Zagyva Gabriella

Életmódváltás Nulla Hulladékkal

Mióta az eszemet tudom, küzdök a súlyommal. Nem mondom, hogy nem voltak sikereim, szerintem legalább 300 kilót leadtam már a fogyókúrák során. Csak utána kb. 340 kiló jött fel.
Az életmódváltás többnyire kimerült az étkezés drasztikus és kampány-szerű megváltoztatásában. Léböjt kúrákat tartottam, amik nagyon jól estek, azt éreztem, hogy végre én irányítom az életemet. De a kúra végeztével ugyanúgy visszaestem, nem tudtam egy normális, de egészséges táplálkozást folytatni hosszú távon.
A lelki problémák nagyon könnyen befolyásolnak. Elég egy stresszesebb, vagy depressziósabb időszak és úgy érzem, hogy muszáj édességet ennem. Ha pedig elkezdek enni, nem tudom abbahagyni.

Hogy mit várok most ettől a kampánytól?
Azt, hogy végre nem kampány lesz, hanem valódi változás.
Bízom abban, hogy a nyilvánosság, a bukástól való félelem kellő motivációt ad majd ahhoz, hogy ne adjam fel az első csábító édességnél.
Az pedig, hogy mindezzel segíthetek a Bátor táborosoknak, csak hab a tortán.
Szerencsés vagyok, hogy az én gyerekeim egészségesek. Remélem, hogy azt, amit eddig saját magamért nem tettem meg, most majd meg tudom tenni másokért.

Van azonban még egy célom a programmal a fogyáson és a Bátor tábor támogatásán kívül. Ahogy keresgéltem az egész alakos fényképek között, egy tavalyi előadás fotói kerültek elő. Arról beszéltem egy konferencián, hogy mit tehetnek az önkormányzatok a kevesebb hulladék érdekében. A téma közel áll hozzám, igyekszem a saját háztartásomat is úgy vezetni, hogy minél kevesebb szemetet termeljek. A szemét persze csak egy indikátor. Igazából arról van szó, hogy a materiális életünk helyett egy sokkal tartalmasabb életet éljünk, ehhez pedig önkéntesen vállalom a mértékletességet minden fogyasztásomnál. Szeretném ez alatt az egy év alatt a súlyomon kívül csökkenteni az általam termelt szemét és az általam fogyasztott energia mennyiségét is. Ki fogok próbálni mindenféle praktikát, le fogom írni a tapasztalataimat és remélhetőleg sok dolgot meg is fogok tartani.

Vágjunk bele!

  • Támogatás
  • Életmód
Összesen:

52 080 HUF

Ebben a hónapban:

0 HUF

Adományodat súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítjuk. Felajánlásodat online fizetéssel, banki átutalással vagy postai csekk igénylésével is megteheted.

Fogyni szeretnék

107

KG

103

KG

80

KG

Adománygyűjtési cél:

180 000 HUF

Támogatom
  • jul 25
  • 103

    KG

    Földanya mondja

    Séta 0.0 km 04:00:00 1033 kCal

    Akkor is, ha hibázol néha,

    akkor is, ha fájdalmat okozol,

    akkor is, ha körmeiddel húsomba vájsz,

    akkor is tudom, hogy a hibáid mögött próbálkozások vannak,

    a fájdalmak mögött kétségek vannak,

    a kapaszkodásod mögött félelmek vannak.

    Akkor is tudom, hogy értékes vagy,

    akkor is hozzám tartozol,

    akkor is megtartalak.

    Akkor is szeretlek.

    foldanya
  • jul 16
  • 103

    KG

    Találtam két képet

    A két kép között csupán egy év telt el.

    Fogalmam sincs, hogy csináltam.

    Miki-megszületett1-COLLAGE
  • jul 07
  • 103

    KG

    Az elmélet és a gyakorlat

    Rák: nem az a fontos, hogy milyen sebességgel haladsz a célod felé hanem az, hogy ne állj meg útközben.

    Amikor belekezdtem a programba, elterveztem, hogy milyen diétát fogok tartani, miket fogok csinálni és miket nem, hogyan fogok sportolni, stb., stb.

    Az elmélet azonban nem mindig válik gyakorlattá. Ebben a bejegyzésben megpróbálom összeszedni azt a bizonyos elméletet és a buktatókat, amik gyakran megakadályozzák, hogy az elmélet gyakorlattá váljon.

    Étkezés:

    Elég sokféle diétát kipróbáltam már, egy olyant szeretnék betartani, amit egyszer sikerült már 6 hétig csinálnom, bűnözés nélkül. A lényege annyi, hogy nem eszem glutén-, laktóz- és cukortartalmú ételeket, viszont sok zöldséget eszem, zöld levet iszom.

    A diéta buktatója, hogy előre kellene terveznem, hogy miket fogok enni, ehhez előre be kellene vásárolnom és gondoskodnom kellene arról, hogy mindig legyen olyan kaja otthon, amit ehetek, különben könnyen előfordul, hogy olyasmit fogok enni, amit gyorsan meg tudok venni a pékségben. Lehet, hogy ez másnak nem gond, nekem sajnos az.

    A másik nehézség, hogy a cukormentes diéta azt is jelenti, hogy a gyümölcsök nagy részéről is le kellene mondanom. Napi 1-2 alma esetleg beleférne, de hogy tehetném meg, hogy nem eszem epret, cseresznyét, meggyet, sárgabarackot, ribizlit, jostát, málnát, ami a kertben terem, a dinnyéről nem is beszélve. A zöld levek pedig alapvetően nem finomak, azokat is csak gyümölcsökkel együtt tudom meginni.

    Napi rutin:

    A terv a következő lenne (munkanapokra):

    5:30 ébredés

    5:30 – 6:00 meditáció

    6:00-tól kb. 30-40 perc jóga, meridián torna, esetleg egy kis laza reggeli kertészkedés

    6:45-től készülődés, öltözködés, reggeli

    7:15 bicajjal munkába

    7:30-16:00 (illetve attól függ, hogy milyen nap van) munka. Közben ebéd.

    16:30-tól otthoni munkák, főzés, rendrakás, vacsora

    18 óra körül kertészkedés, kutyasétáltatás, torna, bicajozás, tánc, énekkar…

    20:00 netezés, olvasás

    21:00 meditáció

    21:30 alvás, hogy meglegyen a 8 óra

    Hogy mik a buktatók? Kezdjük a lefekvéssel: mivel a párom külföldi, csak a neten tudunk beszélgetni. Viszont az ő bioritmusa kicsit más, mint az enyém. Ő éjjel 11-12 óra körül jut géphez, szóval éjfél előtt ritkán alszom el. Amíg várok, addig TV-t nézek és netezek, amit elvileg szeretnék kiiktatni, vagy legalábbis erősen korlátozni. Így aztán a fél 6-os ébresztő rendszerint úgy végződik, hogy beállítom az ébresztőórát fél 7-re. Így viszont ugrik a reggeli torna és a normális reggeli is. Jó esetben 6-tól meghallgatom a meditációt, amin szépen visszaalszom. De sebaj, a tudatalattira állítólag így is hat. Ha viszont elmarad a diétába illeszthető reggeli, akkor vagy munkába menet beugrom a pékségbe, vagy kihagyom a reggelit. Ha kihagyom a reggelit, akkor dél körül már kopognak a szemeim az éhségtől, így aztán átszaladok a boltba valami csöppet sem diétás kajáért. Ha pedig már megszegtem a diétát, akkor „ez a nap már úgyis elveszett” felkiáltással a vacsorám sem lesz diétás.

    A kevés alvás másik hátulütője, hogy hazaérve inkább ledőlök egy kicsit. Persze bekapcsolom a TV-t és közben eszem valamit. Evés után viszont nem jó mozogni, úgyhogy nem is teszem.

    Szóval, így múlik el a világ dicsősége. Azért vannak napok, amikor tényleg betartom a diétát és az edzéstervet is. Viszont, ha kizökkenek a rutinból, akkor nagyon nehéz újra elkezdeni. Ehhez kellene a ti segítségetek is, ami megnyilvánulhat például némi támogatás átutalásában.

    Addig pedig igyekszem nem megállni út közben.

    kukac
  • jul 02
  • 103

    KG

    Az első hónap

    Eltelt (kicsivel több, mint) egy hónap. Gondoltam, ideje értékelni egy kicsit.

    Az első érzés a csalódottság, ugyanis szerettem volna, ha mostanra már 100 kiló alá tudok fogyni. Még mindig dolgozik bennem a vágy, hogy azonnali eredményeket akarok, látványosan és gyorsan akarok fogyni. Miközben tudom, hogy ezerszer beleestem már ebbe a csapdába. Sokszor böjtöltem, nem ettem semmit napokig, viszont naponta többször is a mérlegre álltam, kitapasztaltam, hogy hova is kell tennem a mérleget, hogy kicsit többet, vagy épp kevesebbet mutasson. Élveztem, hogy napi fél kilókat fogyok. Utána pedig napi egyet híztam vissza.

    Most is voltak hullámvölgyek. Most is sokszor tettem szemrehányást magamnak, hogy elgyengültem, nem, hogy nem tartottam a diétát, hanem faltam az édességet. Utána pedig menetrend-szerűen jött a rosszullét, a hasmenés, a hányinger, a hascsikarás és persze a bűntudat is.

    Igen, most is voltam gödörben. Kétszer is voltam olyan mélyen, hogy azt hittem, … nem, ezt inkább le sem írom. Kétszer tapasztaltam meg, hogy valóban le kell mennem a sötét kút mélyére, hogy onnan elrugaszkodva lendületet tudjak venni és újra a felszínre tudjak kerülni, újra levegőt tudjak venni. Hogy türelmesebb tudjak lenni magammal, hogy megelégedjek a lassabb, de talán biztosabb eredményekkel. Hogy akkor se ostorozza magam, ha “bűnbe esek”.

    Mindenhonnan azt hallom, mindenhol azt olvasom, hogy az a legelső, hogy szeressem magamat. Én pedig nézem magam a tükörben és csak azt érzem, hogy hogy tehette ezt magammal, hogy hagyhattam, hogy idáig jussak? Nem  tudom, lesz-e valaha olyan, hogy ki tudom mondani: szeretem a testemet. De tegnap eljutotta odáig, hogy ki tudjam mondani: Ez a test négy csodás gyereknek adott életet. Legalább négy éven keresztül táplálta őket anyatejjel. Közben pedig megváltozott, de megérdemli, hogy gondját viseljem, ahogy anno a gyerekeim gondját is viseltem. Megérdemli, hogy olyan dolgokat adjak neki, amiktől jól érzi magát és ne adjak neki olyasmiket, amik megbetegítik. Megérdemli, hogy vigyázzak rá és odafigyeljek a jelzéseire…

    Nehéz ezekről a dolgokról a nagy nyilvánosság előtt írni, nem is akarok senkit terhelni vele. De hálás vagyok azért, hogy nem vagyok egyedül, hálás vagyok a biztató szavakért és a támogatásokért. Büszke vagyok rátok!

    És ami egy furcsa és szokatlan érzés, büszke vagyok magamra is. Igaz ugyan, hogy nem fogytam annyit, mint amennyit titkon elképzeltem magamnak, de azért szép lassan mennek le a kilók és ha ez ilyen ütemben folytatódik, akkor teljesíteni fogom a kitűzött célomat.

    Fakat ben senden daha gurur duyuyorum, her şeyden önce herkesten daha çok gurur duyuyorum ve sana minnettarım. Çünkü benden 1,000 km uzaktaysan bile hep yanimdaysin. Sabah kalkacağım ve sana söz verdiğim şeyi yapıyorum sadece bizim için. Çünkü sensiz nefes bile alamam.

     

    x240-4uQ
  • jún 25
  • 104

    KG

    “Mértéked legyen a legkisebb poharad. Még ha kevés is, az mindig elég legyen: Lásd a legtöbbet benne.”

    (Cím: szilveszteri tankám)

    Eheti hulladék-csökkentő tippem mellé egy érdekes cikket is ajánlanék.

    Én ugyan nem az étkezőasztal alatt tartom a gilisztákat, hanem a kertben, de Edina életmódja jó példát mutat mindenkinek, a boltjában én is szoktam vásárolni, a riport pedig olyan kérdéseket feszeget, amivel valóban találkozhatnak azok, akik nulla hulladékos életmódváltáson gondolkodnak.

    A képen pedig a házi mosógél készítését láthatjátok. Kb. 2 liter készült 1/3 mosószappanból és 2 evőkanál mosószódából, minimális energiaráfordítással, hiszen nem kell főzni, csak felmelegíteni a vizet annyira, hogy a lereszelt szappanpehely feloldódjon.

    Nem számolom ki, hogy ez hány forint megtakarítást jelent mosásonként és havonta, hozzá adva azt a megtakarítást, hogy öblítőt sem használok, esetleg ecetet. De ha van kedved, próbáld ki, tippeld meg és a megtakarítást utald a Bátraknak! 🙂

    2017-06-24-555-COLLAGE
  • jún 24
  • 104

    KG

    Újra itt

    Egy kissé eltűntem az utóbbi héten, de megvolt ennek az oka. Hétvégén a Börzsönyben voltam egy csodás helyen, ahol se térerő, se internet nincs, viszont ahol 18 embernek főzhettem, ami azért elég nagy kihívás volt nekem.

    Vasárnap pedig Macedóniába utaztam egy bortúrára, ahova tolmácsként mentem el. Mivel dolgoznom kellett és mivel a diétát sem akartam nagyon felrúgni, én tényleg csak kóstolgattam. Borokat is, ételeket is. A tolmácskodás is nagy kihívás volt nekem, de remek társaság jött össze, igazán jó barátok fogadtak bennünket, a borok és az ételek pedig valóban mesések. A hab a tortán, hogy – bár minden ételt és minden bort megkóstoltam –  nem híztam semmit.

    Hazaérve pedig örömmel tapasztaltam, hogy már 15 %-on áll a támogatásmérőm. Nagyon köszönöm mindenkinek a támogatását, azt, hogy nem feledkeztetek meg sem rólam, sem a Bátrakról!

    A súlyvesztéssel viszont kissé le vagyok maradva, úgyhogy úgy döntöttem, hogy beiktatok ismét az életembe egy kis böjtöt. Közeleg a születésnapom, szeretném, ha addigra két számjegyű lenne a súlyom. Ehhez viszont rá kell kapcsolnom. Úgyhogy jöjjenek a gyümölcs- és zöldséglevek! 🙂

    19359132_10213535007397889_1389004126_o
  • jún 13
  • 104

    KG

    Mi lesz ebből?

    🙂

    2017-06-13-533
  • jún 10
  • 104

    KG

    Egy korábbi kísérletem (Vigyázat, hosszú lesz!)

    Nem, most nem a kudarcba fulladt fogyókúráimról fogok írni. 🙂 Mivel azt ígértem, hogy minden héten írok valami hulladék-, vagy energiacsökkentő praktikát, arra gondoltam, hogy megosztom most veletek egy tavaly februári kísérletemet, amiben azt akartam tesztelni, hogy mennyivel tudom csökkenteni az energiafogyasztásomat anélkül, hogy a remeteségbe vonulnék, vagy a megszokott kényelmemről, életmódomról drasztikusan lemondanék.

    A terv az volt, hogy 2 héten keresztül a megszokott módon élek, közben rögzítem az energiafogyasztásomat, utána 2 hétig csökkentett üzemmódban élek, majd összehasonlítom a két hét eredményét. Végül is ez kissé módosult, 1 normál hét után 1 takarékos  hét volt, majd ugyanezt ismételtem meg.

    A terv ez volt:

    Mi az, amiről teljesen le tudok mondani? Legalább is erre a két hétre?

    • A TV. Ezen nincs mit magyarázni.
    • Rádió és CD lejátszó. (Helyette viszont lesz online zenehallgatás.)
    • Porszívó. Simán.
    • Elektromos fogkefe, amit nem azért használok, mert nem tudnám kézi fogkefével sikálni a fogamat, hanem azért, mert az, amit én használok, az egy ultrahangos fogkefe, amit szeretek használni, de azért két hétig megleszek nélküle is. (Mármint a gép nélkül, nem a fogmosás nélkül.)
    • A háló- és a dolgozószobában a mennyezeti csillár, 3-3 ledes égővel. Helyettük a fali és az asztali olvasólámpa, 1-1 égővel. 
    • Elektromos sütő.
    • Gyümölcscentrifuga, konyhai robotgép, turmixgép és társai.

    Amiről nem tudok teljesen lemondani, de korlátozni tudom a használatát, csökkenteni tudom a fogyasztását:

    • A fagyasztóm, amiben van még néhány csomag zöldborsó és zöldbab. Miattuk nem tudom kiiktatni a hűtőt, de megtehetem, hogy teszek egy-két palack vizet a fagyasztóba. A hűtőt pedig kisebb fokozatra tudom állítani. (Mivel pár hete glutén-, laktóz- és cukormentes diétán vagyok, a hűtőm meglehetősen üres. Csak a fagyasztó miatt nem kapcsolom ki.) Egyébként jó másfél évig egyáltalán nem használtam a hűtőszekrényemet, remekül megvoltam nélküle is.
    • Hajszárító. 
    • Jobban odafigyelek, hogy ne felejtsem égve a lámpát éjszakára a spájzban. (Isten bizony!)
    • Két hétig igyekszem majd több nyers ételt fogyasztani, vagy olyan ételeket készítek majd, amik nem igényelnek hosszú főzési/sütési időt és többet használom majd a főzőládámat.
    • Amiről biztos nem tudok lemondani, az a melegvíz. De a használatát tudom csökkenteni. A kevesebb főzés miatt kevesebbet kell majd mosogatnom, a fürdést pedig megoldom lavórral. Ezt a módszert egyébként is alkalmazom a víztakarékosság miatt.
    • Mosnom is muszáj lesz, de ezt szintén meg tudom oldani kézzel. A centrifugálásról viszont nem tudok lemondani.
    • A számítógép használatát is csökkentem majd. Esténként inkább olvasok, kutyát sétáltatok, vagy egyszerűen magamat kapcsolom ki és alszom.
    • Az áramfogyasztás csökkentésének egyébként talán az a legegyszerűbb és legszórakoztatóbb módja, ha egyszerűen nem vagyok otthon. Vagy legalább is nem a házban töltöm a szabadidőmet, hanem például kertészkedéssel. 
    Hogy miket tartottam be és milyen tapasztalatokkal zártam a 4 hetes kísérletet?

    • A tv-t egyáltalán nem kapcsoltam be.
    • Egy alkalommal mostam géppel, áztatás és némi kézi mosás után egy 30 perces programmal.
    • Nem porszívóztam, nem vasaltam.
    • A sütést, főzést is eléggé leredukáltam.
    • Hetente egyszer mostam és szárítottam hajat, pedig általában 3 naponta szoktam.
    • A hűtőszekrényt lecsavartam 1-es fokozatra, a fagyasztóba viszont elfelejtettem vizes palackot tenni.
    • Lavórban mosakodtam, “fürödtem”, így jóval kevesebb meleg vízre volt szükségem.
    • Többnyire 9 óra felé kikapcsoltam a számítógépet, inkább olvastam és korán elaludtam. 
    • Reggel viszont fél órával később keltem és nem netezéssel töltöttem azt az ajándék fél órát.

    Azt hiszem, egyik sem olyan radikális változás, ami az életminőséget lényegesen rontotta volna. Sőt. Nagy élmény 8 órát aludni és nem ébresztőórára kelni, viszont lustálkodni egy kicsit az ágyban, végiggondolni az előttem álló napot. Tényleg ajándék.

    És most nézzük a számokat:
    Picture

    Tehát, az “éjszakai” áramfogyasztásom az első héthez képest 32 %-kal, a nappali pedig 42 %-kal csökkent. Majdnem a felére a kontrollhéthez képest.

    Számomra ez az eredmény döbbenetes.
    Az Ökokörökben részt vett háztartások a 2010-2015. közötti eredmények alapján 15 % villamos energiát tudtak megspórolni. Én sem számítottam ennél többre.

    Tudjuk persze, hogy egy mérés nem mérés. Kezdődjön hát a második félidő, ismét egy “normál” és egy takarékos héttel.

    Persze az ember tervez, aztán nem mindig terv szerint történnek a dolgok. A “normál ” héten visszatértem az eredeti életvitelemhez, de valami miatt mégis kevesebbet fogyasztottam a harmadik héten, mint az elsőn, bár a különbséget nem mondanám jelentősnek, az éjszakai fogyasztás ugyan 12 %-kal kevesebb volt, a nappali viszont csak 1 %-kal csökkent.

    A takarékos hetem viszont nem kezdődött túl jól. Vasárnapra maradt a mosás, vasalás, takarítás. Közben olyan belpolitikai dolgok történtek, hogy muszáj volt tv-t néznem… és ez egész héten így is maradt. Amiben igyekeztem behozni a hátrányt az az volt, hogy a számítógépet teljesen áramtalanítottam, vagyis a router sem kapott áramot estétől másnap késő délutánig és a hűtőszekrény fagyasztójából elfogyasztottam az utolsó zacskó zöldborsót is, így az a hűtőt is kihúzhattam. Ennek ellenére azt gondoltam, hogy ezen a héten nem tudok majd olyan eredményeket produkálni, mint az előző takarékos héten. A számok azonban most is egész szépen alakultak:

    Picture

    Bizony, mind az éjszakai, mind a nappali fogyasztás kevesebb volt, mint az első kísérleti héten. A “normál” hét 64, illetve 57 %-a. Úgy tűnik, ha betartottam volna a tévézési és számítógépezési böjtöt is – a vasalásról nem is beszélve – akkor akár felére is csökkenthettem volna az áramfogyasztást.

    Ezzel a négyhetes kísérlet lezárult. A tapasztalatok azonban megmaradnak és pár dolgot – remélem – meg tudok majd tartani, be tudok majd építeni a mindennapjaimba. A hűtőszekrény egyelőre kikapcsolva marad, legalább is az idei zöldborsótermésig.

    minimalista1
  • jún 09
  • 104

    KG

    Hullahopp

    Hullahoppozás 0.0 km 00:02:00 0 kCal

    Ha azt gondolod, hogy a masszírozós-fogyasztós hullahopp karika, amin szép nagy műanyag bütykök vannak, bennük pedig kis fém golyók, használat közben olyan érzést okoznak, mintha korbáccsal ütögetnék a derekad, hasad, hátad, akkor jól gondolod. (Lehet, hogy attól fogyaszt, hogy csak nagykabátban lehet használni???)

    hullahopp
  • jún 06
  • 105

    KG

    Számolgassunk

    Amikor belevágtam a Benefitness kampányba, nem kértem segítséget az étkezéshez. Egyrészt, mert azt gondoltam, hogy én mindent tudok, másrészt azt gondoltam, hogy én úgyis lusta leszek étkezési naplót vezetni, kalóriákat számolgatni. Hétvégén viszont elhatároztam, hogy kipróbálom, bár csak 1 hetet adtam rá magamnak. Arra  gondoltam, hogy ezt a hetet annak a barátnőmnek ajánlom, aki nem csak szavakkal támogat, de aki az első rendszeres támogatója a kampányomnak. Elhatároztam, hogy az ő tiszteletére erőt veszek magamon és írogatom, hogy miből mennyit eszem, számolgatom majd a kalóriákat és nem fogok csalni.

    Bár a Benefitness oldalamon is van egy jó kis étkezési napló, találtam egy olyan oldalt, ami szuperjól működik. Azt hittem, hogy nagyon bonyolult lesz majd minden étkezést “lekönyvelni”, de végül is nem az. Ráadásul egyéb jópofa dolgokra is képes. De ami a legjobb a kalóriaszámlálásban az az, hogy visszatartó ereje van. Amikor nagyon ennék valami finomat, de tudom, hogy az már bizony nem fér bele a napi kalóriába, szénhidrát-, vagy zsírmennyiségbe, akkor nem eszem meg. Ha viszont belefér, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül eszem. Vagy, ha netán túllépném a bevitt kalóriát, nagyobb a motivációm, hogy lemozogjam. (Erről jut eszembe: vettem egy masszírozós hullahopp karikát. 🙂 )

     

     

    csendélet
  • jún 03
  • 105

    KG

    Na, most kellene egy kis bíztatás

    A héten meglehetősen hanyagoltam a diétát. A túrós palacsintának meg is lett a böjtje. Úgy tűnik, tényleg nem ehetek tejtermékeket. 🙁

    Az edzést viszont csináltam, bár nem teljesen az edzésnaplóm szerint. De bicajjal járok munkába és minden napra jut valami kerti munka is, ami szerencsére szintén éget némi kalóriát.

    Az viszont továbbra is nehezemre esik, hogy a napi rutinba beépítsem a tornát.  Próbálkozom azért, de nem okoz igazán örömöt az, hogy eljárjak konditerembe, vagy itthon nekiálljak valamit edzeni, csak az edzés kedvéért.

    Úgy egy évvel ezelőtt találkoztam néhány alkalommal “Kerekhely” Marcsival, aki túlsúlyos nőknek segít lefogyni. Kaptam tőle egyszer egy házi feladatot.

    Ez volt az:

    “Szóval, az volt a kérdés, hogy mi az a mozgás, amit szívesen csinálnék, illetve mi kellene ahhoz, hogy örömmel tudjak egy mozgást csinálni.
    Azt hiszem, a legfontosabb, hogy ne érezzem azt, hogy én ezt a mozgást a fogyás miatt kell, hogy csináljam. Önmagában a mozgás adjon flow élményt, ne a cél miatt csináljam.
    Legyen vagy tánc, vagy játék. A mediballban az a jó, hogy az mindkettő, egyszerre.
    Akár táncról, akár játékról van szó, fontos az, hogy érezzem azt, hogy jó vagyok benne, adjon sikerélményt. Ha csak azt érzem, hogy béna vagyok, hogy lehúzom a csapatot, akkor az nem fog több edzésre és nagyobb erőfeszítésre késztetni, hanem fel fogom adni.
    Egyébként rájöttem, hogy a mozgásnál a társaság nem létszükséglet. Inkább azért kell, hogy felálljak a fotelből és elkezdjem csinálni. (Tavaly például egy csapattal elmentem egy túrára a budai hegyekbe. Ez egy könnyű túrának számított, de én az első emelkedőnél kipurcantam. De a csapat nem állt meg, úgyhogy a második emelkedőnél feladtam. Úgy gondoltam, hogy jobb, ha visszafordulok, mintha akadályozom a csapatot. Visszafelé egyedül ballagtam és nagyon élveztem. De egyedül sosem indulnék el túrázni. Kellett az, hogy a barátnőm elhívjon, hogy megígérjem neki, hogy elmegyek, mert ha megígérek valamit, akkor azt be szoktam tartani. Feltéve, hogy másnak ígérek meg valamit. Magamnak nem szoktam betartani a “fogadalmaimat”.)
    Az olyan mozgásokat szeretem, amit nem érzek megerőltetőnek. Nem akarok közben izzadni, ugrálni, de unatkozni sem. Nem szeretem, ha valamit sokszor kell ismételni, egy konditeremben például meghalok az unalomtól, de az aerobic-szerű mozgásokat sem szeretem. (Persze a tánc az más, ott nem probléma, ha leizzadok közben).
    Még néhány fontos szempont: itt helyben tudjam csinálni és ne legyen túl drága, illetve olyan időpontban legyen, ami nekem is jó. Itt helyben a néptánc van, illetve jóga, kézilabda, amit sosem csináltam, félek, hogy nagyon béna lennék benne, illetve meridián torna, de az csak nyugdíjasoknak munkaidőben. Aztán lehet menni futni az atlétikai pályára, van közös péntek esti futás is a faluban. Csak én a futást sem szeretem, a terepen nem is merek futni, mert nagyon könnyen kimegy a bokám, de az atlétikai pályán körbe-körbe futásra sem tudom rávenni magam. Van nordic-walking botom, azzal is csak egyszer mentem el gyalogolni egy barátnőmmel, de úgy megerőltettem magam, hogy utána hónapokig fájt a lábam, kezelésekre kellett járnom.
    Amit szívesen csinálnék, az a gyaloglás, mondjuk kutyasétáltatással egybekötve.
    Illetve van még egy mozgás, amit szeretek csinálni, ami megadja a flow élményt, azonnal látható haszna van, miközben türelemre is tanít. Helyben van, nem kerül pénzbe és a saját időbeosztásom szerint csinálhatom, annyit és azt csinálom, amit és amennyit szívesen tudok csinálni. Változatos, szabad levegőn lehetek, közben hallgathatok zenét, vagy előadásokat. Van benne nehezebb, de vannak könnyebb feladatok is, csak rajtam múlik, hogy mikor mit csinálok, utána pedig nagyon kellemes a fáradtság-érzés.  Ráadásul lehet közben kísérletezgetni, sokat tanulni, új dolgokat kipróbálni, miközben nincs rajtam semmilyen nyomás, sem megfelelési kényszer, sem egzisztenciális elvárások.
    Ez pedig a kertészkedés, abból is a permakultúra.
    Ami ráadásul egészséges zöldséget, gyümölcsöt is ad és egy olyan természetes mozgás, amiről a kék zónákról szóló előadásban is szó van.”
    A mai napra az edzésnaplómban 1 óra 10 perc tempós gyaloglás van betervezve. Nagyon nincs kedvem kimozdulni. Kezd nagyon meleg lenni, sokkal jobban szeretnék bent hűsölni a szobában, tévét nézni és enni valami finomat.
    Ehelyett most összeszedem magam és átmegyek bicajjal a szomszéd városba bevásárolni. Csak, hogy ne céltalanul tekerjek.
    És ezt az egészet csak azért írtam most le, hogy tényleg meg is tegyem.
    2017-05-13-422
  • máj 29
  • 105

    KG

    Minimalizmus, azaz az önkéntes egyszerűség

    Azt, hogy valaki maximalistának tartja magát, egészen természetesnek vesszük. Még ha maga, a maximalista, vagy perfekcionista azt is mondja, hogy ő ettől szenved, a társadalom, ezt a fajta viselkedést jutalmazza. Akkor lehetsz sikeres, ha mindent beleadsz, ha akár erőn felül is tolod. Ha pedig valami nem tökéletes, akkor még több energiát teszel bele, még nagyobbra fújod, még gyorsabban, még alaposabban csinálod.

    Én bizony sosem tartottam magam maximalistának. Ha valamit nem tudtam teljes szívvel, lelkesen és motiváltan csinálni, akkor megtettem a minimumot, amit muszáj volt, de bizony én nem csináltam karácsony és húsvét előtt nagytakarítást, nem vasalgattam az alsóneműket és nem szidoloztam a rézkilincset. Viszont volt azért emiatt némi lelkiismeret furdalásom. Mert ez lustaságnak tűnt. (Épp a napokban osztotta meg velem egy barátnőm urban:eve gondolatait a lustaságról. Ezek szerint

    A lustaság nem létezik.

    A lustaság valójában egy bűnbak. Akár magadnak adod ezt a címkét, akár más aggatta rád, a “lustaság” egy kényelmes elterelés: amint ott a címke, nem kell foglalkozni vele, hogy mi van a felszín alatt.

    Több különböző indok is rejtőzhet a “lusta vagyok” címke alatt, de van egy jó hírem.Amint megtanulod nevesíteni a “lustaságod” valódi okát – és összesen 3 ilyen ok létezik – , azonnal tudsz tenni a feloldásáért, hogy legközelebb ne ezen bukjanak el a céljaid.

    1. Valójában fáradt vagy
    2. Nem is akarod igazán
    3. Valójában halogatsz”

    Hm. Ezen még gondolkodnom kell.)

    Aztán rájöttem valamire. A maximalizmusnak nem a lustaság, vagy az igénytelenség az ellentéte, hanem a minimalizmus. A minimalizmust pedig az különbözteti meg a lustaságtól és az igénytelenségtől, hogy ez egy tudatosan és önként vállalt egyszerűséget jelent.

    Vagyis egy tudatos választás, hogy

    • azért nem csinálok meg valamit, mert nem akarom. Például azért nem akarom, mert tisztában vagyok a saját felelősségemmel és a saját szükségleteimmel. Nem festem a hajamat, mert egyrészt 48 évesen nem zavar, hogy őszülök, másrészt tudom, hogy a szervezetemnek nincs szüksége újabb vegyi anyagokra, harmadrészt sokkal nagyobb igénytelenségnek tartom a lenőtt, mint egy szép ősz hajat.

    • azért csinálok valamit, mert azt igazán akarom, de akkor és úgy csinálom, hogy azzal másokat ne akadályozzak abban, hogy ők is azt, akkor és úgy csinálják, ahogy ők akarják. Feltéve, hogy ezzel ők sem akadályoznak másokat…

    • nem akarok sok mindent csinálni, amit viszont csinálok, azt igyekszem 100 %-os odafigyeléssel.

    • esetleg nem csinálok semmit. Azt viszont élvezettel.

    • nem veszek meg valamit csak azért, hogy legyen. Azt veszem meg, amire valóban szükségem van. Így is túl sok cucc vesz már körül bennünket. Sőt, nem is csak körbevesz. Ránk telepszik, elnyom, megfojt.

    Sokszor veszteségként éljünk meg, ha valamit nem kapunk meg, ha valamit nem tehetünk meg. Holott megélhetnénk ezt sikernek is, ha a mi önként vállalt elhatározásunk, a saját döntésünk van mögötte. valahogy így vagyok ezzel a diéta kapcsán is.

    Most végre megértette, mire próbál rávilágítani Dumbledore. Olyasmi ez, gondolta, mint hogy behurcolják-e őt az arénába, ahol élethalál harcot kell vívnia, vagy emelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de Dumbledore tudja – és én is tudom, meg a szüleim is tudták, gondolta fellángoló büszkeséggel, – hogy ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon.”

    (Joanne Kathleen Rowling)

    Az életmódváltás és a minimalizmus jegyében kipakoltam a kamrát. Kidobtam mindent, aminek már lejárt a szavatossága, vagy aminek fogalmam sincs, hogy mikor járna le a szavatossága, de már évek óta ott áll és nem ettem meg. Van még pár dolog, amit nem dobtam ki, mivel még fogyasztható, csak épp nem illik a diétámba. Ezeket azért még felhasználom, de nem fogok újra vásárolni belőlük.

    A kamrában most már rend van.

    Ja, és a héten még egy kiló lecsúszott.

    2017-04-30-367-1
  • máj 23
  • 106

    KG

    Áteresztő bél? Hogy mi???

    Kedves Támogatóim!

    Tudom, hogy páran elküldtétek már a támogatásotokat, bár ez az oldalamon még nem látszik, de bízom benne, hogy hamarosan megjelennek majd a forintok is. A kilók minden esetre megindultak lefelé, bár tudom, hogy 1 kiló nem egy nagy dolog. De azt is tudom, hogy minden út az első lépéssel kezdődik.

    Gondolkodtam, hogy mivel is kezdhetném az érdemi blogolást. Írjak a Bátor Táborról? Vagy írjam le a terveimet erre az évre? Esetleg rukkoljak elő az első Nulla Hulladékos praktikával?

    Végül is úgy döntöttem, hogy írok az Áteresztő Bél Szindrómáról. Vagy Szivárgó Bél Szindrómáról. Még jobb. Esetleg Lyukas Bél Szindroma. Na, pláne. Hallottatok már erről? Én csak nemrégiben találkoztam vele. Eddig csak azt hallottam, hogy a sok méreganyagtól, tejterméktől, tartósítószertől és még ki tudja mitől a bélbolyhok nem képesek a tápanyagokat felszívni, így hiába eszünk, a szervezetünk mégis éhezik. Erre most megtudtam, hogy minden autoimmun betegség és krónikus gyulladás mögött az ÁBSZ lakozik. Nem akarom itt hosszan kifejteni, hogy mi okozza ezt és ez mit okoz, milyen tünetekkel jár és hogyan lehet kezelni. Akit érdekel, megtalálja a neten. Azt sem mondom, hogy nekem ÁBSZ-em van. Sem orvos nem vagyok, hogy diagnosztizáljak, sem hipochonder, hogy bemagyarázzam magamnak. De az tény, hogy a tünetek 80 %-át produkálom. Ha pedig betartom a diétát, akkor ezek a tünetek enyhülnek, vagy megszűnnek. Így aztán ahelyett, hogy különböző vizsgálatoknak kitenném magamat, hogy megbizonyosodjak arról, hogy mi is a gond, inkább életmódot váltok. Mivel az ÁBSZ kezelése nem csupán diétát jelent, hanem például stresszkezelést, jó sok alvást és mozgást is. Szóval, a Benefitness pont jó lesz nekem.

    Persze az a protokoll, amit az ÁBSZ megszüntetésére javasolnak, nekem betarthatatlannak tűnik. Nem csak azért, mert nem tudnám elhagyni az összes olyan ételt, ami abba a diétába nem fér bele (tej, tejtermékek, glutén, gabonák, rizs, paprika, paradicsom, krumpli, tojás, egy csomó fűszer, feldolgozott élelmiszerek, hüvelyesek, olajos magvak, bogyós gyümölcsök…), hanem azért sem, mert fogalmam sincs, hogy hol szerezhetném be azokat az élelmiszereket, amik viszont beleférnek (például biogazdaságból származó zöldségek, húsok, vagy kaviár), vagy amiket sosem szerettem (pl. kocsonya, brrr), illetve hogyan tudnám én magamnak elkészíteni változatosan az ételeket és egyáltalán hogyan tudnék én megenni olyan mennyiségű zöld levelet, amit meg kellene ennem.

    Úgyhogy egyelőre keresem az arany középutat, szerencsére van ebben segítségem is. Illetve megnézem újra EZT a filmet. Mielőtt nemcsak kövér, hanem beteg és majdnem halott lennék. 🙂

    Legközelebb pedig írok arról, hogy hogyan lehet egy ilyen étrendet és a Nulla Hulladékos bevásárlást összehangolni.

    Addig is küldjétek a támogatásokat nyugodtan, előbb-utóbb megjelennek majd az oldalon is és a Bátrak táborában is.

    2017-05-23-458
  • máj 18
  • 107

    KG

    Coming out

    Alig vártam már, hogy megkapjam az edzéstervemet és ezzel a zöld utat a Benefitness blogom indításához. Ma megkaptam, úgyhogy vágjunk bele!

    Mit is szeretnék csinálni?

    A programhoz való csatlakozással azt vállaltam, hogy egy éven keresztül a nagy nyilvánosság előtt dokumentáltan csinálok egy életmódváltó programot. Közben pedig barátaim, ismerőseim, családtagjaim körében támogatásokat gyűjtök a Bátor tábor javára.

    Amit még bónuszként vállaltam az az, hogy az életmódváltásommal nem csak egészségesebb életet szeretnék élni, nem csak fogyni akarok, hanem mindezt az önkéntes egyszerűség, az önként vállalt mértékletesség jegyében teszem. Igyekszem a háztartásomban minden fogyasztásomat visszafogni, minél kevesebb szemetet termelni és minél kevesebb energiát, vizet fogyasztani. Szeretnék minden héten kipróbálni valami praktikát és a tapasztalataimat megosztani Veletek annak reményében, hogy lesznek, akik követik a példámat. Szóval a zöld utat szó szerint kell érteni. 🙂

    Miért csinálom?

    Mióta az eszemet tudom, kínlódom a túlsúllyal. Azt hiszem, a sebészi beavatkozáson kívül mindent kipróbáltam már. Elméletben pontosan tudom, hogy mit kellene tennem, a gyakorlat azonban az, hogy rövid és átmeneti sikerek után csúfos kudarc következik. Tudom, hogy a kudarc oka leginkább lelki eredetű, de azt is tudom, hogy az ördögi körből csak én tudok kilépni. Az eddigi próbálkozásaim arra voltak jók, hogy megismerjem magamat, tudjam, hogy mi az, ami nálam működik és mi az, ami nem. Tudom, hogy hol vannak a buktatók, pont ezért döntöttem úgy, hogy a nyilvánosság segítségét kérem.

    Nem egyszerű dolog egy ilyen nagyon is személyes problémával kiállni a nyilvánosság elé, bizony ez egy igazi coming out. Nagyon kívül van ez az én komfortzónámon. Nehéz nyilvánosan felvállalni, hogy egyedül nem megy. Abban bízom, hogy a nyilvános megszégyenüléstől való félelem erősebb lesz, mint a lustaság és nagyobb kitartást ad, mint ha csak magamban próbálkoznék. Lehet, hogy ez nem tűnik túl pozitív motivációnak, bizonyára elég motiválónak kellene lennie az egészségemnek is. Csakhogy ahhoz, hogy az embernek fontossá váljon az egészsége – na jó, ne általánosítsunk – ahhoz, hogy az egészségem olyan fontos legyen, hogy áldozatokat hozzak érte, az kell, hogy szeressem azt a testet, amiért áldozatot kell hoznom. Megadjam neki azt, amire szüksége van és ne adjak neki olyasmit, ami megbetegíti.

    Az elméletet pontosan tudom.

    A gyakorlattal szokott gond lenni.

    dontcarry

Támogatóim (13)

XY
TL
XY
XY
VBZ
ZG
DZ
TL
XY
ZT
XY
SIM
DZ