Nagy Tímea

Sportkóstoló. Mozgás nekem, élmény NEKIK! :)

Gyerekeket a gyógyulásban, a benefitness-eseket pedig a kitartásban segíti a program.
Már régóta, pontosabban 2010-es év nyári turnusa óta vagyok önkéntese a Bátor Tábornak, s a mai napig emlékszem, milyen izgatottan vártam, hogy végre elkísérhessem a gyerekeket első alkalommal a hatvani táborba. Az oda érkező buszban és a táborban is saját határaink kitágításával csodálatos, életre szóló élményekben volt részünk. A BENEFITness programmal viszont lehetőségem nyílt arra, hogy az adományok útját is elkísérhessem a biztos célba, hogy minél több gyógyulni vágyó gyerek és családtagjaik térhessenek haza a számukra biztonságos kalandokkal teli Csodaországból.
Az elmúlt években a táboron kívül is változtattam életmódomon, főként táplálkozási szokásaimon. Régi közmondás nem divatjamúlt, tisztaság fél egészség – a rendszeres testmozgás is fontos az egészséges táplálkozás mellett. Vállalom 12 hónapon át, hogy továbbra is egészségesen táplálkozom, emellett rendszeresen testmozgok 🙂 , hogy ezzel a nemes céllal is támogassam a gyógyulni vágyók útját.

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

161 909 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Sportos leszek

158

ÓRA

156

ÓRA

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

  • máj 10
  • Utolsó túra, de csak a Benefitness keretein belül

    A Benefitness programom a napokban a végéhez ér, én pedig meghatott és büszke vagyok az ismerős és ismeretlen barátokra, akik támogattak engem /aki életmódváltásra adta a fejét/ és legfőképpen azokat, akik vissza vágynak az életbe, a Bátrakat!
    Hogy picit számokban is lássátok az adományaitok értékét: 1000 Ft-nyi adomány például egy nyílvessző ára – az íjászkodás program elengedhetetlen kelléke, 2000 Ft egy doboz tesztcsík vércukor méréséhez elegendő, 50 000 Ft napjet és szúnyogriasztó-készlet egy nyári turnusra, 250 ezer Ft pedig egy turnusnyi gyerek (70 fő) napi tábori étkezése (az adatokat az éves jelentésből ellenőrizheti).

    Én megígértem, hogy 1 éven keresztül sportolni fogok, hogy elérjem a kitűzött adományozási célt. Jelenleg 90 %-on vagyok NEKTEK köszönhetően. Egy kis extra beszámolóként viszont hagy említsem meg, a sporttal eltöltött óráim száma jóval meghaladta a célt. Sajnos Benefitness-es közös edzéseken nem tudtam részt venni, de hogy méltón tudjam zárni ezt a fejezetét az önkénteskedésemnek, egy olyan túrára mentem a hétvégén, ami felejthetetlen élményt adott. A kiválasztott útvonal fizikailag nem volt számomra megterhelő, annál inkább élvezetes a Skógafoss nevezetű vízesés forrását keresve. 15 km-t tettünk meg a hegyekben, körülbelül 21 vízesésnél álltunk meg gyönyörködni, közben eszünkbe jutott geocatchingezni is, a végén kicsit a gleccserek veszélyes mivoltát is megtapasztalhattuk, és ez így volt egy tökéletes nap az izlandi szélben.

    BeneFitness-es társaimnak további kitartást és jó eredményeket kívánok az életmódváltáshoz, az adománygyűjtéshez pedig sok kedves adományozó lelkű barátot, ismerőst.

    Nagy ölelés mindenkinek!!!

    18449588_1763903923625595_4329276328455411202_o
  • már 23
  • Fürdőszobafelújtítás plussz uszodai órákkal jár…

    Mindig találok valamit, ami a sportos leszek életmódváltásomhoz hozzásegít. A családfőnk, mivel pilóta, több hétig nincs idehaza, persze mi hölgyek ilyenkor sem vagyunk tétlenek, ügyesen, este 11-kor nekiláttunk a fürdőszoba felújításának. Vakolat leszedése, előkészület az ablakcseréhez, festés, csempe…minden ami hozzá tartozik. A vizet is elzártuk, hogy a zuhanyzófülkét kádra cserélhessük…így persze most nincs tisztálkodásra lehetőség a házban.

    Semmi sem lehetetlen, csak mindig gondolkodj pozitívan, reggel is hatalmas nagy örömmel megyünk és visszük be a városba a gyerekeket, mert ovi és suli előtt pont tökéletes uszodába menni. S ha már ott vagyunk tisztálkodás céljából, miért ne használnánk ki a medence adta lehetőségeket. Nehézkes is lenne megmagyarázni a három éves kislánynak, hogy igen, itt vagyunk az uszodában, és zuhanyzás után irány az ovi. Ilyenkor persze miénk, a családunké az egész uszoda. Szeretném megtartani a jövőben is ezt az újonnan felfedezett csodát, a reggeli úszás örömeit, sokkal frissebben indul a napom, sokkal több energiát tudok befektetni a napba. Bár azért várom, hogy megérkezzen a megrendelt kád, hogy végre otthon is nyugodtan tudjunk mosakodni. 🙂

    17475021_1700611169954871_1209579173_o-1-1
  • már 20
  • Beeeenefitness bárány nyelven

    Amikor hobbiból farmerkedni kezd az ember száz báránnyal meg tizenhárom lóval, a természet rengeteg újabb lehetőséget ad arra, hogy az edzésnaplómat felülmúljam. Erre felénk még tél van és hó, meg hóviharok, de a minap, mikor etetni mentem a bárányokat, csodák csodájára kisütött a nap, épp arra gondoltam, hogy dejó lenne menni futni egyet a tavaszi illatban. Persze először a családdal az állatok körüli teendőket akartuk elvégezni, mikor hirtelen a bárányok mintha csak gondolatolvasóvá váltak volna, s a “Hozzásegítünk Tímea Beeeenefitness programjának napi edzéséhez” hirtelen ötlettel áttörve az ajtón, keresztülfutva az udvaron, át az úton, a szomszéd pár hektáros legelőjén útnak eredtek. Tavaszi maratont futottunk. Megpróbáltam nagytávban kerülővel eléjük futni, de ők annyira élvezték a futást, hogy szórakozásból talán, folytatták a huncutkodást a messzi távolban. Izgatott volt a család, mert előző nap épp a közeli erdőmérnökkel beszélgettünk, aki kicsit panaszkodó hangon említette meg, hogy milyen fárasztó, ha az önszántukból vándorútnak indult, főleg kosok bemennek a frissen telepített erdőbe, ami ugye Izlandon amúgy is nehézkes munka, és válogatás nélkül végigkóstolgatják a csemetéket. Tehát, hogy békesség legyen köztünk, olyan jót fogócskáztunk, amiben a 3 és 6 éves kislányoktól kezdve a 9 éves kisfiúig, anyuka, mindenki besegített . A másik szomszéd pásztorkutyáját mintha az égből küldte volna valaki, olyan okosan a mi telkünkre hazasegítette az elveszett báránykáink útját. Hozzá sem kell tennem, a kíváncsiskodó turisták az újon megállva pedig jót szórakoztak az eseményeken, és hogy ez igaz vagy nem, csak az elkattintott fényképeik tudják bizonyítani. Ami biztos, az biztos, leizzadva, futóizmokat megerősítve mi és a bárányok is hazatérve hűsítő friss forrásvízzel nyugtattuk meg dobogó szívünket.

    Kedves barátaim, ismerőseim, ezúton szeretném megköszönni a rengeteg adományt, amit a Benefitness program támogatására küldtetek, s bíztatni szeretném azokat, akik még esetleg élni szeretnének a lehetőséggel, hogy tegyék meg. Sok kicsi (összegű adomány) sokra megy együtt a közös célért, ezt láthatjuk abból is, hogy még a legkisebb családtag jelenléte is sokat segített a bárányok hazafelé való vezetésénél. Hajrá mindenkinek, és legyen szép a napotok! 🙂

    20170320_133215-1
  • feb 02
  • Kihívásokat állítani, kimozdulni a komfortzónából…erről szól nekem 2017!

    Túrázni a szokatlan hideg és mesebeli helyen, úszni a széllel szemben, korcsolyázni mintha szárnyaim lennének. És ez még csak a kezdet.

    Az elmúlt év vége kicsit túlzsúfolódott, újra költöztem, ezért igyekeztem minden időt kihasználni, hogy az utolsó pillanatokban is a legjobbat hozzam ki magamból a munkahelyemen, és a barátaimmal is minél több időt töltsek, ki tudja, mikor találkozunk legközelebb alapon.

    Nagyon jó barátságokat sikerült kötnöm, igazi sporttársakra is leltem egyben. A rendszeres futás, kemény télvíz idején inkább a kocogás, kerékpározás, úszás mellett rendszeres túrázó is lettem. Januárban talán a legmegpróbáltatóbb volt számomra a -37 fokban (tudósok szerint -41 fokos hőérzettel) is ugyanúgy tartani a napi sportolási adagot. Ugyanúgy, haha, vagyis csak majdnem: néhány plussz ruhadarabbal a vállamon.

    Persze a legnagyobb fitt leszek élményem a hideg lappföldi 25 km-es túránk volt december végén, amit a nekem térd felettig érő hó tett még varázslatosabbá, ugyanakkor izommegmunkáltatóvá. Teljes erőt bedobva elejétől a végéig tempósan haladva, kitartóan és élvezettel, mosolyogva tettük meg az utat, emelkedőkön, dombokon, völgyeken, befagyott folyón át. A hideget jómagam sem értem hogy éltem túl ilyen lazán. De annyit biztosan tudok, hogy az előző napon postáról kézre kapott csomag tartalma, az 5 éves szürke Bátor Tábor póló mindvégig biztatott, hiszen ahányszor eszembe jutott a hideg, folyamatosan a Bátrakra gondoltam, hogy ezt értük és magamért is teszem, tesszük.

    Költözés ide vagy oda, rögtön felmértem a terepet, milyen lehetőségeim vannak az új lakókörnyezetemben. Ittlétem második napján elmentem az itteni legközelebbi uszodába. Kisebb meglepetés ért, mikor megtudtam, hogy 2 °C-ban 37 km/órás szélsebességben a nem kevés befizetett uszodai belépőmért cserébe kinti, szabadtéri medencét kapok. Azért sem ijedek meg a “kis szellőtől”, széllel szemben úgy döntöttem, itt az ideje gyakorolni a víz alatti úszást, mert levegőt a víz felszínén is nehéz venni. Persze, ez a technika egy másik napon is ki lett próbálva, csak akkor a hőmérő higanyszála már -2 fokot mutatott, de legalább a szélsebesség csökkent 26 km/h-re. 

    Januártól a korcsolyapályán több alkalommal is megmutatkoztam. Kezdem jobban érezni magam ott is, hiszen csak pár éve próbáltam ki először a jeges sportot. Szerencsére sokan a segítségemre voltak több alkalommal is, így a legutolsó alkalommal már egy szorgalmas kis 6 éves “diákot” is magam mellé tudtam fogadni.

    Pár hónappal ez előtt határoztam el, hogy segítek a Bátraknak, hogy többek közt a Bátor Táborba való utazásuk költségeihez hozzájárulhassak ily módon. Azóta a jóságotoknak köszönhetően 47 %-on vagyok az egyik kitűzött célom eléréséhez. Kérlek, támogassátok a Sportkóstolót, hogy általa súlyos beteg gyerekek biztonságban eljuthassanak egy olyan helyre, Csodaországba, ahol ők is újra mosolyoghatnak, s olyan élményekkel gazdagodhassanak, mely komolyan befolyásolhatja életüket gyógyulásuk során.

    15727022_1606599919355997_3927010856650593425_n-4
  • nov 30
  • Benefitness = a lehetőségek helye!

    Részvételem a BeneFitness programban teljesen önkéntes. Szeretem, hogy én választhatom meg, mit sportolok, és szeretek a sporttal eltöltött óráim perceiben is azokra a Bátor gyerekekre gondolni, akik a tábornak köszönhetően tényleg életüket változtatják. Nekem a sport szórakozás, felfrissülés, szabadidő-eltöltés. Nekik küzdelem az életükért. Bízom benne, hogy a következő évben is nagyon sok gyerek el tud majd jutni abba a Csodaországba, ahol új erőre kaphatnak, ahol önmagukba bizalmat vethetnek, és ahol a betegségükről megfeledkezve játszhatnak, barátságokat köthetnek, mint mindenki más az életben.

    Közben a Benefitness-es csapat is szervezi a találkozóját, sajnos jómagam nem tudok majd részt venni rajta, de gondolok rátok, és kívánom mindegyikőtöknek, hogy fárasztó, de egyben hasznos munkátok eredményéül nem csak a Támogatás diagramotok százalékszáma emelkedik, de a sporttal és egészséges életmóddal okozott boldogságérzetetek százalékszáma is.

    Két mézeskalács díszítés közt szánkózásra is van időm, de a napokban kipróbáltam valami teljesen újat. Köztudott rólam, kicsit azért félénk vagyok, de bátorságot vettem magamon, hogy kipróbáljak számomra egy új táncformát. Nem sokat táncolok, és nem is tudok, és nem is vagyok büszke a táncmozgástalanságomra (ha van ilyen szó?!), ezért e téren mindig kétségek közt elnapoltam ezt a témát 🙂 Most azonban majdhogynem a véletlen folytán noszogatás nélkül egy olyan jazzbalett-féle órára mentem el, ahogy nem csak hogy a hangulat volt jó, de élveztem minden pillanatot, és a csoporttal való ritmusra együtt mozgás is jól esett. Jól estek a dicséretek az eleinte remegő lábaknak, és kifejezetten az önbizalmam is nőtt egy fokot. Végül az ott elvégzett gyakorlatok és lépések után élvezet volt visszatérni a hétköznapokba.

    Végül, de nem utolsó sorban egy egészséges tippel szeretnélek ellátni titeket, hiszen (nem csak!) télen szükségünk van rá: minden reggel reggeli előtt megiszok fél deci HOMOKTÖVIST! Eleinte az íze nem volt a kedvencem, de mára a furcsa sárgás színét is és az ízét is megkedveltem! (Életemben először a Bátor Táborban hallottam és kóstoltam ezt az egészséges nedűt, így ahányszor a kezembe akad az ital, mindig felvillan egy-egy kép a táborban töltött pillanatokról.)

    “Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.” Audrey Hepburn

     

  • nov 13
  • AQUAjogging, …avagy hogyan válhatunk gyosrúszóvá?

    Előre nem tervezett túrán találtam magam, persze szakadó hóban nem is lehetne jobb ötlete az embernek a természet megcsodálására, főleg úgy, hogy a hátizsákban micsoda véletlen: hát ott lapul a fürdőruha is! Persze, az uszoda tervben volt, az előtte megtett +11 km pedig nem! 🙂 De nem bántam azt a néhány lépést, sőt, végig csak arra tudtam gondolni, hogy ezt szervezni sem lehetett volna jobban, hiszen az uszodában szaunázni is lehet, ha netán átfagynék, rögtön kiolvadhatok. Tehát, vízhiánypótlás, szaunázás, majd irány a medence. 25 m-es medencében felváltva lubickoltam, a mell és hátúszást gyakoroltam. (Sőt, még egy indonéz ismerőssel is találkoztam teljesen véletlenül, igaz, a mínuszos télben mi mással is tölthetné az idejét?!) Négyen voltunk összesen az úszópályán, majd 20 perc után úgy döntöttem, pihentetem az izmaimat, sávot váltok és elmegyek futni. (Egy pár évvel ez előtt egy kedves ismerősömmel kipróbáltuk az aquajoggingot. A napokban egyébként is fontolóra vettem, hogy most ezúttal nem viccből, hanem csak a hátfájásom miatt mennék vízbe, tehát adott volt a helyzet.) Ki a medencéből, övet felcsatolni, be a medencébe és FUTÁS! A futó sávban néhány fővel többen voltak, az átlagéletkor túlzás nélkül 50 volt, de bármennyire is hihetetlen, futás közben nehéz volt őket utolérni. Gondoltam, hogy szórakoztató lesz, ha kiszemelek magamnak a mellettem való sávban egy úszót, s megpróbálom utolérni. Igaz, nem jártam sikerrel, de a hátamnak jót tett.

    Kicsit arról, hogy mi is az aquajogging- a vizifutás: főleg műtétek után szokták ajánlani ezt az USA-ból származó, mára már világbajnoksággá kinőtt sportágat. Szórakoztató fitneszprogram, bárki nyugodtan kipróbálhatja, hiszen ajánlják időseknek, túlsúlyos embereknek, ráadásul úszni nem tudóknak is. Az ember elveszti a testtömegét a vízben, így az izmok és az inak terhelése sokkal kisebb lesz. Szalagszakadás, ízületi fájdalom és az izmok savasodása is elkerülhető. Illetve további érv, hogy percenként az vízifutók 11,5 kalóriát is elégethetnek.

    Egyébként rá kellett jönnöm, a vizifutás a sovány embereknek nem a lejgobb sportág, hiszen a felcsatolandó övek igaz, állíthatóak, de hogy az én méretemre lehetne behúzni, az lehetetlen, úgyis felcsúszott. Kérdeztem, nincs kisebb. Legközelebb a “vizifutópapucsot” fogom kipróbálni, illetve a “nordic-walking”-ot imitáló aquajogging segédeszközt.

    Na, de hogyan is válhatunk az aquajogging után gyorsúszóvá? Egyszerű, lássuk az én receptemet: szaunázz, ússz 20 percet, fuss 20 percet, majd menj vissza úszni, amíg a gyosrúszó hatás tart 😀 és szaunázz újra. Ahogy levettem az övet és visszaugrottam az úszósávba, hirtelen úgy éreztem, hamarosan Hosszú Katinkával versenyezhetnék. (Természetesen, kettőnk közül mindig én lennék a második helyen, még álmaimban is…:) )

  • okt 31
  • X-hyppy…mi is az? Ja, leesett, …

    …az x-ugrás!!! 🙂

    Najó, egy háztartásban élek egy épp most lett hat éves eleven kisfiúval, aki idén szeptemberben kezdte meg kemény jéghokis sportpályafutását. Hetente háromszor van edzése, s bár fáradtan érkezik haza, de annyi energiát mindig tartogat magában, hogy engem is megtornáztasson.

    A környék hangos volt tőlünk, az egész hétvégét sportolással töltöttük. Az említett kisfiú, a két kisebb testvére és én. Az x-ugrásokat hangos örömujjongások követték. Igen, kell a felső és az alsó végtagok közti összhang, de megéri. Stretching, és más egyéb gerinctorna váltotta a futást.

    Na meg aztán itt van a polka is. A gyerekek ritmusérzéke kiváló, amiről eszembe jutott a még egyetem alatt ‘szabadkreditként’ fölvett ‘északi táncok’ óra. Mikor az egyik polka alaplépésekből álló később bonyolított táncokat tanultuk, a tanár vicces kedvében úgy zárta az órát, hogy jótanácsként buzdította az egész csoportot: a következő órára bemelegítésképp legalább 2 buszmegállónyival hamarább szálljunk le a közlekedési járműről, és polkázzunk onnan be a tanterembe. Az egyik barátnőmmel komoly egyetemista emberek lévén, az emberek furcsálló tekintete ellenére természetesen, vicc nélkül mi bizony bepolkáztunk! Ezt most is alkalmaztuk az ezredik x-ugrás után, izomlazításnak.

    Ha nem tudtok eljutni tanár által vezetett, vagy nem vagytok hívei az edzőtermi óráknak, higgyétek el, rengeteg megoldás van arra, hogy egészségetek megőrzését elősegítsétek egy jó adag mozgással. Ha pedig minimum 1 gyereket ragadtok magatok mellé, garantált a boldogsághormonotok edzésben tartása is.

    Kívánom minden gyereknek és felnőttnek, hogy ilyen hatalmas kacagásokkal teljen meg a mindennapja, mint a miénk.

    14804826_1511543238861666_514905434_n
  • okt 12
  • “One of us comes when called!” – mondta ma Mamita, a kutyám

    s ezzel elindultunk sétálni, kocogni, majd végül futni.

    Az utolsó blogbejegyzésem óta nálam volt egy kisebb költözés, új otthon, új barátok, új suli, új házikedvenc… én nagyon macskás vagyok, nem is értem, hogy történhetett, hogy lett egy kutyusom. Ez a kis, dobozban talált fekete göndör fürtös, szelíd szemű barát az első pillanattól megfogott. Forest Gump módjára mindig, minden este elhatározzuk, hogy futunk egy kicsit, majd a kicsiből még több lesz, s a végén 8-10 km futás után azt mondjuk az estének, hogy jó volt, még ha -6 fok is van! Persze, úgy könnyű, ha van egy ennyire aranyos és kedves futótársa az embernek. Futás közben, ahogy Mammara farkát csóválva boldogan liheg, mindig arra gondolok, hogy hány gyerek szeretne a helyemben lenni! Mennyien szeretnének önfeledten a házi kedvencükkel játszani, netán futni a végtelen éjszakában! Vagy a barátaikkal lenni!

    Mamitában megvan a motiváló erő, mi minden este sportolunk és egészségesen táplálkozunk. Ha részese szeretnél lenni ennek az egészséges varázsnak, megteheted már most! Mondj le a heti chips adagodról, és az árát ajánld fel (kattints a TÁMOGATOM gombra, a művelet nagyon egyszerű 😀 ) a gyógyulni vágyó gyermekek számára, hogy majd egyszer ők is átérezhessék azt az élményt, amit mi nap mint nap megélünk!!!

    kuty-1
  • aug 05
  • Buon appetito…és vissza a civilizációba!

    Függővé válltam. Az önkéntesség a függőségem. Amint hazaérkeztem a Bátor Tábor idei II-es turnusából, mostam, vasaltam s újra bepakoltam a zsákomat. Ezúttal egy olaszországi három hetes önkéntes lehetőséget ragadtam meg, ahol a lovas gyerektábor résztvevői közé integráltunk mentális fogyatékos felnőtteket. Mivel a táborterületünk egy régebben kialudt vulkán kráterében volt, hegyek vettek körül (innen ered a blogom újabb elnémulása, hiszen még a telefonomon sem volt térerő, nem még internet?! 😀 ), de a mozgásra kitűnő teret adott. A három hetes sátrazás nyak és egyéb testi fájdalmait is talán a napi különböző sporttevékenységeknek köszönhetően elkerültem. A többi önkéntes társaságában reggel a munka előtt kimentünk boldogsághormonjaink felszabadítása érdekében “erdei akadályfutásra” (mert ugye a sport arra is jó!!!), tábor résztvevőinek lovagoltatása ugyancsak futásra adott teret. A finn Emmivel egyébként hamar kifulladtunk a futásban, mert nem bírtuk megállni, hogy ne beszélgessünk… Éjjelenként spontán ping-pong versenyeket szerveztünk (jómagam Miss Ungherese-Slovacca-ként megmérettettem Miss Danese, Miss Italiana, Miss Finlandese, Mr Inglese vagy a kemény Mr. Afganistan-nal), vagy épp hosszú túrákat tettünk a másik lovas ‘rezervátum’ farmra az olasz cowboyunk kíséretében. A nomád életmódot folytatók számára pedig igencsak felüdítően hatott, amikor a pár napos magunkra izzadt port végre elmehettünk lemosni a néhány kilóméterre fekvő vulkanikus tóban. Persze, úszás közben, ilyenkor is a Benefitness és a legutóbbi II-es turnusban átéltek filmkockái játszódtak le újra és újra előttem, és persze: “írni kéne a blogodat” villámok csattogtak a fejem fölött!

    Azt hiszem, az olaszországi létem sportos pillanatainak csúcspontja az volt, mikor a cowboyunk szervezésével elmentünk nyolcan egy négy és fél órás lovas túrára a hegyekbe, a korona pedig akkor került a fel az eseményre, amikor kb. 90 vadló élethelyére találtunk, s a területükön megpróbáltunk a legzavartalanabbul áthaladni, már amennyire lehetett az én gyönyörű kancámmal. <3

    Egyébként azt meg kell mondanom őszintén, örülök, hogy volt egy ilyen jó Benefitness-es motivációm a sportolásra, amivel adományt gyűjthetek a krónikus betegséggel élő gyermekeknek, hiszen a napi menü (édes nutellás keksz reggelire, pasta ebédre és pizza vacsorára) majdnem megtette hatását.

    Mindeközben míg a telefonom is szabadságon volt, gyűltek az üzenetek, személyes megkeresések és a további bátorítások az önkéntes munkámhoz és a BENEFITness-es tevékenységemhez is. Csodás motiváló dolog, hogy többen is felajánlották saját szabadidejüket is egy közös futás-kerékpározásra. Ha további ismerősiemnek is tetszik a kezdeményezés, s szeretnétek életeket változtatni, egyszerűen megteheted, ha kattintasz a TÁMOGATOM gombra, mondj le havonta pár tábla csoki vagy akár egy doboz cigi áráról és ajánld fel ezt az összeget a Bátraknak!

  • jún 23
  • Nem minden kezdet nehéz…

    …csak a blogom írásáé. 🙂

    Szerencsére, hiszen ha fordítva lenne, az csak tudjuk kinek lenne rosszabb, mégha vannak jó kifogásaim is.

    Még mielőtt falura költöztem, suliba s munkába is biciklivel igyekeztem, mellette heti 1-2 alkalommal jógázni is elmentem. Mostanra maradt a futás, kerékpározás és az otthoni edzések. A legutolsó költözésem után sikerült egy kicsit kipofozni a biciklit, még a frissen megszerzett jogsim sem kényszerítheti ilyen jó időben a tárolóhelyen maradására. Részemről még kicsit edzéshiányosan Gábor barátommal sikerült a Margit-szigetet lefutnunk 32 perc alatt (köszönöm, hogy én diktálhattam a tempót, ami “erőt és mindent lebíró akaratot” adott a futás közbeni megállás nélküli őzikenézegetéshez :p ), továbbá déjà vu hangulatban léphettem újra a lévai uszodába (Szabi nélkül nem derült volna ki, hogy a bal lábam térdtől lefelé egyszerűen furi úszás közben).

    Zsófi személyre szóló edzésnaplója által teljesebbé válik a napom. Szeretem az ilyen “sportos alkalmakat” valami hasznossal egybekötni. Azon túl, hogy biciklizéskor rokonokat vagy műemlékeket látogatok, ill. más sportalkalmakkor barátok társaságát is élvezhetem, a Bátor Tábor krónikus beteg gyerekei gyógyulását támogathatom és támogathatjátok már akár 2 korsó sör vagy 3 csésze kávé árával => ezt máris megteheted, ha kattintasz a “Támogatom” gombra.

    szigetkör-2

Támogatóim (28)

NT
XY
LP
PJ
RT
TK
CL
SK
XY
PP
PM
DI
KG
ST
XY
XY
XY
XY
VC
IDP
NJ
IDP
NA
RZ
XY
TL
XY
AA