Sokan nem értik az önkéntesség fogalmának, tevékenységének a lényegét, hogy ha az ember önszántából, a saját idejéből, energiáiból, esetleg pénzéből ad másoknak, az miért “éri meg”. Erre azt szoktam mondani: nem, nem éri meg… Az nem a legjobb kifejezés. Rájöttem, hogy hiába beszélek róla, meggyőzni nem tudok (és nem is szeretnék) senkit addig, amíg nem tapasztalta meg, hogy ez jó dolog. Közhely, de adni jó… Ráadásul, ha ennek az eredményét is látod, akkor annál jobb nincs. 🙂 Ez hatványozottan igaz a Bátor Táborra, ahol az ember a saját szemével, a saját bőrén érzi, hogy milyen jó dolog jót tenni. A gyerekek mosolya, egy-egy őszinte mondata, vagy csak együtt játszani és velük együtt kicsit újra gyereknek lenni – felbecsülhetetlen. Ráadásul jött ez a lehetőség, hogy adományt is gyűjthetek a Bátor Táborba jelentkező gyerekek utaztatására amellett, hogy saját magam is elérem a célom, fogyok is és formálódok is profik segítségével… Mi ez, ha nem egy win-win szituáció? 🙂