Topa Szabina

#Sohafelnemadós

Ahogy a mondás tartja: a lustaság fél egészség. De én az egészet akarom. 🙂
Már régóta célom, hogy beiktassak heti legalább 3 óra edzést az életembe, de a fantáziám nagyon kreatív tud lenni, ha kifogásokat kell gyártani. 🙂
Na de, itt jön képbe a BENEFITness. Amikor összefonódik a neved egy nemes céllal, akkor kifogysz a kifogásokból és hajt az erő, hogy véghezvidd, amit elkezdtél.
A Bátor Táborral 2014-ben kerültem kapcsolatba, amikor a – természetesen utolsó pillanatban leadott – jelentkezésem után behívtak interjúra és hip-hop, már el is érkezett az augusztus, amikor fotós cimbiként kaptam lencsevégre a mosolyokat vagy éppen az elégedett pillanatokat, amikor tudatosult a gyerekekben, hogy “Megcsináltam, pedig azt hittem nem vagyok képes rá!”.
A támogatásoddal ezer meg egy ilyen pillanathoz járulsz hozzá, amik hidd el, minden pénzt megérnek. 🙂 Én cserébe ígérem, hogy sohafelnemadom! Már pedig az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó …

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

116 300 HUF

Ebben a hónapban:

6 500 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Sportos leszek

119

ÓRA

160

ÓRA

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

Támogatom
  • jún 26
  • Hogyan tovább?

    A jó idő beköszöntével magam mögött hagytam a BKV-t és ha csak tehetem, bicajjal járok dolgozni, megyek ki a Margit-szigetre, bevásárolni, olykor még szórakozni is. J

    Május végén lejárt az újabb 8-hetes TeamFit (crossfit) tréning és a nyári programra nem tudtam magam időbeosztás miatt elkötelezni, így oda jelenleg csak vendégként járok alkalomadtán. Szeptembertől folyt. köv. a csapattal. J

    Emiatt egy picit elkezdtem aggódni, hogy a fix heti 2 edzés kiesést hogyan fogom helyettesíteni. Egyelőre rendesen nem is alakult ki a dolog, de mindig mentem valahova. Ezek a reggeli órák tényleg nagyon kényelmesek voltak olyan szempontból, hogy akkor tuti nem úszott el a napod, felkeltél, elmentél edzeni és utána már kvázi szabad voltál.

    Kipróbáltam nemrég a hot iron-t, amit már régóta szerettem volna, csak eddig hiányzott a hajtóerő. Számomra hihetetlen súlyokat tudnak emelgetni ott a lányok, minden elismerésem az övék. Én kisebbekkel nyomom, egyrészt mert nem vagyok olyan erős, másrészt meg nem is szeretnék nagyon-nagyon izmos lenni – már ha ez egyáltalán lehetséges lenne heti egy edzéstől.

    A futással is próbálkozom. A futás úgy érzem ilyen szeret-nem szeret kérdés mindig. Múltkor írtam, hogy milyen jó volt futni, jól is esett és ment is, aztán egyszer meg nagyon rosszul esett és kb. 3 km szenvedés után hazakullogtam, de mivel #sohafelnemadom , két hete elmentem az Élménykülönítményesek futóedzésére. Ez egy teljesen más jellegű edzés volt, mint amilyen futásokat én szoktam véghez vinni. : D A találkozóponttól elkocogtunk az edzés helyszínére, nekem ez már önmagában kihívás volt, de tartotta bennem a lelket a két, mellettem futó 5 és 9 éves kisgyerek. A Rózsakertben kezdődött az igazi edzés, ahol 1-2-3-2-1 köröket futottunk egy perc pihenővel köztük. Férfiasan bevallom, hogy én mindig csak egy kört futottam, így jóval többet pihentem, mint a többiek, de mindig rajthoz álltam velük és tisztességesen lefutottam azt a kört. Hihetetlen nagy ereje volt a csapatnak, nélkülük tényleg leálltam volna max a felénél.

    Túrázás. Két barátom felvetette nemrég, hogy menjünk el túrázni a hétvégén. Pont ráértem és nagyon be is lelkesedtem a kirándulásra. Végül Nagymarosra esett a választás, egy kb. 13 km hosszú Kék túra útvonalra. Az eleje számomra nagy küzdelem volt, csak caplattunk fel a hegynek, végeláthatatlannak tűnt a felfelé vezető út. Aztán kis pihi, kis csoki és már indultunk is tovább, meg sem álltunk, míg fel nem értünk a Julianus-kilátóhoz. Ugyan nagyon fújt a szél, de páratlan kilátást élvezhettünk a Duna-kanyarra és a visegrádi fellegvárra.  Röpke 3 óra múlva, néhány igazán meredek részen átjutva pedig nagyon elégedetten és fáradtan pattantunk be a kocsiba, hogy hazainduljunk.

    Pár nappal később pedig a tihanyi nagy körtúrán is végigmentem, amin – habár gyerekkorom óta rendszeresen ellátogattunk Tihanyba – még sosem voltam. A kilátás meseszép volt, az idő pedig … rekkenő hőség. 🙂  Utána jól is esett az idei első csobbanás a Balatonban.

    Jóga. Mindig mindenkinek büszkén szoktam mondani, hogy én jógázom. Ez így is volt, egészen januárig. Aztán egyik nap rá kellett jönnöm, hogy már ezer éve nem voltam jógán és arra is, hogy nagyon hiányzik. Így a vasárnap reggelt egy laza, stresszoldó – nyújtó órával kezdtem és egy jó forró finn szaunával zártam.

    Úszás. Nem nagyon űzöm ezt a sportot, pedig kellene. Mindenre jó az égvilágon. 🙂 Azért írom a bejegyzésem végére ezt, hogy most már mindenképpen el kelljen kezdenem úszni. Hiszen az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!

    Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban nagyon köszönöm az eddigi támogatásokat, tényleg rengeteg segít az edzésekben, hogy úgy érzem, Nektek már semmiképpen nem okozhatok csalódást. A legkisebbtől a legnagyobb összegig mindegyik tartja bennem a lelket, hiszen tudom, hogy gondoltok rám!

    Látkép
  • ápr 23
  • Malacom van

    Mert ilyen fantasztikus barátaim vannak!

    Ebben a pár hétben már sokan támogattatok, ezt nagyon KÖSZÖNÖM Nektek! Tartsátok meg ezt a jó szokásotokat! 😉

    A múlt hetem az ünnep és persze a sport jegyében telt. Április 10-én töltöttem be a 28-at, ezen felbuzdulva pedig gondoltam újra megpróbálok futni egyet. Valaki egyszer azt mondta, hogy a futás szeretete a korral egyre nő. Mivel eddig utáltam ezt a sportot, gondoltam a szülinapom majd meghozza a várva várt áttörést. És tényleg! A sok Vivicittás sikersztori után talán soványnak tűnik az én 20 perces, kb. 4 km-es futásom, de ugye ahogy a Bátor Táborban és a jógaórákon megtanultuk, mindenkit önmagához mérünk. 🙂 Büszkén hajtottam álomra a fejem aznap este, mert futás közben egyszer sem álltam meg vagy kezdtem el sétálni.

    A hét folyamán ezt még egyszer megismételtem. Bevallom, az utolsó pár percen ezúttal már nem csak a Benefitness-tudat, hanem a sötét utcán egy hatalmas kutyával való találkozás is átsegített. 🙂

    Aztán eljött a kedvenc ünnepem, a húsvét. Hogy miért a kedvencem? Hát a húsvéti sonka miatt! Idén sem mondtam le róla, de azért módjával falatozgattam. Végül vasárnap egy egyórás biciklizéssel zártam a hetet, nagyrészt a Tamási-Pári bicikliúton tekeregve, eleinte a napsütést élvezve, majd a széllel küzdve.

    Végül, de nem utolsó sorban pedig ismerjétek meg Malac Manfrédot (a képen a tesójával, Dél Zsófi Benefitness társam malacával látható), aki végigkíséri az adománygyűjtésem, elsősorban a munkahelyemen. Persze, ha valaki szeretné Manfréd pocakját megtömni, szóljon és házhoz futunk.

    A legeslegelső támogatásom meg is örökítettem, ezúton is köszi Böbének!

    manfréd-1
  • ápr 01
  • Start

    Végre-végre én is aktív Benefitness tag vagyok, juhúúú!

    Már egész szépen elkezdtem újra beépíteni a rendszeres (!) sportot az életembe – hiszen ugyebár ez lenne a cél. 🙂

    Hogy egy picit megkönnyítsem a dolgom, a Benefitnessbe való jelentkezéssel kb. egyszerre be is fizettem egy csoportos crossfit tréningre, így heti kétszer 6-kor cseng az ébresztő fél 8 helyett és a munkába már frissen, fitten érkezem (ez gyakran azért egyenlő a csapzott hajjal és a rákvörös arccal). Életemben először vettem rá magam a reggeli edzésre és mindenkinek csak ajánlani tudom. 😉

    Most viszont sipirc az ágyba, hiszen mint tudjátok, az egészséges életmód egyik alappillére a napi 8 óra alvás. Ezt még gyakorolnom kell …

    Az első lelkes támogatókat pedig legalább úgy várom, mint a húsvéti nyuszit! 🙂

     

Támogatóim (30)

XY
XY
XY
SB
KR
XY
OG
PZ
XY
TN
OG
SE
OG
TTA
XY
HK
OG
FT
TTA
PZ
OG
TTA
OG
TTA
PZ
OG