Magyarossy Léna

JÓ-SPO-Rt. – Légy Te is részvényes!

Szeretem a kötöttségeket. Ami a családomhoz köt, a barátimhoz, a munkámhoz, és ami a Bátor Táborhoz.
Én kötöttem őket.

És ami a székhez? Ami a kifogásokhoz és a lustasághoz? És ami a tenni akarást megköti? Azt nem!

Elő az átcsomózással! Új kapcsolatokba kezdek. Sportos, egészséges élet és sok-sok belőle szerzett energia. Mert az igazán kell. És ebből nagy részt fordíthatok a Bátor Tábor támogatására.

Ha figyelő szemetek rám vetitek és segítő támogatásotokat a Bátor Tábornak nyújtjátok, akkor erős csapat leszünk ahhoz, hogy végigcsináljam ezt a programot. Így meglátjuk hova juthatunk el együtt nem csak egyetlen élet energikusabbá és egészségesebbé tételében, hanem sok bátor beteg gyerek életének élményekkel és vidámsággal feltöltésében is.

Légy Te is a Jó-Spo-Rt. részvényese!

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

97 900 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Sportos leszek

146

ÓRA

156

ÓRA

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

  • már 13
  • Zárás és folytatás

    Kedvesek!

    Véget ért az egy éves rivaldafényes szereplésem.

    Egy év gyorsan elment, de sorolom, mi minden maradt:

    • 10 óra pótolnivaló mozgás (letudva 10 nap mandulagyulladásos fekvést, ezt könnyedén bepótolom),
    • megváltoztatott étrend (külön köszi a barátoknak, és legfőképp a gyermekeimnek, hogy maradandóan és panaszmentesen betársultak a megreformált étkezéseimben)
    • csontvelőig beépült mozgásigény (főként bicikliülés-alakú fenékké formálódva)
    • 96.901 forint támogatás tőletek a Bátor Tábor részére!!!

    Hálás szívvel köszönöm Nektek, hogy vigyázó szemetek rám vetettétek :), és támogattatok az életmódváltoztatás során, valamint támogattátok sok krónikus gyerkőc élménytáboroztatását.

    Fő büszkeségként hagy emeljem ki azt a 2 bátor támogatóm, akiket az alábbiak szerint sikerült megfertőzni:

    Bevállalós Egyikük csatlakozik ehhez a fantasztikus jótékony életmódváltási programhoz. Gratulálok, szuper vagy, az elsők között számíthatsz a támogatásomra!

    Drága Másikuk – ledobva az úszásmentesség láncát – nagy erőkkel készül átúszni a Balatont. Le a kalappal előtted, ott leszek a nyomodban. 🙂

     

    Köszönöm Nektek még egyszer, és ha tehetitek, maradjatok továbbra is közeli kapcsolatban a Bátor Táborral. Ahol mindig süt a nap! 🙂

     

    Napsütéses szívragyogtató mozgásgazdag további szép napokat!

    Léna

    nap2
  • feb 20
  • Fagylalt kétkeréken

    Vasárnap reggel hangos madárcsivitelésre ébredtem.

    Gyorsan körülnéztem, és megnyugodva akadt meg a szemem a széken pihenő macska kócos bajuszán. Ha tehát nem ő a fennforgás okozója, akkor…. itt a tavasz!! A kerekek azonnal beindultak a fejemben, begurítva az évszakváltásba, és odacsábítva a garázsban pihenő biciklimez. Ám legyen! Hagytam magam elcsábulni, és eldöntöttem, hogy hétfőn két keréken megyek dolgozni.

    Reggel ébredéskor nem volt madárcsiripelés. Még. Mivel  5.30-kor még a legelvetemültebb csipogók is csak az alvás hangjait szuszogják. Kinéztem az ablakon. Köd, kocsikra ráfagyott hideg. Brrrrr, tuti fagylalt leszek, mire beérkezem az irodába.

    A nehézségen átvonszolt, hogy vasárnap este gondosan előkészítettem egy csinos kupac ruhát, amit magamra húzva átvészelhetem a hidegben tekerés. Pironkodva vágtam le az árcédulát a szeptemberben vásárolt – és azóta érintetlen – téli biciklisnadrágról, de végülis még ugye február van… J A gondos réteges öltözködés mellett tutira akartam menni, ezért a jó-sok-holmit-a hátizsákba-mert-ami-nehéz-az-kimelegít elv mentén felpakoltam magam.Pakoltam be mindenből kettőt: sapkából, kesztyűből, mellényből, mert hátha útközben hirtelen elér a Csomolungma szele, és még didergőbbre vált az idő.

    Nos, indulásra csodásan világos lett, a madarak felvették reggeli szolgálatukat, az irodába pedig fagyásmentesen, biztonságban beértem. A tekerés fantasztikus volt, imádom, ha végre látom, mi minden terül el az utam mentén (ld. patak, futók, kacsák, kutyák, fák-bokrok, valamint ezek változatos sorrendje és kombinációja). Mondjuk a kerékpáros szemüvegnek ebben az időben is hasznát vettem volna (ha nem hagyom otthon), mert a rettenetes sebességem okozta menetszél azért könnyeket csalt a szemembe.

    Örömkönnyek között vontam le néhány igen hasznos konzekvenciát:

    1. Minden biciklis technikai ruha cuppanós, azaz ha mindenbe beöltöztél, már csak vágyakozó szemekkel nézhetsz a mosdó irányába, mert nincs az a helyzet, hogy nekivetkőzz, inkább szorongatod az irodáig.
    2. Hiába a jól átgondolt zoknirétegek és a bokavédelem, ha a cipőd talpa sima, csúszkál a pedálon.
    3. Amelyik autós a leghangosabb gázfröccsel kerül ki biciklizés közben, azt tuti beéred két jelzőlámpa múlva. J
    4. A technikai öltözet segít, hogyne izzadj be, így bátran tekerj munkába biciklivel, mert – habár talán sosem leszel rózsabimbó, de azért – egy kis frissítős törölközés és gyors átöltözést követően teljesen munka- és megjelenésképes lehetsz.

    Ja, és ne ess pánikba, ha átöltözés közben nem találod az irodai viseletre kikészített ruhádat, simán benne lehet az még a hátizsákod másik rekeszében.  J

    Tavaszra készülődős, biciklileporolós vidám február végét!

    Örülök, hogy ezt megoszthatom veletek, kérlek, ha tudtok, támogassatok még egy hónapig,és bíztatlak benneteket, hogy változzatok, változtassatok, csatlakozzatok ti is a benefitness programhoz és a Bátor Tábor Alapítványhoz.

    Winter-1
  • feb 14
  • Kávészünet

    Január.

    • Napok száma: 31.
    • Ebből munkanapok száma: 22.
    • Munkahelyen töltött napok száma: 17 (haha!! igen, igen, még létezik olyan, hogy szabadság :)).
    • Kávézásmentes napok száma: 31 (egyszer olyan-de-olyan könyörgően nézett rám otthon Kotyogós, hogy egyszerűen képtelen voltam ellenállni. Ezt nevezem az emberi oldalamnak. :)).
    • Munkahelyi kávétlanságban töltött napok száma: 17!!!!!! (hmm, ezt nevezem kitartásnak!!).
    • Kávétlanság következményei: 2. Az első három félálomban töltött napot követően remekül érzem magam és nagy örömmel küldöm a megspórolt 1700,- Ft-ot a Bátor Tábornak.
    • 1700,- Ft: 2 érzés. Egészségesebbnek lenni és mosolyt varázsolni a BT-s gyerkőcök arcára.

    És most, lassan közeledve a Benefitness-életmódváltoztatásom vége felé (mármint annak nyilvános zajlása értelmében), hálásan köszönöm azoknak (is), akikhez még újólag eljutott a hangom, és lemondva akár  újabb kávékról, meghagyva csak a régit, vagy épp felcsillantva bennük az igényt, hogy ők maguk is csatlakozzanak, azt mondom: HAJRÁ! és KÖSZÖNÖM! és tartsatok még ki mellettem a finisben. :))

    És még valami: egy sportos vállalásra készülök, amihez mindenre elszánt társakat keresek. Távolság nem akadály. 🙂 Hamarosan jelentkezem!

    Hómentesítő, pehelyolvasztó, mostmárigazántavaszlehetene Napsütést kívánok Mindenkinek!

    coffee
  • jan 24
  • Lucky Luke újratöltve

    Rohanok a munkába, de ezt szeretném megosztani Veletek, ezért gyorsan levésem a tegnapi napom:

    Rohanok a munkába. Helyesbítek. Rohannék. A lábaim ugyanis nem engedelmeskednek. És a csípőm is ellenállást mutat. Értetlenül lenézve alsóbb tájaim felé, ismerős alakzatot pillantok meg. Ó! És ez most nem csupán a meglepett felkiáltás hangja, hanem becses lábazatom állásmódja egyben.

    Elkap a vihogás, ahogy egy ilyen komoly helyzethez illik.

    Az történt ugyanis, hogy szombaton elmentünk a Bátor Táborba Hatvanba. Nyakig csend és térdig hó. Hűűű! Csodaszép volt. A havas táj ropogása felett néhány pára-fagyott szakállú ló horkantása riadóztatott. A kis csapat, akivel ott jártunk, lóedzett-hójárta lovasokból állt, akik mínusz 13-ban kikergetett az ágyukból, hogy dolgozzanak a drága négylábúakkal, megszemléljék a legújabb Bátor-Tábor-Packót és vidáman adomázzanak egymás körében.

    Rövidre fogom, mert “mig állni látszék az idő, bár a szekér szaladt”, én meg busszal megyek dolgozni. Szóval egy év kihagyás után lóra ültem, majd rugalmasan-lazán le is szálltam jónéhány körrel később. Rugalmas-lazaságom másnap nyegle mozgásomba még elbúcsúzott, hogy átadja helyét a jól megérdemelt, lábad-csípőt görbítő, nyögdécselős izomlázas másnapnak. Köszönet érte, édes volt az oka, és majd’ elfelejtettem azokat az izmokat. 🙂 Így vidám szívvel nézek le focista-beállású lábaimra, melyek az izomlázgörbeség állapotában Lucky Luke lovaslábait kölcsönzik számomra.

    Mosolygós izomlázzal telt napot Mindenkinek!

    LL
  • dec 28
  • Szilveszteri kísérlet, azaz minden fejben dől el, csak a karácsonyfa nehogy!

    Az év leghosszabb és egyben legrövidebb hónapja számomra a december. Megszámlálhatatlan történés tárháza, nagyon kevés rákészülési, átjárási és feldolgozási idővel.

    Ekkor ünneplem a névnapom (nem, ne is keressétek a naptárban, mert azt az én időmben még sehol sem vésték a magyar rubrikák közé, és köszönöm, de a nevezetes slágerezést is kihagynám), és ugye a Mikulás és a Karácsony dicsőségét is ekkor éljük át újra. Ehhez kapcsolódóan a habzsi-dőzsi már a hónap elején megkezdődik, és a sportos életmód igencsak kemény támadások sortüzébe került (ld. időhiány és az előbb említett édes kísértések).

    Rájöttem, hogy hiába a szent elhatározás, a felépített kemény falak, ha a késő esti készülődésben egy édesbarna roppanással kecsegtető csokoládékocka (esetleg ellenséges hadbavonulásuk jeléül egy egész sor belőlük), vagy egy csillogó lila csomagolásban kacérkodó szaloncukor ígér erőt a hosszabb szem-nyitva tartási időhöz. Ilyenkor a fejemben épített elhatározások vészes ingadozások között, zajos roppanással megdőlnek, és romhalmazukat édes mázzal vonja be a csokoládé-bűntudat.

    És ha a fejemben így eldőlt, akkor ideje volt elgondolkodnom, hogyan is tudnám kicselezni magamat. (A szomorkodás és bűntudat érzése természetese egy kis ideig elfogott, de hasztalan jószágok, úgyhogy nem érdemes dédelgetnem őket.) Mivel az ellenállási hányadosom kritikus időben (ld. extra sebességű munkavégzés, éjszakai fennmaradás, bútorok tologatása, stb.) igen alacsony, ezért inkább igyekszem megszabadulni a kiváltó okoktól. (A korai fekvés is listán van, eskü. 🙂 )

    A mikulásra kapott (és még fel nem falt) édességeket helyes zacskóba rakva odaadtam egy idős néninek, akik az utcán kéregetett. A felszabadító érzés mellett szívet melengető segíteni valakinek, akinek egyébként sokkal kevesebb jut. Karácsonyra a vendégségbe menetel helyett meghívtam hozzánk népes családomat. A rákészülés, és az aznap levezénylése teljesen kizárja a rosszullétig evést, mindenből csak egy falatot tudtam megkóstolni, és a napi többkilométeres testmozgásom is biztosítva volt (mindemellett nem lehetek eléggé hálás, hogy végre nem emeletes házban lakom!). A hozott sütik nagy részét becsomagoltam és szétosztottam a távozók között, a maradékot pedig lefagyasztottam – a hirtelen édességéhség-csillapítás kizárt egy élvezhetetlen jégtömbb-palacsinta-torta formájában.

    A karácsonyfa alatt hagyott finomságokat – az éjszaka  csendjébe belezizegő tolvaj-hangok közepett – felfalták a kutyáink, akik a hideg ellen jelenleg a házunkba menekítve élvezik annak minden melegét és (általuk szabadon értelmezett) lehetőségét. Az éjszakai nassolás nyomait látva csodálkozom, hogyan maradt talpon a karácsonyfa, különös tekintettel arra, hogy frissen befogadott kismacskánk – becsületes nevén Kása – ádáz harcot vív az őt mélyen felbőszítő karácsonyfadíszekkel. A Fa azonban kitart.

    S hogy a december hosszúságát kiemeljem, még előttünk a szilveszter. Kedves várva-várt barátaink végre elzarándokolnak hozzánk, és lelkesen felajánlották, hogy mindenféle sós rágcsálnivalót hoznak, hiszen az egész estés társasjáték-csaták és végtelen történetmondások az ízes kísérők nélkül nehezen elképzelhetőek. Hahh!! Ők még nem tudják! J Mivel mindketten lelekes fb-olvasók, ezúton is közlöm velük (és más kedves meghívottjainkkal) az örömhírt, hogy most MÁSKÉPP lesz. J))) A közös korcsolyázást követőn az asztalra széles választékban kerül majd répa, alma, dió, zeller, narancs és egyéb hasonló jószágok. (Na jó, lesz ott néhány kiadósabb saláta is, és ígérem, a főétkezéseket is megtartjuk.) Kíváncsi vagyok, vajon hogyan bírjuk majd ezt egész éjszaka, és valami azt súgja, hogy nagyobb adag lencsefőzelék és kocsonya elfogyasztásával érdemes számolnom. J De megcsináljuk, és nagyon büszkék leszünk magunkra. És remélem, azért jövőre is eljönnek hozzánk. J))

    Végezetül még egy decemberi történet. (Ígérem, az utolsó.)

    Döntöttem. Most utoljára a kávésbögrémet. Kiszippantottam belőle az utolsó cseppeket is, minden kincsét bekortyoltam, és jól az ízlelési emlékezetembe véstem. Egy ideje már forgattam a fejemben, hogyan is lehet az, hogy a hétvége kávémentesen is teljes aktivitással zajlik, míg a hétköznapi álmos szendergésemben csak a koffein ablaktörlői tolják szét a reggeli homályt. Úgy döntöttem, teljes egészében átváltok a teázásra (ezúton is köszönöm az ebbéli igyekezetemet támogató karácsonyi ajándékokat!). A napi 90,- Ft kávéautomatázós költségemet pedig félreteszem, és minden hónap végén befizetem a Bátor Tábor javára. Hmmmm, kétszeres öröm.

    Legalább ilyen sok örömöt kívánok Nektek decemberre és az elkövetkező új évre is. Köszönöm, hogy velem vagytok, és támogattok engem és a Bátor Tábort.

    20161226_132713
  • nov 07
  • Sport-örömök ezer arca

    Soha nem panaszkodhattam, hogy nem elég változatos az életem. Van benne tervezés, szervezés, lehetőségek, kötelezettségek, vállalások (szabadon vagy éppen magamra) és persze keresztbe-, át- és újraszervezés. Olyan nem-tudok-nyugton-maradni típus vagyok. (Hálás köszönet minden körülöttem lévőnek, akik ezt oly kitartóan és elfogadóan viselik.)

    Valahogy így vagyok a sporttal is. Tervezem, szervezem, számolom, hogy milyen ágazatban gyökerezzem le, de visszatarthatatlanul több irányba kanyarognak a dolgaim. Egyrészről a család-munka-szeretteim alkotta boly írja át újra és újra a naptáram szerkesztett rubrikáit, másrészről olyan fantasztikusan impulzív emberekkel vagyok körülvéve, akik bepillantást engedve az életükbe, ellenállhatatlanul magukkal ragadnak az általuk űzött sportok kipróbálására.

    És egyszer csak rájöttem, hogy miért is ne élhetnék mind ezekkel a lehetőségekkel, miért ne próbálhatnám ki mindet, amelyik kíváncsivá tesz. A lényeg, hogy mozogjak, és ez egészséget és örömet adjon. A Benefitness program megindulása óta így úsztam, jógáztam, falat másztam (meg sziklát is ám),  függönyön lógva tornáztam, bicikliztem, túráztam, táncoltam, kocogtam, trx-eztem, és ezek közül a legtöbbet azóta is űzöm.

    És az egyik kedvencem még hátravan: bevallom, imádok barkácsolni. Fúrni, meg csiszolni, meg csavarozni, meg festeni, meg fűrészelni… Persze a nagyon-sokat-kérdezget-figyel és végül a saját-feje-után-belevág típus vagyok, de imádom az egész folyamat kihívásait. És hogy jön ez össze a sporttal? A recept egyszerű: végy 7 tyúkocskát, féltsd őket esőtől-hótól, szerezz hozzá jónéhány méternyi oszlopot, dobozonként 5 kg szöget, és legalább 83 darab pakolgatni való cserepet, amit toldj meg még szükség szerint 30-cal. 🙂 Ha van hozzá egy türelmes edzőtársad, és nem rettensz vissza az esti, fejlámpával végzett kopácsolástól, hidd el, egész testet, lelket, nevetőizmokat megmozgató fitness-programban lesz részed.

    Azaz, ha elbizonytalanodnál, hogy is csináld, keress egy jó barátot és csatlakozz hozzá.Vagy hozzám. Én is szívesen várom a további kipróbálni valókat, kíváncsi vagyok, mi van még a tarsolyotokban. 🙂

     

    Óóóó, és az íjászatot majdnem kifelejtettem!!! :)))

    14716249_1824811364472830_6245593584217978090_n
  • okt 13
  • Merengés egy tea mellett

    Esős, szürke reggel. (Illetve most már délelőtt.) A forró teásbögrébe kapaszkodva nincs is jobb, mint visszaemlékezni arra a napsütéses szombatra, amit ajándékként kaptunk két viharfelhő közé ékelve.

    A Kis-Balatont megkerülő bringatúra előtt kopottra olvastuk az időjárás előrejelzéseket, vajon mikor kelhetünk át száraz lábbal és kerekekkel a felhők alatt. A bevállalós bátrak csapata végül bátran bevállalta. J Ilyen változatos időjárás-kínálatban, bevallom, még egyikünknek sem volt része.  A kínálat (keresletre tekintet nélkül): indulás áztatós esőben, szemerkélés, napsütés, vihar, autópályszélreleszorítóömlőeső, szélcsend esővel, szélcsend eső nélkül, eső szél nélkül, reménykeltő napsütés. Rutinosabb kerékpározók előretelefonáltak a helyi tourinform irodába, hogy félredobva a virtuális helyzetelemzéseket, vajon mi a valós helyzet odaát. NAPSÜTÉS! – hangzott a minden aggodalmat eloszlató válasz. Akkor padlógáz!

    És valóban, a napsütés oly ragaszkodó volt ahhoz a vidékhez, hogy délutánig végigkísért az utunkon. Bevallom, előttem teljesen ismeretlen volt az a táj, soha nem jártam még a Kis-Balaton körül. (Csecsemő- és gyermekkori énem szenilitásáért persze nem vállalok felelősséget.) Csupa ömlengős szuperlativuszban tudnék róla szólni, milyen csodálatos ott a természeti kép. Fűk, fák, mindenféle zöldek és vizek, kis falvak, zötyögős járdák, na és hatalmas adag gépi fagylalt az út mentén. (Erre a gondolatra még erősebben szorul a kezem az átforrósodott bögrére. J)

    Néhol kutyapisilős tempóban haladtunk, mert a gyerkőc csapattal megálltunk minden bokornál és fűszálnál, és hálásak voltunk a lelassított tempóért, mert volt időnk észrevenni a körülöttünk élő-mozgó természetet. A gyerekek szenzációsan bírták, és mire a felhők újra riogatni kezdtek bennünket, már be is kanyarodtunk a kápolnapusztai Bivalyrezervátumba.

    Hűűűűűű, ez is első élmény volt számomra. Micsoda jószágok! Többszáz kilós húskombinátok legelnek, bőgnek szanaszéjjel.  Hatalmas hektárokon járnak ifjak s vének, de a gazda néhány kiáltására birka módjára vonulnak be az esti szálláshelyre. A fiatalság kitörő örömét azonban más méretezésű állatok koronázták meg. A bokáig érő fűben kis békák parádéztak nagy számmal, minden lépésnél szöcskékként ugrottak szerteszét. Már ha elég gyorsak voltak, és nem kerültek gyerekkézbe, ahogy békabőrnek szokatlan módon simogatások sorozatát élték át.

    Mire minden jószág istállóban állt, mire minden szendvics elfogyott, mire az esteledés átvette a napszaki dominanciát, bepakoltunk felnőttet, gyereket, bicikliket, és indultunk haza, hogy ott újra a zuhogó eső fogadjon, mintegy keretet adva a napnak, amelynek közepén a távolban, napsütésben tekertünk 30 km-t.

    Öröm volt mindenkivel, aki eljött, nem visszariadva a visszariasztótól, és bízom benne, hogy tavasszal megint útra kelünk, kibővítve kis csapatunkat, és újra végigjárjuk az utat. Akkor legalább már tudni fogjuk, hogy a legeslegelső kanyarnál jobbra vagy balra kellene fordulnunk a bringaútra, vagy legalább beszerzünk addig egy biciklis térképet. J

     

    Beszálló kérdés egy túró rudiért: tudjátok-e mi az a szutyak, és hogyan kapcsolódik a történethez?

    20160917_160736
  • sze 13
  • Esti újra-gurulás és az ominózus szombat

    Túl fogműtéten (a pontosabbak kedvéért szájsebészeti :)), és újraműtéten, túl bucira pöffedt fejen és szélsuhogásra is érzékeny fájdalmakon, végre eljött az idő, hogy visszaszálljak a Ringbe. 🙂

    Már legyőzhetőnek érzem, ha a zötyögtető úton a fogam néha összecsattan, a nyakam néha meg-megrándul, mert hogyan állhattam volna ellen a Bátor Táboros cimbinyarat búcsúztató összetalálkozásának. <3

    A búcsúzó nyár biciklisségem kedves időszaka, amikor egy farmerdzsekiben még kényelmes az esti tekerés, és olyan kellemesen meleg illatokat hajt a levegő.

    A belvárosi biciklisek előtt pedig megemelem a sisakom. Egyrészt kevés jut nekik a fent emlegetett langyokból és illatokból, másrész igen változatos sebességre kapcsolást igényel együtt haladni autókkal, buszokkal és a lámpákat rugdaló gőzös emberekkel. Mindig van új és új felfedezni való utca, tér és zug, és persze ezek elkerülendő változatai is. Egy szó mint száz, a legvidámabb többen együtt bringázni.

    És erről az jut eszembe, ha nem esik az eső, irány a Kis-Balaton, és kerüljük meg együtt!

    Kedves Esőtáncosok! Kérlek, most ugorjatok be egy hosszú teázásra vagy vegyétek ki a megérdemelt szabadságotokat, hogy vasárnaptól, hangsúlyozom, vasárnaptól ! újra táncba álljatok, és a szombatot hagyjátok meg a nyárutó kerekes búcsúztatásának. Mert értem én, hogy Kis-BALATON, meg VIZIbicikli, de a tekeréssel épp az úszógumiktól búcsúzunk.

    Viszlát szombaton, és ígérem, eső ide vagy oda, nem ússzátok meg beszámoló nélkül!

     

     

    Rain
  • aug 23
  • Bölcsesség…de hogyan? :)

    Csökkent a súlyom (bocsánat, a tömegem)….két bölcsességfognyival.

    Megszabadultam tőlük. Potom 12 évet vártam rá. De megérte. Jó volt magamat látni, hogy végre összeszedtem a bátorságom, és annyi év kifogás után bemerészkedtem a fogorvosi székbe.

    Most nyögdécselek, és mogyorós zacskónyi az arcom, de a mosolyom elégedett és szívből jövő. És bölcs is maradtam, mert tudom, hogy most nem ugrálhatok, úszhatok, mászhatok, hanem szépen türelmesen várom (egyrészt, hogy hasson a fájdalomcsillapító, és főleg) , hogy az arcformám és a beszélőkém is a régi legyen.

    A felszabadult időben pedig végre van lehetőségem megszervezni, és kihirdetni, hogy GYERTEK! BRINGÁZZUK KÖRBE A KIS-BALATONt!

    Akinek van kedve egy szép szeptemberi szombatot a bringán tölteni, biztosan összefut (illetve összegurul) velem a tó körül 17-én.

    Addig fejben edzek, ti pedig tekerjétek a pedált helyettem is. 🙂

    toothfairy
  • aug 11
  • A 3V: Változatosság, változás és változtatás

    Egy hetet edzettem a Bátor Tábor nyári turnusában.

    A legfantasztikusabb élmény testnek és léleknek. Azt hiszem, a legnagyobb izomláz most a mosolyizmaimban él, a rekeszizmom pedig úgy megerősödött, hogy bármikor képes vagyok erőlködés nélkül egy jóízűt kacagni.

    A tábori hét felkészülési napján még elmentem egy hajnali kocogásra a horgásztó partjáig, ahol meglepve tapasztaltam, hogy a sok esőzéstől milyen nagyon megnőtt a kerülete. Maratoni táv lett volna nekem, úgyhogy megvan az őszi teljesítménytervem.

     

    A tábori edzésformák sokféleségére nincs itt elég hely, de bizonyosan csak a kilók vesztek el, az élményfaktor pedig az egekbe szökött. A gyerekek még fekvésidőben is elektronként cikáztak… árgus szemekkel lestem a titkukat. Azt hiszem egyszerűen nagyon jól érezték magukat. Ahogyan mi is körülöttük.

     

    Hazatérve a kis csodabuborékomban lebegve újabb kihívások és edzésformák vártak. Volt úszás, lovaglás, ásás a kertben (egy órás kemény mulatozás ám az ilyesmi :), hadakozás a szúnyogokkal, ami igazán laza ízületeket és komoly hajlékonyságot igényel, tekintve, hogy az ádáz szúnyogok a legelérhetetlenebb helyeken támadnak.

     

    Változatosságban tehát nincs hiány. A változatosság pedig tudjuk,  gyönyörködtet. Minden eredmény örömmel és büszkeséggel tölt el, mert tudom, hogy tettem egy lépés egy jó cél felé, mert változtattam.

     

    Mert csináld akár rosszul, akár lassan, félelemmel telve, akár ahogy meg kell tenned, DE TEDD MEG!

     

    Köszönöm Nektek, ha mellettem álltok, követtek, és ha támogatjátok a Bátor Tábor Alapítványt.

     

    Napsütéses augusztust kívánok!

    DO-IT-1
  • jún 21
  • Szúnyogok és egyéb extrém sportok

    Egyszer megnyertem egy futóversenyt. Iskolás koromban. Hosszútávon.

    Fél(hosszú)távnál ugyanis lenyeltem egy szúnyogot (íze után annak saccoltam) és ezt hörögve-fuldokolva megosztottam a versenytársaimmal. A fuldoklás átment, mármint nevetésbe, és a fetrengő sporttársak kerülgetésével elsőként szakítottam át a célszalagot.

     

    A napokban jutott eszembe ez a gasztrokulturális sportélmény, miközben az utamba kerülő röpke szárnyasok felhőjét kerülgettem szembecsukva, biciklin. Azóta figyelek a szemüveghordásra tekerés közben, és megvan a bogároldószer is a sisakomra. Érdekes, de csökkent a kacskaringós biciklizőktől rémüldözők száma is…

     

    A mostanában belémvésődött futás-úszás kombinációm egyhangúságát igyekezvén feloldani, újabb sportok kipróbálásába kezdtem. Bár a kalóriaszámlálással gondban vagyok, nagy élvezettel ajánlom a parkban-olvadásos-frizbizést valamint az esti fél-kilences-betonozást. Mindkettőnél akadnak lelkes társak. Az elsőnél a mindenre elszánt és leteríthetetlen frizbifüggők, a második estben pedig az előbbieknél is lelkesebb szúnyogok.

    És rájöttem, hogy a véraláfutásos ujjacskákra, a viszkető csípésekre nincs is jobb a hűsítő uszodavíznél. 🙂

    Azért mégis tovább kalandozok, vár egy újabb felderítés, amelynek fedőneve: függesztett fitness. Jelentsen az bármit is. 🙂

     

    Szóval ne adjátok fel, mert mindig vannak új utak és lehetőségek.

    És megtehetjük, hogy a Bátor Tábor gyerkőceinek is új kalandokat adunk.

    gy-éreztem-magam
  • máj 27
  • Megállás és pipacsok

    Megálltam. Hetekre. Nem ment a sport, nem ment a blogolás. Kifújt a rendszerem. Hiába tudtam, milyen fontos ez nekem és a Bátor Tábornak.

    Kerestem az okokat. Voltak, valósak, de ugyan minek magyarázkodjam magamnak és másoknak. És végül újrakezdtem. Mert szerintem nem a kezdet nehéz. Inkább a kitartás.

    Olyan, mint az emberi kapcsolatokban. Kezdeni könnyű, mert mindet körbeölel az a kellemes rózsaszín köd. És ahogy rob(/p)ognak a napok, lassan átformálódik szürke, csípős szagú füstté. A szemem becsukom, az arcom eltakarom. Kár, hogy nem vagyok indián, ők tudták a füstöt értékelni. 🙂

    És megteszem, hogy kinyitom az ablakot beengedni egy kis mást, friss levegőt, egy cirógató napsugarat, amitől elillan a füst, és tisztán látszik érték és mérték. Nekem ilyen az újrakezdés. És ha nyitva tartom az ablakom, talán azt mondhatom, kitartottam.

    Dolgozom rajta. A nyitott ablaknál most újra kocogok, meg koptatom a bringa kerekét. Napsütésben sokkal könnyebb. 🙂

    Ja, és a megállás! Mert az jó is lehet. Munkába menet, a patak parton, a lengedező pipacsoknál. Bevallom, rendkívül elfogult vagyok velük szemben. Habár válogatás nélkül, mindenhol felütik pirosló fejüket, törékenyek és gyűrötten selymesek. És ha kiszakítjuk őket a környezetükből, hamar elhervadnak az elválástól. Szerencse, hogy emberek vagyunk. Rugalmasak és mozgathatók. Azért mégis jó erősen kapcsolódni a környezetünkhöz.

     

    A végére mai napi saját tapasztalás: Ne várd a zöld jelzést, ha nem nyomod meg a gombot!

    Ez így működik az úttest-szabdalta bringautakon. És nem csak ott.

     

    Pipacsnézegetős, újrakezdős, napfényben töltődő szép napot Nektek!

    És ha tehetitek, támogassatok. Mint látjátok, szükségem van rá, a Bátor Tábor gyerkőceinek pedig megnyithatjuk az ablakokat.

    pylones-bicycle-bell-poppy-250x250
  • ápr 19
  • Lovak, lávok és lábak

    Láv van. 🙂 Szeretem a lovakat. Nagyon.

    A Bátor Táborban is a lovak világába csöppenek be a gyerekekkel, és élvezzük a lovak simogatását, rugalmas ringatózását, együttműködését és a minden sejtjükből áradó, energiát adó szeretetet.

    Szeretem a lovamat. Szerencsés vagyok, hogy egy Csipkebogyó nevű négypatás társává fogadott tanulásban, menetelésben és virgonckodásban. Ez utóbbi értelmében egy szeretetroham során önkéntelen lábösszemérést végeztünk. Az övé győzött, a kislábujjam pedig végzett. A jóléttel. Meg a jól léttel…

    Lehet, hogy divatszín a marsala (barnás-lilás-pirosas bordó), na de a lábujjamon…

     

    A helyzet: orvosi javaslatra most nem talpalok…marad a bicikli. 🙂 Mert kiderült, hogy kilenc akítv lábujjal is tekerhető a pedál. Este is. Főleg a balzsamozódó tavaszi estéken.

     

    Hajrá Ti is! Egészséges lábujjakkal tapadjatok a pedálra!

    Vidáman kerekezős, bicikliülésen mosolygós szép napot kívánok!

    Csipke-2015-04-20
  • ápr 18
  • Kettős siker és könyvelési nehézségek

    A Benefitness programmal én sportosodom, a Bátor Tábor alapítvány megerősítő élményekkel tölti fel a gyerekeket, de ez még nem minden. 🙂

     

    Ti, akik támogattok, magatok is “megfertőződtök”. A jó érzéssel, amit a segítségnyújtás ad, és a sportosodásról folytatott eszmecseréink során is.

    Büszkén jelentem, hogy már két remek embert is magammal rántottam az újramozgás világába. Nagyon büszke vagyok Rátok! Millió gratula Nektek!!! (A talp-és lábhúzódáshoz pedig jobbulást! :))))

     

    Pénteken megérkezett hozzánk egy kert-résznyi gyepszőnyeg. Hajrá! Lepakolni a raklapokról, majd másnap ásás-kapálás-gereblyézés-gyepszőnyeg fektetés. Az eredmény garantált: szemet gyönyörködtető, szívet melengető, talpat simogató pázsitos kertecske, és hihetetlen izomláz lábban, hátban, mindenféle hajlítható, görnyeszthető és mozgásra fogható testrészben. Mi is ehhez a hatáshoz képest egy óra TRX?

    Csak azt nem tudom, milyen edzésformaként lehetne ezt a másfél napot elkönyvelni… 🙂

     

    A megvalósításban való együttműködést nagyon köszönöm belerángatott segítőmnek valamint az önkéntes tettestársamnak. Az izomláz nekik is jár.

    Mert mindig részesül a jóból az is, aki adja. Ugye ezt Ti is érzitek?

     

    Ui.: A horgolt nyúlmedvelefánt gazdára lelt. Nagyon köszönöm a támogatást!

    A következő Támogatót nagy szeretettel várom egy selymesen simogató pázsiton eltöltött piknikre a kertünkbe.

     

     

     

    piknik
  • ápr 09
  • Soha nincs késő

    Este 11 óra van.

    Remek nap volt: vendégek, barátok jöttek, és a hazamenetelük után szép csendesen hármasban a 2 gyerkőccel. Horgolunk. Édes állatkák készülnek majd – erősödő kétely bennem a kezemben gubancolódó fonal láttán, de nem adom fel.

    Este 9-ig szorgoskodunk. Csavarodnak a fonalak, csattognak a horgolótűk, izgatottan piroslik három arc. És amikor a kiskorúak aludni térni kénytelenek, én, élvezve a felnőttkorúság önálló döntési lehetőségét, tovább folytatom. Igyekszem a legjobb tudásom szerint, gúvad a szemem, koncentrálok, görnyedek az asztal felett.

    Görnyedés közben eszembe jut, hogy a héten nem jutottam el hivatalos edzésre, így itthon igyekezetem a Benefitness program edzői által összeállított videók alapján tornázni. De utoljára csütörtök volt az a nap. És a 15 percet hiába konvertálom, integrálom, deriválom, az mégiscsak messze van a 60-tól.

    Két nap, meg néhányszor 45 perc mínusz…. Hmmm… a matekkal meggyűlik a bajom.

    De hát este 11 van! – mondja a lusta Énem.

    Még van 1 órád a mai napból, és akkor két napot is tornázhatsz még a héten! – mondja a másik Énem, aki már kapcsolja is a videót, tolja arrébb a szőnyegen pihenő ebeket, és helyet kér magának lábemelgetéshez, egyensúlyozáshoz. Egy “vaú” sem hallik. Persze, ilyenkor minden kimagyarázható kapaszkodó visszavonul – és meglepetten pislog a tornaszőnyegem szélére letelepedve.

     

    De megcsináltam. Jól esett. Nem is volt hozzá késő.

    Csatlakozzatok Ti is. Mert sosincs hozzá késő.

    És a következő kedves Támogatóm megkapja a horgolás végére elkészülő elefántot…vagy medvét…vagy macskát….Ti mit néztek ki belőle?

    20160409-Valami-készül
  • már 29
  • A számláló biztos kiakad :)

    Jelentem, a hét túlteljesítve. Minden elképzelésemet felülmúlva.

    Ezen a héten több mint 12 órát töltöttem sportosan!!! 😀

    Igen, kedves aggódva figyelők, jelenltem, megvolt a gerinctorna is. De az csak a kezdet. A fenti óraszámból ugyanis kb. 10 óra túrázással telt. De milyennel! 🙂

     

    Mert az Alföldön született lány persze hogy a hegyekbe vágyik. És mikor máskor, mint a szép kikelet idején, hálózsákban.

    A hegy stimmelt, azaz Mátra. A hálózsák is oké, hiszen bivakoltunk a megújult Galya-kilátóban. A kikelet azonban a hegyekben egy kicsit más. Meglepetésszerű hó és nappal 4-5 fok, este pedig ugyanennek a mínusza. A szálláshelyen pedig 2. Fok. Celsius. Alváshoz.

    Öhhh……volt meglepi, de kipróbáltuk…nekem nagyon bejött. Reggel úgy pattansz ki a hálózsából a napfelkeltével, mint a szikra, csak hogy mihamarabb leérj a fűtött reggeliző helyiségbe. 🙂

    A túrára pedig eskü, hogy 2 óra 48 percre volt írva a neten, bár gyanús, hogy egy olimpiai tájfutó hátszélben teljesítette, mert a csapatunknak 5 órára volt szükége hozzá.

    Volt ott minden: elején vihogás, közepén hallgatás, a végén pedig fogadkozás, hogy soha-de-soha-többet…

    Külön köszönet a szintén Alföldön nevelkedett barátoknak, hogy végül mégsem törölték ki örökre a telefonszámomat.

    Este már rutinosan izzadtunk a fagyban alvásban, és persze, hogy másnap újrakeztük. 🙂

    Imádtam az egészet. Köszönet a csapatnak, hogy belevágtunk együtt, a túravezetőnknek, hogy vezette a túrát, kegyetlenül diktálta a tempót, de fogta a kezünket, és a gyerkőcöknek, akik társak voltak ebben az extrém kalandban.

    Próbáljátok ki! Csapjatok bele! Mozgás bármerre, mert úgyis jó lesz!

     

    Ui.: Köszönet a Bátor Tábor Alapítványnak, hogy mozgásra sarkallt, és megoszthatom ezt veletek.

  • már 25
  • Veletek.

    Fáj a hátam. Nem kicsit.

    Szeretném végezni  munkám, elmenni edzeni, elmenni táncolni, szóval élni a normális életem. Csak így most nagyon nehéz.

    És akkor eszembe jutnak a táborozó gyerekeink. Gyerekek, üggyel-bajjal, és ők is csak szeretnék élni a normális gyerek életüket.  Nekik nehéz, de mi látjuk, hogy Ők megcsinálják.

    Oké, ez kihívás, nézzük, mit tehetünk. Marad a fejben-TRX, még a gondolattól is nyögök. De a tánc elvonja a figyelmem, mert az emberek és a hangulat magával ragad. És van gerinctorna is a közelben. Na, most már nem csak fejben nyögök. J

    És vannak barátok. Közeliek, akik reggel szigorú szemmel tornára parancsolnak, és akár velem együtt végigcsinálják. És távolabbiak. Akik kérdeznek, rákérdeznek, aggódnak, és tettekre sarkallnak.

    És én is jól rájukdörrenek, hogy ejnye, mikor is lesz futás/edzés/biciklizés/kirándulás/miegymás? 🙂 (Hihi, van ám néha magyarázkodás. :))

    Jó velük összefogni.

    Jó Veletek együtt csinálni.

    Mert együtt van eredménye.

    (A szentimentális hangulatért külön köszönet az eljövendő húsvétnak, és a már emlegetett hátfájásnak. Szerencse, hogy ez utóbbinak ilyen hasznos oldala is van.)

     

     

    együtt
  • már 17
  • Munkábajárás 2.0

    Igen, igen, pont ezt éreztem, mikor bringával jöttem ma dolgozni.

    Mondjuk egyenlőre csak annyira halk, mint egy erőlködéstől lihegő macska. 🙂

     

    Aki barátot legközelebb bringán kapok, vendégem egy Túró Rudira!

    Biciklizési-előnyei
  • már 16
  • Eső, nem eső, biciklizni mindig kell :)

    Én eskü, de eskü, ma bringával akartam jönni munkába.

    Bizony, nem is számít a lábaimban érzett izomláz, amit a miniszünidős cseszneki túrázás okozott, és nem is a letöredezett ujjvégeim, amit a sziklamászástól kaptam emlékül (utóbbi esetén meghatározóbb emlék a kicsi fiam fali gyíkként mászása,  amit szülőként látni igencsak sokkoló és rögtön utána nagy büszkeséggel eltöltő érzés).

    Az eső, na az ESŐ volt a program megakasztója. De sebaj, vannak azok az ide kacsintgató támogató kedves szemek, amiknek aztán magyarázkodhat az ember, meg magának is hiba próbálja. 🙂 A délutáni balett-órára most kénytelenek a gyerkőcök is bicajjal jönni. Pótlásként. 🙂 És persze ha ők tiltakoznak, vihetem a hangosabbat az én kerékpárom csomagtartóján.

    Az pedig ugye dupla kalória? 😉

    Bicizés

Támogatóim (44)

XY
XY
XY
XY
XY
MJ
KA
XY
XY
XY
XY
XY
XY
XY
XY
XY
HJ
XY
HJ
XY
XY
XY
HJ
XY
XY
HJ
KM
XY
XY
XY
BJ
XY
ML
GG
ML
ML
HJ
ML
XY