7.0 km
00:55:57
463 kCal
Olyan sok helyen lehet találkozni, már-már közhelyessé vált mondatokkal, miszerint a sport mindenre jó, nemcsak a testedet tudod karban tartani, de az elmédet, s főleg a lelkedet is. Mert ép testben ép lélek, és ép lélekkel nagyon sok mindent el tudsz érni. Lehet, hogy azt gondoljuk, ezek tényleg elcsépelt mondatok, viszont nem lehet elégszer hangsúlyozni ennek az igazát.
Mikor március végén elkezdtem futni, mondhatni, minden bajom volt, főleg a lelkemben. Türelmetlen voltam, sokszor szomorú, tele volt a bőröm ismeretlen kiütésekkel, s úgy egyébként sem voltam jóban magammal. Mindig is terveztem, hogy a mozgást (nem a futást) beépítem a mindennapjaimba, de ez idáig egyszer sem sikerült. Aztán március végén nekiveselkedtem, és elkezdtem utánajárni, hogy kezdőként hogyan kell nekikezdeni a futásnak. Ez volt a legkézenfekvőbb sport, mivel nem rajongok túlságosan az edzőtermekért, nekem a sport egy egyszemélyes, magányos dolog. Nagyon sokszor szerettem volna visszafeküdni aludni, vagy csak úgy lenni, s nem elmenni futni. Sokszor gondoltam azt, hogy soha nem leszek képes 20 percnél tovább futni, mert nem vagyok egy sportoló alkat, egy sportember. Az izmai kötöttek, nehezen formálhatóak. Kicsi vagyok, meg úgy egyébként is. De aztán az, hogy egészséges szeretnék lenni, mindenféle nyavalya nélkül, felülírta a lustaságot. Elmentem futni, reggel, este, délután, hétvégén, nyaraláskor, amikor kedvem volt, s akkor is, amikor nem. Ennek az lett az eredménye, hogy a kiütéseim csodák csodájára eltűntek, pedig nem eszem máshogy, mint korábban. Úgy érzem, hogy mosolygósabb vagyok, türelmesebb is, s egyre kevésbé zavarnak olyan dolgok, mint korábban, s egyre kevesebb ideig emésztem magam dolgokon. Ahogy írtam korábban, életmódváltás = szemléletváltás.
A majd féléves gyakorlásom eredménye az, hogy vasárnap délután sikerült egyben, megállás nélkül lefutnom 7 km-t. Ez nekem hatalmas előrelépés, s nagy siker. Főleg úgy, hogy közben nem akartam egyszer sem megállni, s utána nem azt éreztem, hogy kész, végem van, hanem azt, hogy hm, ez de jó volt. Talán a sportolásban, legyen az bármi, ez a legjobb érzés. amikor azt érzed, hogy legyőzted az elmédet, a saját magad által felállított korlátokat, s megcsináltad azt, amiről korábban azt hitted, nem leszel rá képes. Mert én vallom azt, hogy minden fejben dől el. A futásban is talán az a legnehezebb, hogy egy pont után már ne a gondolataim kavarogjanak a fejemben, hanem csak arra figyeljek, ahogyan veszem a levegőt, s ahogyan a lábaim lépnek egymás után. Tehát a tudatos jelenlét az adott pillanatban, jelen lenni ott és akkor, ahol éppen vagyok. Nem a múlton rágódni, és a jövőn morfondírozni, hanem részt venni abban a tevékenységben, amit csinálok, fejben és lélekben is.
Ezért mindenkit arra bíztatok, hogy induljon el, sportoljon valamit, legyen az bármi. Próbáljatok ki egy csomó mindent, találjátok meg azt a tevékenységet, ami a legjobban illik hozzátok, amiből töltekezni tudtok, ami boldogsággal tölt el. Mozogni felemelő érzés. Ne foglalkozzatok azzal, hogy mit mondanak a környezetetekben lévők. Magatokkal foglalkozzatok, ami nektek a legjobb. Induljatok el, a többi jön magától.
Mosolyogjatok sokat ma is, az élet szép. 🙂
Szeretettel: Kriszti
