másfél hétig ismét nem fogunk találkozni, mert holnap hajnalban bepakolunk és megyünk Erdélybe, a jól megérdemelt közös nyaralásunkra. Viszem a futócipőt is, bár nem tudom, hogy merre tudok majd futni. Mindenesetre, mivel mi ilyen túrázós-menősök vagyunk, így biztosan lesz mozgás is. 🙂 Másfél hét múlva jövök. 🙂

    Mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    erdely
  • jul 05

  • Mit egyek???? :)

    4.0 km 00:38:00 0 kCal

    Soha nem voltam egy vékony alkat, de legalább alacsony is vagyok, így még jobb. 🙂 Természetesen ilyen adottságokkal, ha meglátok valamit, már csak a látványtól is hízok. Persze én is szeretek enni, főzni még jobban. Körülbelül 10 éve már búcsút mondtam minden fehér lisztes, és fehér cukros dolognak, persze néha azért be-becsúszik, de sokkal tudatosabban eszem, mint annak előtte. Persze, ennél sokkal jobban kellene diétáznom, kb csak salátát kellene ennem, hogy elérjem a vágyott alakot, de én inkább mozgok. És, lecserélem a hozzávalókat. Aki ismer is egy kicsit, ő tudja, hogy imádok süteményt sütni. Nem vagyok olyan nagyon édes szájú, nem is mindig szoktam enni abból, amit sütök, maga a tevékenység az, ami megnyugtat, amiben kiélhetem a kreativitásomat. Mióta pedig rátértem az életmódváltásra, még inkább kísérletezem a hozzávalókkal.

    A minap ráakadtam egy zablisztes süteményre (egy 160 grammos szakácskönyvben), engedjétek meg, hogy megosszam veletek. Rém egyszerű, nagyon gyors, és még az én nagyon, de nagyon szkeptikus (mármint az alternatív hozzávalók terén) párom is boldogan falatozott belőle. Íme.

    Zabos-túrós pite

    20 dkg zablisztet, 10 dkg zabpehellyel, 15 dkg vajjal és egy csomag sütőporral összegyúrtam, kb mintha linzertésztát készítenék. A tészta háromnegyedével kibéleltem egy piteformát. (Előtte természetesen sütőpapírt tettem bele.) Ebbe öntöttem bele a túrós, gyümölcsös keveréket.

    25 dkg sovány túrót, 1,5 dl natúr joghurtot, két tojással és egy ek nyírfacukorral összekevertem. Hozzáadtam három almát kockára vágva. Ezt a tölteléket a zabos alapra öntöttem. A tetejére barackszeleteket halmoztam. Előmelegített sütőben, 160 fokon kb egy óra alatt készre sült. Egy szelet kb 215 kalóriát tartalmaz.

    Mikor süteményre vágyom, akkor ilyeneket szoktam sütni. Persze kipróbáltam már a rizslisztet, mindenféle barna, tönköny, zab, rozslisztet is, még kenyeret is sütöttem magamnak. Igen, macerás, mert időigényes, főleg az utánaolvasás, meg a kísérletezés, mert persze ezek a hozzávalók máshogy reagálnak, mint a hagyományosak. De szerintem megéri ilyenekkel bíbelődni. 🙂

    Mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

     

    zablisztes-süti
  • jún 28

  • Úgy cselekedj, ahogy neked a legjobb

    6.0 km 00:30:00 0 kCal

    Véget ért a nyaralás. Sok-sok tapasztalattal gyarapodtam. Először is a többször ismételgetett közhely: “…lesznek, akik kinevetnek….” Ugyanis a nyaralás alatt sem felejtettem el azt, hogy én most életmódot váltok. Ami, valljuk be őszintén, sokkal nehezebb folyamat, mint ahogy azt bárki is gondolná. Változni, feladni szokásokat, s beépíteni ismeretleneket, nagyon nehéz. Mert ragaszkodunk a már ismerőshöz, ami biztonságérzettel tölt el, még akkor is, ha az rossz.

    Albániában voltam. Ilyenkor az ember nem úgy iszik és eszik ahogy megszokta. Buszos utazás volt, tehát amikor utaztunk, nem tudtam sokat inni, mert ugye nem állhatunk meg félóránként. Félpanziós ellátással a vacsora mindig későn, fél 8 felé volt, így muszáj volt úgy ennem napközben, hogy ezt belekalkuláljam. Reggelire nem ettem kenyeret, viszont tudtam zöldségeket, mert ők jóval több zöldséget és gyümölcsöt esznek, mint mi. Napközben persze én is elcsábultam a fagyira, nagyon meleg volt. (van). Vacsorára általában mindig kaptunk salátát, sült húst, így akkor sem kellett olyat ennem, amit nem nagyon akartam, persze a fél 8-as vacsora nem nagyon egészséges. Cserébe viszont elvittem a futócipőmet, és a 8 napból 5 reggelen lefutottam a kis kilométereimet. Kétszer a hegyvidéken, háromszor a tengerparton futottam. Így egy álmom is valóra vált.

    A másik, amire rájöttem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint hittem. Azokon a napokon, mikor futottam, 5 órakor keltem, s fél 6-kor már futottam. Egyszer sem volt bennem az, hogy még egy kicsit had aludjak. Hajtott az, hogy ott vagyok egy csodás helyen, éppen kel fel a nap, éppen még egyedül lehetek, hallgathatom a tenger morajlását, vagy a madarakat hajnalban. Csodás érzés volt.

    Persze, többen, mikor kiderült, hogy én reggelente futni járok, s nem tömöm magamba az ételt, furcsán néztek rám. “Komoly, ezt csinálod? Hát én csak akkor futok, ha kergetnek! Alszom addig, míg lehet. Én úgy váltok életmódot, hogy másfajta sört iszom…..” És még sorolhatnám. Régebben ezek a mondatok még rosszul estek volna, de eljutottam oda, hogy nem hallom meg. Én nagyon szeretek mozogni, kisérletezni ételekkel, kipróbálni új dolgokat. Így a magam utam járom, s talán ez a legfontosabb. 🙂

    Amúgy itt tartok:

    • beépítettem a mozgást a mindennapjaimba, hetente minimum háromszor már rendszeresen futok
    • elkezdtem lassan változást felfedezni a testemen, talán nem vagyok reménytelen eset
    • sokkal nyugodtabbak a napjaim, összeszedettebb vagyok
    • visszatértem a rendszeres mosolygáshoz. 🙂
    • megszerettem a chia magot.

    Előttem a nyár, a jó idő, annyi minden jó fog még történni. 🙂

    Mosolyogjatok ti is sokat, az élet szép. 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    WP_20170621_20_05_56_Pro
  • jún 18

  • Tengerpart + futás?

    4.0 km 00:35:00 0 kCal

    Holnap reggel indulunk anyukámmal a hagyományos anya-lánya kirándulásra. Lassan már majdnem 10 éve megyünk mindenfelé, holnap Albániába indulunk. Remélem teljesülni fog az egyik bakancslistás álmom, mégpedig a tengerparton futás naplementében, vagy napfelkeltekor. Futócipő már bepakolva. Kedden délután fogunk megérkezni a tengerhez, mindent ki fogok kémlelni, mindent lefényképezek, mindent leírok. Ott sem szeretnék elfelejtkezni a Bátrakról. Remélem nagyon-nagyon jó lesz.

    Egy hét múlva jelentkezem, addig is mosolyogjatok sokat, az élet szép!

    Szeretettel: Kriszti

    novo_jogger_sunset
  • jún 16

  • Reggeli futás

    5.0 km 00:42:24 0 kCal

    Régebben mindig csodálattal fűszerezett irigységgel néztem azokat, akik hajnalban felkelnek azért, hogy még munka előtt el tudjanak menni futni. Őszintén nem tudtam, hogy mi ebben a jó. Illetve azt sem értettem, hogy honnan van energiájuk korábban felkelni csak azért, hogy fussanak. Soha nem voltam egy délig lustálkodós típus, most is egyébként legkésőbb már fél hatkor fent vagyok, de ez mégis csak túlzás. Aztán még májusban volt egy nap, amikor reggel hétkor indultam neki futni. Az volt eddig a legjobb futásom, tele voltam energiával. 🙂 Kellemesen hűvös szellő lengedezett, a nap éppen csak felébredt, nem is voltak olyan sokan az úton. Ott talán megértettem valamit.

    Ma reggel hat órakor indultam el futni. A táv felénél a nap már annyira magasan járt, hogy arra gondoltam, legközelebb hamarabb kell elindulnom, mert már nagyon meleg van. Hazaérve kezdtem el kapiskálni azt, amit már olyan sokat olvastam. A sport nem csak a testedet változtatja meg. Megtanít örülni a mindennapi sikereknek, megtanítja meglátni azokat a dolgokat, amelyeket a sok felesleges gondolat miatt észre sem veszünk. Megtanít arra, hogy az életmódváltás az valóban egy szemléletváltás is, hogy az út sokkal fontosabb, mint a cél maga. Közhelyek, tudom, de én úgy gondolom, ez tényleg így van. Nagyon sok sérelmet kell még levetkőznöm nekem is, sokszor fordul még elő az, hogy a múltban történt dolgokon rágódom, s nem tudok teljesen jelen lenni. De úgy érzem, elindultam egy olyan úton, amelyre mindig is szerettem volna rálépni.

    Mosolyogjatok ma is, az élet szép. 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    5-sunrise-painting-leonid-afremov.preview
  • jún 14

  • Ultra – hogyan????

    5.0 km 00:42:32 346 kCal

    A minap olvastam egy cikket Lubics Szilviáról, aki, mint köztudott, utlrafutó, maratonista, emellett pedig fogorvos, és van három gyermeke. 28 éves volt, mikor elkezdett futni. Athén-Spárta, 245 km-t hatszor teljesítette. Azt mondta, hogy ez elsősorban fejben dől el.

    Tegnap ismét lefutottam az én kis 5 km-emet. Este hét után futottam, még mindig nagyon meleg volt. Le bírtam futni megállás nélkül, aminek nagyon örültem, viszont nagyon elfáradtam. Kimelegedtem, s utána kellett majdnem egy óra, míg visszaállt minden hőmérsékletem…..Míg futottam, sokszor eszembe jutott Szilvia. Hogyan volt képes lefutni ezt a távot? Egyáltalán hogy képes valaki ennyit lefutni, 36 óra alatt? Mikor nekem még néha az 5 km is gondot okoz.

    Persze, nyilván nem most kezdett el edzeni, folyamatosan, rendszeresen gyakorol, s fejben ott van, jelen van. Azt hiszem, ezt kell megtanulnom nekem is. Jelen lenni. Erre nekem a futás nagyon sokat segít. Tegnap a harmadik km után már semmi másra nem tudtam figyelni, csak a levegővételemre, s arra, hogy bírjam erővel a végéig. Muszáj volt jelen lenni, muszáj volt koncentrálni.

    Egyébként azt érzem, hogy amióta rendszeresen futok (annak már egy hónapja), napközben is nyugodtabb vagyok, kevésbé idegesítenek fel dolgok, később jövök ki a sodromból, vagy ki sem jövök.

    Nem tudom, eljutok-e valaha oda, hogy egy sima kis maratont le tudjak futni. A 245 km egy elérhetetlen célnak tűnik. De ki tudja? Minden fejben dől el. 🙂

    Mosolyogjatok ma is sokat, az élet szép. 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    run
  • jún 08

  • 5K! :) <3

    5.0 km 00:58:16 0 kCal

    Tegnap este munka után elindultam futni, az arborétumba. Kicsit borult az idő, kicsit fújt a szél, de semmi nem tántorított el attól, hogy nekilendüljek, s megint lefussam az öt kilométeremet, vagy esetleg egy kicsit többet is. (Majdnem meglett a 6k! 🙂 )Csend volt, csicseregtek a madarak és összesen két emberrel találkoztam futás közben. Pont emiatt szeretek az arborétumban lenni, rendkívül megnyugtató, s nagyon jól le lehet vezetni a napi feszültséget, hát még akkor, ha mellette futok is. Megint előjött az a futás közbeni jóleső érzés. Amikor eljutok oda, hogy már nem agyalok annyit, hanem elkezdem figyelni a levegővételemet, a végtagjaim mozgását….teljesen kikapcsoltam, s nagyon elfáradtam. Mire hazaértem, már semmi más nem lebegett a szemem előtt, csak az ágyam. Erőm sem volt már bolondságokon agyalni, ahogy letettem a fejem, már el is nyomott az álom.

    Szóval a mozgásnak (legyen az bármilyen) nem csak a testformálásban van szerepe, hanem a lelkünk nyugodtságában is. Én például nagyon sokat szoktam agyalni, viszont ha elég rendesen el tudom magam fárasztani fizikailag, akkor elfelejtem az agyalást. A szellemi fáradtságtól még többet agyalok, tehát egy végigdolgozott vagy végigtanult nap után egyszerűen muszáj valamit mozognom, különben nem tudok aludni. Volt már ilyen többször is. Mivel továbbra is azt vallom, hogy az életmódváltás egyúttal szemléletváltással is jár, így nagyon fontosnak tartom azt, hogy a lelkünket is tartsuk karban. A futás nekem erre is hasznos. 🙂

    Egyébként itt tartok most:

    • egy hónap alatt eljutottam oda, hogy le tudom futni az 5 kilométert
    • egy hónap alatt majdnem minden másnap elmentem és futottam vagy bicikliztem, tehát sportoltam
    • egy hónap alatt visszatértem arra az étkezéshez, amit régóta tartottam, csak ebben a téli időszakban elfelejtődött
    • egy hónap alatt elkezdődtek a gondolataim egy nyugodtabb mederben folyni, egyre kevésbé idegesítenek fel olyan dolgok, amelyek korábban napokig zavartak

    Nem modnom, hogy könnyű lesz ezt a nyáron megtartani s még fejlődni is mellé, de igyekszem. Mert élni jó. 🙂 <3

    Szeretettel: Kriszti

    fall
  • jún 05

  • Célok

    14.0 km 00:49:37 0 kCal

    A minap egy baráti beszélgetés kapcsán merült fel az, hogy én mit is csinálok tulajdonképpen itt a Benefitnessben. Azzal segítek, hogy lefutok 5 km-t? Ez miért jó? Nos, akkor elmesélem.

    Én is sajnos azok közé az emberek közé tartozom, akik hajlamosak a hízásra. Soha nem zabáltam, nem ettem tonnaszámra a nasikat, a kávét, teát már nagyon-nagyon régóta cukor nélkül iszom, sőt, a cukrot, fehér lisztet mondhatni, 90 %-ban kiiktattam az étrendemből már évekkel ezelőtt. Mozogni is próbáltam rendszeresen, de soha nem volt igazán rendszeres. Sajnos nem elég az, ha normálisan eszem, mozognom is kell hozzá. Az elmúlt fél évben pedig vagy történt valami, vagy csak simán nem figyeltem eléggé, de elkezdtem hízni. Nem vészes még, de nekem az. Muszáj volt rászoktatni magam a rendszeres, minimum minden másnap végzett testmozgásra, ha nem akarok tovább hízni, s vagyok annyira hiú, hogy nem akarok. Ekkor jött a Benefitness. Azzal, hogy vállaltam azt, hogy egy éven keresztül legalább megváltoztatom az életmódom, még jobban odafigyelek az étkezésre, rendszeresen sportolok, nincs kibúvó. Mindezt azért teszem, hogy felhívjam az ismerőseim, barátaim figyelmét az egészséges életmódra, s emellett megismertessem őket a Bátor Táborral, a tábor tevékenységével, s kérjem őket is a támogatásra. Tehát nem a minden másnap lefutott 5 km-rel támogatom a gyerekeket, hanem azzal, hogy vállalom ennek az életmódváltásnak a megmutatását. Vállalom azt, hogy hírt adok magamról, hogy beszámolok arról, hol tartok, ezáltal sarkalljak másokat is arra, hogy többet mozogjanak.

    Az én célom egyébként a rendszeres mozgás beiktatása az életembe. Az étkezéssel eddig sem volt olyan nagy gond, mert akár tudok hetekig is zöldséget enni. Csak sajnos az nem elég. El kell fogadnom, hogy olyan vagyok, amilyen. Soha nem leszek sem 180 centi, sem 40 kilo. Viszont csinos és egészséges lehetek, s ehhez nagyon szükséges a rendszeres mozgás, a futás, a biciklizés, úszás. Azt is meg kell értenem, hogy, mint ahogy Rómát sem egy nap alatt építették fel, én sem fogom a felszedett kilóimat hipp-hopp két nap alatt ledobni. Ehhez kőkemény munka, kitartás és akaraterő kell. De ahogy a Bátrak meg tudnak küzdeni mindennel, nekem is sikerülnie kell az életmódváltásnak. Nincs visszaút.

    Mozogjatok többet, nem csak fiatalít, de jó a stressz leküzdésére, és még aludni is jobban tudtok. 🙂

     

    Szeretettel : Kriszti

    lótusz
  • máj 31

  • Miért éppen a futás?

    5.0 km 00:45:59 0 kCal

    Ma nagyon büszke vagyok magamra. Lefutottam életem első 5,36 kilométerét úgy, hogy nem álltam meg közben. Eljutottam ide is. És, reggel 6:45-kor kezdtem neki a futásnak! 🙂 Ehhez is elég nagy lelki erő kellett.

    Miért éppen a futás? Őszinte leszek, nem nagyon szeretek másokkal együtt sportolni. No nem azért, mert nem szeretem az embereket, hanem inkább azért, mert szeretek a saját tempómban sportolni. Nagyon zavar az, hogy ha máshoz kell igazodnom, ha más tempójában kell valamit csinálnom, s nem a saját szervezetem jelzése szerint. Voltam egyszer zumba edzésen, nem mondom, hogy rossz volt, de az nem az én műfajom. Korábban is futottam már, csak nem rendszeresen, s nem fokozatosan építettem fel.

    Most okosabban csináltam. Sokat olvastam utána különböző portálokon, hogy én, mint kezdő futó, hogyan is vágjak bele, úgy, hogy a motiváció is megmaradjon. Először háromszor 5 perceket futottam, úgy, hogy 1 perc sétát iktattam be közéjük. A maradék távot hazafelé meg lesétáltam. Csodálkozva vettem észre, hogy másnap nem volt izomlázam, vagy csak minimális. Korábban mindig hosszú távot akartam egyből futni, másnap persze olyan izomlázam lett, hogy menni sem tudtam, így nem is futottam többet. De ezekkel az apró futásokkal jobb volt.

    Utána, mikor már ment a háromszor 5 perc, megemeltem 6 percre, és négyszer hat percet futottam. Ezt így körülbelül két hétig csináltam, minden másnap elmentem futni. Utána jött az, hogy ötször hat perc, aztán egyhuzamban 20 percig futottam, utána jött egy hosszabb séta, kb 5 perc, s megint 10 perc futás. Így fokozatosan hozzászoktattam magamat a távhoz, a levegővételhez.

    Ma pedig eljutottam oda, hogy 40 percig futottam, s egyben az 5 km-t! És ami a legjobb az egészben, éreztem azt az érzést, amit a futók szoktak mondani, hogy elönti őket az endorfin. Jó volt futni, figyeltem a szívverésem, a levegővételt, a lépéseket, közben hallgattam a madarakat. 🙂 Mindehhez persze hozzátartozik az, hogy meg kellett ismernem a szervezetem. Szerintem ez nagyon fontos ahhoz, hogy kitartóak legyünk a sportban. Én kicsi vagyok, rövidek a lábaim, ráadásul papírom van róla, hogy a szívem is kisebb az átlagnál. (Ezt lehet már írtam.) Így hamarabb elfáradok, többet kell pihenni, mert nem tud annyi vért pumpálni a szívem. Így tudatosan figyelnem kell arra, hogy ne gyorsítsak be, találjam meg azt a tempót, ami kényelmes, amikor nem kapkodom a levegőt. Ugye ha a szív nem tudja pumpálni az oxigént, a lábam sem fog eleget kapni, s nem tudom folytatni a futást. No, ezt a tudatos szervezet figyelést folyamatosan tanulom. 🙂

    Mindenkinek csak ajánalni tudom. 🙂 Mármint a futást. 😀

    Legyen mosolygós napotok!

    Szeretettel: Kriszti

  • máj 26

  • Puzzle darabok

    Vizsgaidőszak van, egyelőre semmi mást nem látok magam előtt, csak azt a még négy darab vizsgát (remélem már csak négy van), ami még előttem van. Nem könnyű feladatra vállalkoztam tavaly februárban, mikor beadtam a jelentkezésem pénzügy szakra….én, aki világ életemben a humán tudományok irányába fordítottam tekintetemet, vettem egy 180 fokos fordulatot, és beiratkoztam egy gazdasági szakra. Sejtettem, hogy nehéz lesz. Az motivált elsősorban, hogy nem szeretnék soha kiszolgáltatott lenni, nem szeretnék egész életemben olyan munkát végezni, amit nem szeretek. Olyan szakot kerestem, ami érdekel, és emellett majd meg is lehet belőle élni a későbbiekben.

    Nehéz, elsősorban a szervezés miatt. Hogy és mikor tanuljak, mikor este már annyira elfáradok, hogy mozdulni sincs erőm? Hogyan építsem bele a mindennapjaimba a tanulást, meg még mozognom is kellene….pf…Sokat olvastam arról, hogy az, aki sportol, sokkal szervezettebb lesz, a sport valahogy megtanítja erre. Megváltozik.

    Azt vettem észre, hogy talán ez tényleg igaz. Már egy ideje futok, persze még csak rövid távokat, lassan, fokozatosan szoktatom magam a futáshoz, elsősorban a rendszerességhez. Azóta picit összeszedettebbek a napjaim. Előtte sem voltam szétcsúszva, mert alapvetően mindig egy precíz ember voltam, csak mellette még maximalista is, s mindig látom, hogy hol kellene még javítanom. Most azt látom, hogy a futás, amellett, hogy fittebb leszek, még erre is jó. 🙂

    Szóval most itt tartok, kezdem érezni azt, hogy a heti minimum három futás kell. Mert akkor kikapcsolnak a gondolataim, és helyrekerülnek a dolgok. Mint a kis puzzle darabkák.

    Igazából valahol ez is a célom. Remélem sikerül emelett ki is tartanom.

    Mosolyogjatok sokat. 🙂

    Szeretettel: Kriszti

     

  • máj 25

  • Életmódváltás=szemléletváltás

    Van egy öt évvel fiatalabb Öcsém. Majdnem egyszerre ünnepeljük a születésnapunkat, öt nap kölönbség van a napok között. És mindez az ötödik hónapban, májusban. Talán jelentősége van ennek a számnak? Nem tudom, mindenesetre én nagyon boldog vagyok, hogy van egy testvérem. Igaz, kisebb korunkban voltak veszekedéseink, összecsaptunk egy párszor, ki nem, de szerintem ettől csak még jobban szeretjük egymást.

    Hogy ezt miért is írtam le? Mi köze van ennek az életmódváltáshoz? Számomra az életmódváltás nem csak azt jelenti, hogy többet sportolok, vagy egészségesebben étkezem. Az életmódváltás egyben szemléletváltás is. Kevesebb negatív gondolat, több hála.

    Többször gondolni arra, hogy semmit ne vegyünk magától értetődőnek. Hogy mindennap adjunk hálát azért, amink van. A családunkért, vagy egész egyszerűen csak azért, mert élünk és egészségesek vagyunk. Persze én is jól tudom, hogy ezt mondani könnyebb, mint érezni is. Így biztosan sokszor fogom még emlegetni ezt az elkövetkezendő egy évben. 🙂

    Legyen szép napotok!

    Szeretettel: Kriszti

  • máj 22

  • Valami elkezdődött

    Munka után 4.0 km 00:37:53 0 kCal

    Egy hét múlva lesz a születésnapom. Bizony, egy hét és 33 éves leszek, ahogy mondani szoktam, krisztisi korba lépek. 🙂 Mindig is szerettem a születésnapokat, az enyémet meg különösen, főleg azért is, mert az Öcsémmel öt nap különbséggel ünnepeljük. Ilyenkor mindig epertorta készül, lehetőleg emeletes, összegyűlik a szűk család, s ünnepelünk.

    Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy mennyire hálás vagyok azért, mert nekem itt van a családom, s kisebb-nagyobb problémákon kívül igazából az egész életünk rendben zajlik.

    El sem tudom képzelni, milyen lehet az a fájdalom, amikor egy szülő szembesül azzal, hogy a gyermeke beteg, hogy lehet, nem tudnak rajta segíteni. Rettentő lehet egy ilyen helyzet, s mi, akik kivül állunk, csak nézünk, s nem tudjuk, hogy tudnánk segíteni.

    Illetve igen. Legalább is én megtaláltam a módját a segítésnek.

    A következő egy évem egyik célja az, hogy ezeket a gyerekeket támogassam, azzal, hogy közben én is életmódot váltok. Nagyon szép, hálás, de közben nehéz feladat is. Miért? Mert bevállaltam azt, hogy ha esik, ha fúj, ha van kedvem hozzá, ha éppen nincs, a következő 365 napban teszek az egészségemért, sportosabb leszek, megmutatom magamnak, bebizonyítom magamnak, hogy meg tudom csinálni, hogy le tudok futni 5, 10, 15 kilométert, s nem mondhatok neme. Mert a gyerekekért teszem, miattuk fotuk. Minden egyes lépésnél, amikor már úgy érzem, nem bírom tovább, akkor azt mondogatom magamnak, hogy miattuk teszem, a Bátrakért teszem, ha ők képesek voltak győzni, akkor én is lefutom ezt a maradék párszáz métert….

    Biztosan nem lesz könnyű ez az egy év, de bizakodva nézek az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok elé, s remélem, 34 évesen elmondhatom majd, hogy nemcsak magamat győztem le, de a bátraknak is segítettem.

    Megmutatom, hogy ma futás közben milyen égbolt nézett vissza rám. Hát nem csodálatos? 🙂

    Szeretettel: Kriszti

    gbolt

Támogatóim (2)

XY
XY