Tregova Anita

Legyünk Együtt Lélek-Szépek!

*scroll down for the English version*

Hiszek abban, hogy a gyógyulás eléréséhez nem csak a testnek, de a léleknek is szüksége van támogatásra.
Látom, hogy egy betegség mennyire idegőrlő, életkedvet elszívó, fájdalmas jelenséggé tud változni bárkinek az életében. Nem csak a testet, de a lelket is bénítja.
Tudom, hogy a krónikus beteg gyermekek lelkének egyik legjobb orvossága a Bátor Tábor, ahol ingyenes élményterápiában vehetnek részt, mely visszaadja magabiztosságukat, csillogó szemüket, nevetésüket.
A Tábor egy alapítvány, vagyis adományokból tartja fent magát.
Egy éven keresztül azért folytatok egészségesebb életet, hogy felhívjam a figyelmet erre a nagyszerű helyre, és a fontosságára.

Kérlek, támogasd a kampányom, adományod minden forintja a Bátor Tábor kis Hőseinek kacagásában visszhangzik majd.

Tudj meg többet a Bátor Táborról: http://batortabor.hu/
Csatlakozz kampányomhoz a Facebookon: https://www.facebook.com/lelek.szepek/

*************************************************************************
I believe, that to achieve healing, not only the body, but also the soul needs support.
I witness every day how an illness can transform into an exhausting, hopeless and painful thing in anyone’s life. It does not only hurt the body, it cripples the soul as well.
I know that one of the best support for the soul of chronically ill children is the Brave Camp. There, free of charge, they receive an experience that gives back their self-confidence, the spark in their eyes and their laughter.
Brave camp is a foundation, it lives from donations.
For one year I will lead a healthier lifestyle to raise awareness to this wonderful place and its importance.

Please support my campaign, every bit of your donation will resonate in the laughter of the little Heroes of the Brave Camp.

Learn more of Brave Camp: http://batortabor.hu/en/
My Campaign on Facebook: https://www.facebook.com/the.real.soulty/

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

22 500 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Sportos leszek

89

ÓRA

182

ÓRA

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

Támogatom
  • aug 21
  • Majdnem félidő :)

    Majdnem félidőnél járok a Benefitnessben. Úgy érzem, érdemes most ránézni picit, mi változott az életemben a program hatására a kezdetektől.

    A legnagyobb változás, hogy a sportot ténylegesen sikerült beépíteni az életembe. A Feneketlen-tónál talál a reggel, legalább heti három, maximum heti öt alkalommal. A reggel alatt természetesen fél kilencet kell érteni, mielőtt bárki rosszra gondolna 🙂 . A tó körüli futópálya és a tó melletti szabadtéri edzőpálya minden szegletét ismerem – és az odajáró emberek nagy részét is, látásból mindenképpen. Nem tudom, más parkokban ez hogy működik, de ide sok profibb emberke is jár, komoly eszközökkel és edzéstervekkel. Jól megfér egymás mellett akár 7-8 lelkesen tabatázó ember is, közöttük én. Ugrunk, mászunk, leereszkedünk, kinyomunk, kitörünk, és hihetetlen, mennyi félét tudnak csinálni az emberek egy ilyen pályán. És persze rovom a köröket a pályán. Én szeretek itt edzeni, nem is tudom, mi lett volna a vállalásommal, ha nincs ez a kültéri park. Ezért hálás vagyok.

    Az emberek észreveszik a változást rajtam. Én csak az izmokat látom, illetve veszem észre időről-időre, hogy már megint keményebb lettem itt-ott egy picivel, vagy mintha idegen lenne egy-egy forma a testemen 🙂 . Ennek örülni szoktam, mert úgy tekintek az izmaimra, mint a növényeimre: tudom, hogy folytonos karbantartásra van szükségük, és igyekszem ezt nekik megadni.

    Ami megbízható mérőeszköz számomra, az a tudatos jelenlét a testemben. Az, hogy az edzés nagy részét becsukott szemmel csinálom (nyilván a futást nem :)). Hogy tudom, melyik nap mi húzódik, mi fáj, mire kell figyelnem. Hagyom, hogy a testem döntse el, hogy futni akar-e vagy erősíteni, esetleg olyan állapotban van, hogy a nyújtás és meditáció szolgálná most leginkább. A lelki egyensúly a munkám. A testi egyensúly pedig a Benefitnessnek hála a hobbimmá vált. Ha minden jól megy, a kettőt hamarosan össze is tudom majd forrasztani.

    Tudom, érzem, látom, hogy erősebb vagyok, mint a program kezdetén. Tudatosabban mozgok és tudatosabban étkezem.

    Mindezt hála a Benefitnessnek.

    Hogy megháláljam ezt a sok jót, még mindig tart az adománygyűjtésem.

    Kérlek, támogasd a Bátor Tábort és az ott gyógyuló kis hősöket 🙂

  • aug 08
  • Galambfutás

    Ma versenyt futott velem egy galamb. És megvert.De valamilyen szinten hagytam neki, mert annyira elámultan azon, ahogy elkezdett kavarni mellettem a kis lábaival métereken keresztül. Majd megállt és elégedetten nézte, ahogy távolodom.

    Hát meg kell zabizni 🙂

  • jul 07
  • Body and mind

    The mind gives up way before the body does. That is the trick to any kind of sport – to know, that your mind is very happy to give you all kinds of excuses to stop when it feels that you are stretching yourself. Suddenly you have aches, and spasms, and you might have pulled something in your leg. You have been out of breath from the first minute of running, so that does not really matters, but all the other symptoms, look at them, you have to make an exception today and not run as far and fast as you planned. Yep, only for today. Everyone will understand. Anyway, no one cares. Just stop and relax. Stretch your tired, shaking legs. Pour some cold water on your boiling head. Only today.

    But I will know. And I do care. We said 6 rounds  and not 5. One more. Without slowing down. Without stopping. I am learning to run. My dear body, you have been serving me for so long, and even if it hurts, I’m kinda doing it for you. This is me serving you. By pushing you.

    Because you are no longer out of breath when you have to run up the stairs. Because suddenly most of the clothes became comfortable. Because moving my body moves my soul as well, and I get amazing ideas while working out. Yes, it hurts. Yes, it is hot as hell, and the warmth is like a weight on my body, it just pushes me towards the ground.

    But we are pushing forward.And we are gonna get there.

    Because we want to.

    Round 6 complete.

  • máj 25
  • The magic of May

    May came and went by, with all its beauty; the bright green colors, the smell of the rain, the perfect temperature of the air. The moment, when you eat fresh fruits and vegetables for the first time this year, and realize how much you’ve missed it. When you brace yourself for the cold when you step out, and it does not come. When all the little ducklings in the pond are just too cute to bear.

    When you realize that the training that killed you two months before is not enough anymore. When you are not the slowest runner on the course anymore. When people begin to notice that you’ve changed, and cheer you on.

    I am so grateful for these moments, for this month, and for this campaign. I know I need to upgrade my donation game, and I will, so brace yourselves 🙂

    Please support my campaign, the healing laughter of the kids, even the smallest contribution counts. You can support me by clicking on the big button ‘Támogatom’, the rest will be in English 🙂

    May you have a cheerful and happy rest of May 🙂

  • máj 08
  • Végre kilyukadt a futócipőm!

    Oly nagy öröm ez. Hisz ez azt jelzi, hogy elég időt töltöttem benne ahhoz, hogy pipa jel ide vagy oda, de elnyűjem az anyagot, igaz, évek kellettek hozzá.  A cipőm kopik, a testem repül a lelkem szárnyain tovább. Messzebbre, kitartóbban, hisz immár öten támogattatok a kampányomban. A gyermeki lelkek gyógyulásáért, a Bátrakért. Együtt, Veletek.

  • máj 01
  • A futópálya igazi királyai

    Ültem az evezőgépen már 18 perce és húztam-toltam-húztam-toltam. Mozgott alattam a gép, én néztem a tavat és azon gondolkoztam, hogy most tényleg tengeribeteg lettem ettől? Járhatott volna a fejemben valami fennköltebb dolog is az életről, a természetről, a dolgok körforgásáról, ahogy éppen észrevettem, az édes, nehéz virágillatot, amit ebben az évben először felém hozott a szél. Én mégis a fennálló, a Feneketlen-tó partján teljes életnagyságban átélt tengeribetegség anatómiájával voltam elfoglalva, és már régen félkörös ívjáratokon, és a folyadék tehetetlenségén járt az eszem, és azon, vajon pszichoszomatikusan hozzátesz-e valamit az állapotomhoz az, hogy itt van előttem egy tó. Másszóval az intelletualizálás nevű elhárításba menekültem, hogy ne kelljen szembenéznem a nyers ténnyel, hogy felkavarodott a gyomrom az evezőgéptől.

    Míg én mentális és fizikai köreimet róttam, a futópályán előttem az eddigi legérdekesebb, leglenyűgözőbb, és legnagyszerűbb páros jelent meg, akiket futópályán valaha láttam, és ez rögtön ki is vezetett gondolataim sűrűjéből.

    Először a néni fordult rá az egyenesre, bal kezében bottal, melyet ütemesen, gyorsan tett előbbre és előbbre. Időnként hátranézett a tőle 10 méterrel lemaradó bácsira, aki két mankóval rótta a futópálya köreit. Körülbelül 45 percig mentek így körbe-körbe, a néni elszántan és határozottan felvezetve a bácsit, aki két mankóval, látható nehézségekkel követte a nénit.

    Olyan lehengerlő látványt nyújtottak, hogy majdnem megálltam a 19. percnél a 20 perces kardiómban.

    Azóta majdnem mindig látom őket, mikor én is ott vagyok. A néni elöl, a bácsi mögötte. Körbe-körbe-karikába. Akaraterő, fejlődés, gyógyulás, összetartás, törődés, szeretet. Hát kell ennél több?

  • ápr 14
  • Lélekmadár

    A Bátrak az életükért küzdenek – de nem mindig győznek.

    Ahogy sétáltam a temetőben, egy különös sírra lettem figyelmes. Gyerekjátékok voltak a síron – mindegyik el volt látva napelemmel, hogy éjszaka is világítson. Húsvét közeledtével nyuszik voltak és tojások – és egy kisfiú képe, akin látszott, hogy nem volt egészséges, mikor készült a felvétel. A leggondozottabb, legszínesebb és legkreatívabb sír volt, amivel valaha találkoztam – de én csak azt az elképzelhetetlen fájdalmat láttam magam előtt, ami megtestesült benne.

    “Minél kisebb a koporsó, annál nagyobb a súlya” – szól a mondás. A Bátor Tábor Lélekmadár-táborában segítséget és közösséget kaphatnak azok a családok, akik elvesztették gyermeküket krónikus betegség következtében. A tábor értük is van, a rengeteg olyan emberért, mint az az anya, aki minden héten kijár, hogy új, szebbnél szebb játékokat vigyen a kisfia sírjára.

    Kérlek, ha teheted, támogasd az alapítványt, a kis Hősöket, akik küzdenek a betegséggel, és a családokat, akik elvesztették a kis Hősüket – hiszen mindőjüknek segítő kezet nyújthat a Bátor Tábor.

  • A Facebook új oldala

    Az élet lenyomata, ha a közösségi médián, interneten történik rózsaszín kell ,hogy legyen. Legalábbis ezt vonom le a Facebookról és társairól. Mindenki a legjobb arcát igyekszik mutatni, és közben mindenki halálra rémül a nehézségektől az életében, hiszen úgy tűnik, másoknak nincsen. Mindenki tudja azt is, hogy ez hazugság – és valahogy mégis elhisszük. Bizonyítási kényszer, álszentség és kompenzálás – ezek néztek vissza rám a Facebbok falamról, ami az egyéni bejegyzéseket illeti. Az oldal szenzora jelezhette, hogy úgy görgetek át ezeken, mintha ott sem lennének, mert, bár nem vettem észre eddig, de nem volt igazán egyéni bejegyzés már a falamon az utóbbi időben – civil szervezetek, kezdeményezések, egyesületek posztjai vették át a helyüket. Most, hogy elkezdtem a kampányt, döbbentem rá, mennyire passzív vagyok ezeken a platformokon – és hogy nem is hiányoznak. Viszont a kampány által lett egy új funkciója a Facebooknak számomra: embereket toborozhatok egy jó ügy érdekében, a Bátrakért. Ez már sokkal inkább kedvemre való, így bele is vetem magam a közösségi média mélyebb rejtelmeibe – mert félig nem éri meg csinálni semmit 🙂

    Snapshot-1-4-3-2017-10-21-PM
  • ápr 07
  • It’s worth it :)

    I’ve had my first training that was hard. Hard, because the weather was bad and I was in no mood whatsoever to go out in the rain. Hard, because the training itself was a muscle-building training, and I didn’t remember the numbers right and did twice as many from part of the program than I was supposed to. As a result, my muscles were shaking so hard by the end that it became a real challenge – and certain kind of fun – to stretch.

    What kept me going was the thought that people are supporting my campaign and through it they are supporting the birth of some much-needed smiles on children’s faces who have suffered more than most people do in a lifetime. And that is always gonna be worth it.

  • már 29
  • So, why again?

    So why am I doing this?

    First and foremost, I believe that healing is not just about the medicine, and the doctors appointments, healing is about healing the complexity of the body and soul, because everything that affects the body affects the soul and vica versa. I live and work guided by this belief, and now I am doing sports and eating guided by this belief, because I am supporting a Foundation who puts it into action by doing so.

    Second, I was a volunteer at this organization, and I witnessed with my own eyes what ‘experience therapy’ gives to children living with chronic illnesses. Many times, we only heal the body – if we can. At the camp, they can heal the soul of the children, regardless of their psychical state, give back their vitality and self-confidence, the sparkle in their eyes, it is truly mesmerizing.

    Third, my job is to help people to heal, and live a fuller, healthier life. It is only right that I should practice that myself as well. Diet was never my thing (turns out, it does not has to be), and sport comes and goes in my life, but I think I found the way to keep myself in check: by helping the children in the camp, by collecting donations for the foundation with my activities. Volunteering has always been close to my heart. Now it can be close to my lifestyle as well :).

    I do not want this journey of mine to be a solitary one, I will share my adventures and knowledge about being fit here and in my Facebook pages as well. If you have some specific questions please let me know.

    And please, if you can, support my cause, support the kids dealing with chronic illnesses, support the Brave Camp Foundation.

    And count on me finding you with this topic, most of you know what I’m like when I am determined by something, and I am definitely determined now to help these children – and myself along with them, by changing my lifestyle to help them.

     

     

  • The encounter with Mr. and Mrs. Duck

    Today was a wonderful spring day. The trees are already blossoming, the scent of the flowers is carried by the wind, and the sun gives a spectacular ray of shine that enters in the heart of people. Nature is awakening, and so are we. People of all age came out today to the Bottomless Pond to enjoy the weather. They were sitting, walking, talking, running, sunbathing. I was one of the lucky ones to not do only one of these activities, but to try out all. Walking and running is part of my routine for the day, sunbathing kind of comes with it. What I was not prepared for was the talking part, and specially, my partners in it.

    So it happened that I was running my rounds on the rubber path, and I was at a high intensity section, so I was running as if a crocodile was hunting me (sometimes imagination helps endurance), when a pair of very uncaring ducks walked onto the path right in front of me. I pulled my imaginative break and managed to came to a halt in the last fragment of a second before colliding with Mr. and Mrs Duck. Mr. Duck was not impressed, in fact he was furious, he started shouting at me. I told him that I did not see them and they should be more careful anyway, and I hope they are all right. He just kept on quacking at me. Then Mrs. Duck looked at Mr. Duck and they continued their journey back to the pond with me escorting them through the mob of runners. We made it and without a parting nod or a farewell they went into the pond and I returned to the track. Behind the track, three old ladies were sitting on a bench, watching me. One of them said:

    ‘I like people who talk to animals.’ And she winked at me.

    I smiled at her. People’s kindness always find me in unexpected moments, it is amazing.

  • már 27
  • Csak lendületesen :)

    Kedves velem egyszerre futó Lány!

    Bemutatkoznék. Én vagyok a futópálya ördöge. No nem éppen a szélvészségem miatt, és azt hiszem, a technikámnak is van hova fejlődnie. De mivel HIIT-t futok, így én vagyok az, aki elhúz melletted, csak azért, hogy aztán, mikor a kemény időszak lejár, lassítsak, te megelőzz, és mikor már éppen elfelejtettél volna, akkor megint elhúzok melletted, mintha kergetnének. Vörösen, lihegve, hatalmas vigyorral az arcomon. Míg te szofisztikáltan, fegyelmezetten rovod a kilométereket (és hidd el, jól is nézel ki közben), addig én iramjátékozok, kifulladok, magamhoz térek, ismét meghajtom, és ismét kifulladok. A pulóverem felfele csúszik, a pólóm kilóg alóla, a futó hasi tasim hollétéről inkább már ne is beszéljünk. A fejemen virít a fejhallgató, és bár te nem tudhatod, megsúgom, hogy visszaszámlál benne egy hang: 3…2…1…GO! És felpörög a zene, és én megint nekiiramodom, és ég a tüdőm, és nehezek a lábaim, de ütemre rakom őket előre, és ismétcsak elhúzok melletted. Mivel elég közel vagy, hallhatod a halk “YeeHaa!” kiáltást, mellyel a zene biztat és én önkéntelenül is biztatom magam. Mert rámfér. Mert helyesen ítéled meg, hogy futóbolond vagyok, de futó nem.  Lelkes viszont annál inkább. Ne légy rám morcos, mert annyiszor gyorsítok és lassítok. A 10. kör után végleg lassítok, de még mielőtt leheverednék a fűbe (akarom mondani alaposan nyújtanék, kedves személyi Edzőm 🙂 ) észreveszek egy teknősbékát a vízben.

    Az oxigénhiány és mozgás együttes eufóriájával nevetek fel és mutatok a békára. Te megállsz, kérdőn rám nézel, majd a békára, végül elmosolyodsz, és mielőtt továbbfutnál, még megrázod a fejed kicsit. Én pedig boldogan leheveredem a fűbe. Akarom mondani nyújtok, Évi, nyújtok 🙂

    giphy
  • Vigyázz, kész, sajt! :)

    Elindultam 🙂

    Mostantól egy éven keresztül egészségesebben étkezem, többet mozgok, és adományokat gyűjtök a Bátor Tábor Hőseinek.

    Mai érdekesség: a sajt egy egészséges étel, mert sok benne a fehérje. Érdemes zsírszegényebb verziót választani, de mivel gyakorlatilag sok-sok tejből van, így jót tesz nekünk. Itt is az a kulcs, ami a legtöbb ételre jellemző: a mérték. És a mérték nem a vödör 😉

    Eddig nekem a mozzarella jön be a legjobban, abból is a Lidl-ben kapható változat, mert light, lédús, sószegény, de mindezek mellett is nagyon finom. 1 mozzarella+2 paradicsom + zöldfűszer + egy kiskanál olíva olajj= finom, tápláló és kalóriaszegény haminyami 🙂

    Süt a nap, élvezzétek 🙂

Támogatóim (7)

XY
MN
TZ
GR
XY
XY
XY