Tasi Tímea

Mindenkinek kell a napfény :)

Sokan nem értik az önkéntesség fogalmának, tevékenységének a lényegét, hogy ha az ember önszántából, a saját idejéből, energiáiból, esetleg pénzéből ad másoknak, az miért “éri meg”. Erre azt szoktam mondani: nem, nem éri meg… Az nem a legjobb kifejezés. Rájöttem, hogy hiába beszélek róla, meggyőzni nem tudok (és nem is szeretnék) senkit addig, amíg nem tapasztalta meg, hogy ez jó dolog. Közhely, de adni jó… Ráadásul, ha ennek az eredményét is látod, akkor annál jobb nincs. 🙂 Ez hatványozottan igaz a Bátor Táborra, ahol az ember a saját szemével, a saját bőrén érzi, hogy milyen jó dolog jót tenni. A gyerekek mosolya, egy-egy őszinte mondata, vagy csak együtt játszani és velük együtt kicsit újra gyereknek lenni – felbecsülhetetlen. Ráadásul jött ez a lehetőség, hogy adományt is gyűjthetek a Bátor Táborba jelentkező gyerekek utaztatására amellett, hogy saját magam is elérem a célom, fogyok is és formálódok is profik segítségével… Mi ez, ha nem egy win-win szituáció? 🙂

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

41 000 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Fogyni szeretnék

73

KG

73

KG

63

KG

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

  • aug 02
  • 73

    KG

    Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom

    Tyű, lassan egy hónapja nem jelentkeztem, azóta elég sok megható dolog történt… 🙂

    Minden a tábori turnus előtt kezdődött, amikor is egy nagyon kedves kollégám és egy nagyon jó barátom meglepett azzal, hogy támogatta a kampányomat. Ráadásul ma egy újabb kolléganőm mondta, hogy mellettem áll és támogat mindenben, az ő segítségükkel azt gondolom, hogy elindultam egy úton, ami csak jó véget érhet. 🙂 Mindenkinek köszönöm ezúton is a támogatást és nagyon hálás vagyok érte. Nagyon jó ügyért tesztek teljesen önzetlenül, ez pedig a legjobb emberi tulajdonság, szerintem.

    Aztán már el is érkezett a számomra második, idén pedig a harmadik turnusra készülés ideje, majd jöttek a gyerekek és beindult a pörgés. Hihetetlen sok élményben volt részünk közösen a lányokkal és a fiúkkal, és ahogy ők is, úgy én is nagyon sok kihívással találtam szemben magam: először lovagoltam, először voltam lányos házban cimbi… stb. stb. Köszönöm mindenkinek az újabb élményeket és csodás emlékeket, ígérem, hogy jó mélyre elraktározom és a nehezebb napokon ezekből fogok erőt meríteni.

    Az egyik esti beszélgetésen azt kellett megfogalmaznom, hogy mit üzennék a “külvilágnak”, hogy mi is az a Bátor tábor és miért JÓ a Bátor tábor. Nos, épp aznap kaptuk meg az új pólókat, amelyekre azt írták, hogy ’15 éve életeket változtatunk’. Miközben végignéztem mindenkin, az ugrott be, hogy amellett, hogy ez egy nagyon jó marketinges szöveg, mi TÉNYLEG életeket változtatunk. Mi a gyerekekét, ők pedig a mienket. Azt kívánom mindenkinek, hogy legalább egyszer élje át, tapasztalja meg, milyen is a Bátor tábor légköre, és milyen átlépni egy csodavilágba, mert ez tényleg az…

    13731923_10154413039534939_3707294769699352614_o
  • jul 10
  • 73

    KG

    Babalátogatás

    Egy barátunk invitálására úgy döntöttünk vasárnap délután, hogy hajrá, életmódváltás, hajrá, egészség, nyeregbe pattanunk ismét és meglátogatjuk Anna babát. A tegnapi kisebb tekerés után már nem volt olyan kényelmes az ülés… De a kisebb kellemetlenségek benne vannak a pakliban, nemde? 🙂 Azt leszögezném, hogy Pécs nem éppen sík területen fekszik, így a dombok kisebb kihívást jelentettek, ráadásul az autósok sem úgy értelmezik a kerékpáros nyom fogalmát, mint ahogy az a KRESZ-ben le van írva, emellett a kutyájukat sétáltató mamák is fel voltak háborodva, amikor nemtetszésemet fejeztem ki, mert a kerékpárúton azért kellett megállnom, hogy se a kutyát, se a gazdáját ne üssem el. Pécs egyik végéből áttekertünk a másikba, babáztunk egyet, hazafelé bűnöztem és betoltam egy fagyit, majd jöhet az Eb-döntő. 🙂 Legjobb vasárnap. 🙂

    13652599_1096862563693759_1713925055_n
  • jul 09
  • 73

    KG

    A párolt zöldség misztikuma

    Mi is lehetne jobb szórakozás péntek délután, mint ágyneműt és lakberendezési tárgyakat vásárolni?! Persze, ha nincs ideje az ember lányának napközben ebédelni, akkor marad a gyorséttermi kaja a Kikában. Hmm… Kérdezi a lány kedvesen, hogy mégis mit szeretnék enni? Kavarognak a fejemben a finomabbnál finomabb ételek, fánk, pizza, sültkrumpli… Majd kibököm, hogy gyümölcsökkel és sajttal töltött csirkemellet szeretnék PÁROLT ZÖLDSÉGGEL. Igen, bennem is komoly a kétely, hogy vajon lesz-e belőle bajom, felismeri-e a szervezetem a PÁROLT ZÖLDSÉGET, hiszen bevallom férfiasan, nincs hozzászoktatva komolyabban a hasam a zöldségekhez. De büszkén bevallom, hogy nem lett tőle bajom, sőt, éhes sem maradtam. 🙂 És egy újabb komoly lépés: nem ettem erdei gyümölcsös töltött fánkot desszertnek… Azt hiszem, hogy valami elkezdődött… 🙂 Már “csak” a segítségetek kell, hogy ki is tartsak!

Támogatóim (9)

HA
XY
SJ
XY
SJ
SJ
XY
XY
SJ